Pietro Longhi rokokó festő volt, aki, bár freskókat és oltárképeket is készített, elsősorban a velencei felsőbb osztályok mindennapi életét bemutató kortárs zsánerképeiről és portréiról vált híressé. Pietro Falca néven született, egy ezüstműves fiaként. Később Longhi-ra változtatta a nevét, amikor festői karrierbe kezdett. Első tanára a veronai festőművész Antonio Balestra volt. Ez utóbbi aztán Bolognába küldte őt Giuseppe Maria Crespi-hoz, aki mind vallásos műveiről, mind zsánerképeiről híres volt. A holland zsánerfestők hatása, akiknek legalább egy jelentős műgyűjteménye volt Velencében abban az időben, Longhi művein is megfigyelhető. Legkésőbb 1732-ben Longhi képzése befejeződött, és visszatért szülővárosába, Velencébe. Ugyanebben az évben feleségül vette Catharina Maria Rizzi-t. Tizenegy gyermeke született, de közülük csak három érte meg a felnőttkort.
Longhi egyik első munkája az "Óriások bukása" volt, egy történelmi mennyezetfestmény a Palazzo Sagredóban. A mű azonban nyilvánvalóan csak mérsékelt művészi sikert aratott. Emiatt Longhi állítólag ettől kezdve szinte kizárólag a zsáner- és portréfestészetnek szentelte magát. Longhi számos festményének jellegzetes vonása a velencei maszkok. Míg néhány alakot ezeken a műveken maszk nélkül ábrázolnak, vannak olyanok, amelyeken az arc vagy hiányzik, vagy maszk takarja el. Az olyan festményeken, mint a "Ridotto", Longhi mintha humoros, szatirikus módon azt akarná sugallni, hogy a velencei elit, amelyet a maszkok anonimitása véd, másképp és mindenekelőtt kevésbé szemérmesen viselkedik. Így Longhi művei ma fontos lehetőséget nyújtanak a kor társadalmi szokásainak és mindennapi életének megismerésére. Például az 1751-ben készült "Az orrszarvú kiállítása" című híres festmény egy valóban megtörtént eseményt ábrázol. Ezt az orrszarvút ugyanis még abban az évben kiállították Velencében.
Longhi munkái különösen népszerűek voltak a velencei patrícius családok körében. Legnagyobb ügyfelei közé így nemcsak a velencei nemesség tartozott, hanem olyan ismert családok is, mint az Emo, Grimani, Pisani, Sagredo és sokan mások. 1756-ban felvették az újonnan alapított Velencei Akadémiára, amelynek később igazgatója lett. Ebben az időben kezdett egyre inkább elfordulni a zsánerfestészettől és a portréfestészet felé fordulni. A velencei nemességről különböző egyéni és csoportos portrékat készíthetett. Longhit későbbi munkáiban fia, Alessandro segítette, aki később szintén híres portréfestő lett. Longhi 83 éves korában halt meg szülővárosában, Velencében.
Pietro Longhi rokokó festő volt, aki, bár freskókat és oltárképeket is készített, elsősorban a velencei felsőbb osztályok mindennapi életét bemutató kortárs zsánerképeiről és portréiról vált híressé. Pietro Falca néven született, egy ezüstműves fiaként. Később Longhi-ra változtatta a nevét, amikor festői karrierbe kezdett. Első tanára a veronai festőművész Antonio Balestra volt. Ez utóbbi aztán Bolognába küldte őt Giuseppe Maria Crespi-hoz, aki mind vallásos műveiről, mind zsánerképeiről híres volt. A holland zsánerfestők hatása, akiknek legalább egy jelentős műgyűjteménye volt Velencében abban az időben, Longhi művein is megfigyelhető. Legkésőbb 1732-ben Longhi képzése befejeződött, és visszatért szülővárosába, Velencébe. Ugyanebben az évben feleségül vette Catharina Maria Rizzi-t. Tizenegy gyermeke született, de közülük csak három érte meg a felnőttkort.
Longhi egyik első munkája az "Óriások bukása" volt, egy történelmi mennyezetfestmény a Palazzo Sagredóban. A mű azonban nyilvánvalóan csak mérsékelt művészi sikert aratott. Emiatt Longhi állítólag ettől kezdve szinte kizárólag a zsáner- és portréfestészetnek szentelte magát. Longhi számos festményének jellegzetes vonása a velencei maszkok. Míg néhány alakot ezeken a műveken maszk nélkül ábrázolnak, vannak olyanok, amelyeken az arc vagy hiányzik, vagy maszk takarja el. Az olyan festményeken, mint a "Ridotto", Longhi mintha humoros, szatirikus módon azt akarná sugallni, hogy a velencei elit, amelyet a maszkok anonimitása véd, másképp és mindenekelőtt kevésbé szemérmesen viselkedik. Így Longhi művei ma fontos lehetőséget nyújtanak a kor társadalmi szokásainak és mindennapi életének megismerésére. Például az 1751-ben készült "Az orrszarvú kiállítása" című híres festmény egy valóban megtörtént eseményt ábrázol. Ezt az orrszarvút ugyanis még abban az évben kiállították Velencében.
Longhi munkái különösen népszerűek voltak a velencei patrícius családok körében. Legnagyobb ügyfelei közé így nemcsak a velencei nemesség tartozott, hanem olyan ismert családok is, mint az Emo, Grimani, Pisani, Sagredo és sokan mások. 1756-ban felvették az újonnan alapított Velencei Akadémiára, amelynek később igazgatója lett. Ebben az időben kezdett egyre inkább elfordulni a zsánerfestészettől és a portréfestészet felé fordulni. A velencei nemességről különböző egyéni és csoportos portrékat készíthetett. Longhit későbbi munkáiban fia, Alessandro segítette, aki később szintén híres portréfestő lett. Longhi 83 éves korában halt meg szülővárosában, Velencében.
Oldal 1 / 3