Joggal mondhatjuk, hogy Rachel Ruysch a holland aranykor leghíresebb festője. Már életében nemzetközi hírnévre tett szert, és számos festményét 1000 gulden feletti áron tudta eladni. Így magasabb árakat ért el, mint a világhírű festő, Rembrandt - aki életében ritkán adott el egy képet 500 guldennél többért.
Ruysch apja az anatómia és a botanika professzora volt. Ezért gazdag tudományos gyűjteménye volt, amely számos állati és növényi készítményt tartalmazott. Rachel Ruysch fiatal korában ezt a gyűjteményt használta rajzgyakorlataihoz. A növények és rovarok rajzolása közben megtanulta, hogy a természet tárgyait nagy pontossággal ábrázolja. 15 éves korában Willem van Aelst csendéletfestőhöz került tanoncnak. Nemcsak festési technikákat tanított neki, hanem azt is megmutatta, hogyan kell egy csokor virágot úgy elrendezni egy vázában, hogy az különösen természetesnek tűnjön. Ez a technika később hozzásegítette őt ahhoz, hogy különösen valósághű és háromdimenziós virágképeket készítsen. Ruysch 18 évesen már saját műveket készített és árult.
Később feleségül ment Juriaen Pool portréfestőhöz, akitől tíz gyermeke született. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy továbbra is festőként dolgozzon, és a család jövedelmének jelentős részét biztosítsa. Legalább hat évtized alatt több száz festményt készített, főként virágokról. Nagy figyelmet fordított a részletekre. Minden egyes szirmot külön-külön, gondos ecsetvonásokkal alkotott meg. A virágok aszimmetrikus elrendezésével különösen természetes megjelenést kölcsönzött festményeinek. Festményeinek hátterét általában sötét színekkel alkotta meg. Ez a 17. század második felében általános gyakorlat volt. Korai alkotói korszakában számos erdei képet is festett, amelyeken egerek, gyíkok, pillangók és gombák láthatók. Csak később váltak a virágok műveinek fő motívumává. 1708-ban Düsseldorfba hívták, hogy Johann Wilhelm von der Pfalz (Jan Wellem néven) udvari festőjeként dolgozzon. Düsseldorfban azonban nem maradt sokáig, de a festményeket, amelyeket a választó számára készített hollandiai otthonában, oda vitték el. Ruysch nyolc évvel később bekövetkezett haláláig Johann Wilhelm és felesége mellett tevékenykedett, és ez idő alatt alkotta meg legjobb műveik egy részét. Ruyschot a művészettörténészek még ma is minden idők egyik legtehetségesebb csendéletfestőjeként tartják számon. Amikor 1750-ben, 86 éves korában meghalt, tizenegy költő írt verseket a tiszteletére.
Joggal mondhatjuk, hogy Rachel Ruysch a holland aranykor leghíresebb festője. Már életében nemzetközi hírnévre tett szert, és számos festményét 1000 gulden feletti áron tudta eladni. Így magasabb árakat ért el, mint a világhírű festő, Rembrandt - aki életében ritkán adott el egy képet 500 guldennél többért.
Ruysch apja az anatómia és a botanika professzora volt. Ezért gazdag tudományos gyűjteménye volt, amely számos állati és növényi készítményt tartalmazott. Rachel Ruysch fiatal korában ezt a gyűjteményt használta rajzgyakorlataihoz. A növények és rovarok rajzolása közben megtanulta, hogy a természet tárgyait nagy pontossággal ábrázolja. 15 éves korában Willem van Aelst csendéletfestőhöz került tanoncnak. Nemcsak festési technikákat tanított neki, hanem azt is megmutatta, hogyan kell egy csokor virágot úgy elrendezni egy vázában, hogy az különösen természetesnek tűnjön. Ez a technika később hozzásegítette őt ahhoz, hogy különösen valósághű és háromdimenziós virágképeket készítsen. Ruysch 18 évesen már saját műveket készített és árult.
Később feleségül ment Juriaen Pool portréfestőhöz, akitől tíz gyermeke született. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy továbbra is festőként dolgozzon, és a család jövedelmének jelentős részét biztosítsa. Legalább hat évtized alatt több száz festményt készített, főként virágokról. Nagy figyelmet fordított a részletekre. Minden egyes szirmot külön-külön, gondos ecsetvonásokkal alkotott meg. A virágok aszimmetrikus elrendezésével különösen természetes megjelenést kölcsönzött festményeinek. Festményeinek hátterét általában sötét színekkel alkotta meg. Ez a 17. század második felében általános gyakorlat volt. Korai alkotói korszakában számos erdei képet is festett, amelyeken egerek, gyíkok, pillangók és gombák láthatók. Csak később váltak a virágok műveinek fő motívumává. 1708-ban Düsseldorfba hívták, hogy Johann Wilhelm von der Pfalz (Jan Wellem néven) udvari festőjeként dolgozzon. Düsseldorfban azonban nem maradt sokáig, de a festményeket, amelyeket a választó számára készített hollandiai otthonában, oda vitték el. Ruysch nyolc évvel később bekövetkezett haláláig Johann Wilhelm és felesége mellett tevékenykedett, és ez idő alatt alkotta meg legjobb műveik egy részét. Ruyschot a művészettörténészek még ma is minden idők egyik legtehetségesebb csendéletfestőjeként tartják számon. Amikor 1750-ben, 86 éves korában meghalt, tizenegy költő írt verseket a tiszteletére.
Oldal 1 / 1