Pompeo Girolamo Batoni olasz festő 1708-ban született Luccában egy aranyműves fiaként. Miután apja műhelyében elvégezte a képzést, végül 1727-ben Rómába került. Itt Sebastiano Conca, a késő barokk festőművész és Agostino Masucci, a portréfestő tanítványa volt.
Batoni művei kezdetben erősen az antikvitás és az olasz festő, Raffaello felé orientálódtak. Festményeire vallási és mitológiai témák voltak hatással, mint például a Mária Magdolnát ábrázoló híres festménye ("Bűnbánó Magdolna").
Később angol turistákat kezdett ábrázolni az ókori építészet előtt. Így Batoni a turistaportré feltalálójának és a 18. század egyik vezető portréfestőjének tekinthető. Állítólag időnként még panaszok is voltak, mivel Batoni sok pénzt kért a portréiért.
Műveit különösen az tette híressé, hogy sikeresen hasonlítottak élő modellekre. Végül, de nem utolsósorban aranyműves tanonckodása is hozzájárulhatott ahhoz, hogy portréit a legapróbb részletekig kidolgozta.
Barátai között volt Johann Joachim Winckelmann német régész, könyvtáros és antikvárius, akit a klasszicizmus szellemi megalapítójaként is emlegetnek. Batonit az olaszországi neoklasszicizmus úttörőjének is tartják, amely Batoni alkotói korszakában a barokkot váltotta fel.
Batonit II. József római-német császár emelte főnemesi rangra. A korában nagyra becsült művészetét Anton Raphael Mengsével állították egy szintre, akit akkoriban a "második Raffaellóként" is emlegettek. A Rómába érkező külföldi látogatókat ábrázoló portréival csaknem négy évtizeden át aratott sikert, míg végül 1787-ben, szintén Rómában meghalt.
Pompeo Girolamo Batoni olasz festő 1708-ban született Luccában egy aranyműves fiaként. Miután apja műhelyében elvégezte a képzést, végül 1727-ben Rómába került. Itt Sebastiano Conca, a késő barokk festőművész és Agostino Masucci, a portréfestő tanítványa volt.
Batoni művei kezdetben erősen az antikvitás és az olasz festő, Raffaello felé orientálódtak. Festményeire vallási és mitológiai témák voltak hatással, mint például a Mária Magdolnát ábrázoló híres festménye ("Bűnbánó Magdolna").
Később angol turistákat kezdett ábrázolni az ókori építészet előtt. Így Batoni a turistaportré feltalálójának és a 18. század egyik vezető portréfestőjének tekinthető. Állítólag időnként még panaszok is voltak, mivel Batoni sok pénzt kért a portréiért.
Műveit különösen az tette híressé, hogy sikeresen hasonlítottak élő modellekre. Végül, de nem utolsósorban aranyműves tanonckodása is hozzájárulhatott ahhoz, hogy portréit a legapróbb részletekig kidolgozta.
Barátai között volt Johann Joachim Winckelmann német régész, könyvtáros és antikvárius, akit a klasszicizmus szellemi megalapítójaként is emlegetnek. Batonit az olaszországi neoklasszicizmus úttörőjének is tartják, amely Batoni alkotói korszakában a barokkot váltotta fel.
Batonit II. József római-német császár emelte főnemesi rangra. A korában nagyra becsült művészetét Anton Raphael Mengsével állították egy szintre, akit akkoriban a "második Raffaellóként" is emlegettek. A Rómába érkező külföldi látogatókat ábrázoló portréival csaknem négy évtizeden át aratott sikert, míg végül 1787-ben, szintén Rómában meghalt.
Oldal 1 / 2