Az olasz származású Pietro Fabris angol festőművészt tartják a 18. század első festőjének, aki a gouache festékanyagot használta műveihez. Fabris élete nagy részét Nápolyban töltötte. Ott elsősorban tájképeket és zsánerképeket festett, amelyek különösen a gazdag európai társadalmi osztály körében voltak népszerűek. A tehetséges festő a nápolyi brit konzul, Sir William Hamilton kedvenc művésze volt. Ez utóbbi megbízta Fabrist, hogy kísérje el őt vulkánokat tanulmányozó útjaira. Az amatőr geológus könyvet akart kiadni a Vezúv, az Etna és a Stromboli vulkanikus területéről. A gazdag angol férfi anyagilag támogatta tehetséges művészbarátját. Cserébe Hamilton több tucat illusztrációt készített pártfogója számára. Ezek a Goauchemalereien Fabris leghíresebb művei. Fabris számos metszeten örökítette meg a korabeli vulkáni tevékenységet az idők folyamán. A csapat közösen készített egy másik könyvet is, amely szintén az európai vulkánokról szólt.
Hamilton, aki szívesen adott otthont dekadens koncertpartiknak, Fabrist is felbérelte, hogy fessen jeleneteket az ünneplésről. Különösen érdekes Fabris festménye, amely a fiatal Mozartot ábrázolja a csembalónál. Fabris képes volt a királyi udvar eseményeit csodálatos festményekké varázsolni, amelyeken az elit nápolyi életét ábrázolta. Fabris azonban nemcsak Hamilton személyes művésze volt. A tehetséges festő más művek eladásából is megkereste a fizetését. Zsánerképeinek fő témája a helyi és egyszerű lakosság volt, akik munkájuk vagy játékuk közben, bennszülött viseletben mutatkoztak be. Így Fabris változatos műveket hozott létre, amelyek Nápoly különböző miliőit mutatják be abban az időben.
A művész magánéletét alig dokumentálták. Fabris feltehetően Angliában született egy Jacobo Fabris nevű, Velencében tanult díszlettervező gyermekeként, és fiatalon a diplomata Hamilton szárnyai alá került. Fabris művészeti tanulóéveiről semmit sem tudunk. 1768-ban festményei és rajzai szerepeltek a London Free Society kiállításán, négy évvel később pedig a London Society of Artists of Great Britain műveiből rendezett kiállításon. Fabris Nápolyban találkozott Antonio Joli olasz festővel és metszővel. Bár Fabris is olasz származású volt, nagyon fontos volt számára, hogy britnek tekintsék. Műveihez gyakran csatolta az "angol festő" kiegészítést tartalmazó aláírást.
Az olasz származású Pietro Fabris angol festőművészt tartják a 18. század első festőjének, aki a gouache festékanyagot használta műveihez. Fabris élete nagy részét Nápolyban töltötte. Ott elsősorban tájképeket és zsánerképeket festett, amelyek különösen a gazdag európai társadalmi osztály körében voltak népszerűek. A tehetséges festő a nápolyi brit konzul, Sir William Hamilton kedvenc művésze volt. Ez utóbbi megbízta Fabrist, hogy kísérje el őt vulkánokat tanulmányozó útjaira. Az amatőr geológus könyvet akart kiadni a Vezúv, az Etna és a Stromboli vulkanikus területéről. A gazdag angol férfi anyagilag támogatta tehetséges művészbarátját. Cserébe Hamilton több tucat illusztrációt készített pártfogója számára. Ezek a Goauchemalereien Fabris leghíresebb művei. Fabris számos metszeten örökítette meg a korabeli vulkáni tevékenységet az idők folyamán. A csapat közösen készített egy másik könyvet is, amely szintén az európai vulkánokról szólt.
Hamilton, aki szívesen adott otthont dekadens koncertpartiknak, Fabrist is felbérelte, hogy fessen jeleneteket az ünneplésről. Különösen érdekes Fabris festménye, amely a fiatal Mozartot ábrázolja a csembalónál. Fabris képes volt a királyi udvar eseményeit csodálatos festményekké varázsolni, amelyeken az elit nápolyi életét ábrázolta. Fabris azonban nemcsak Hamilton személyes művésze volt. A tehetséges festő más művek eladásából is megkereste a fizetését. Zsánerképeinek fő témája a helyi és egyszerű lakosság volt, akik munkájuk vagy játékuk közben, bennszülött viseletben mutatkoztak be. Így Fabris változatos műveket hozott létre, amelyek Nápoly különböző miliőit mutatják be abban az időben.
A művész magánéletét alig dokumentálták. Fabris feltehetően Angliában született egy Jacobo Fabris nevű, Velencében tanult díszlettervező gyermekeként, és fiatalon a diplomata Hamilton szárnyai alá került. Fabris művészeti tanulóéveiről semmit sem tudunk. 1768-ban festményei és rajzai szerepeltek a London Free Society kiállításán, négy évvel később pedig a London Society of Artists of Great Britain műveiből rendezett kiállításon. Fabris Nápolyban találkozott Antonio Joli olasz festővel és metszővel. Bár Fabris is olasz származású volt, nagyon fontos volt számára, hogy britnek tekintsék. Műveihez gyakran csatolta az "angol festő" kiegészítést tartalmazó aláírást.
Oldal 1 / 2