Pieter Claesz nem véletlenül számít a hajlamos barokk egyik leghíresebb csendéletfestőjének: műveit olyan intenzitás jellemzi, amely elsősorban a részletgazdagság és a képek visszafogott színvilága miatt jön létre. A festő 1596/1597-ben született az Antwerpen melletti Berchemben, a spanyolországi Hollandiában. Haarlemben halt meg 1661-ben. Első házasságából származó fia, Nicolaes Pietersz Berchem szintén festő lett, aki apjától eltérően az olaszos tájképfestészet felé fordult. Claesz tanulóévéről keveset tudunk; valószínűleg Antwerpenben töltötte azt.
Úgy tudjuk azonban, hogy 1621-ben Haarlembe költözött. Itt egy erős középosztály uralkodott, amely nagy műgyűjteményeket halmozott fel. Csendéleteinek középpontjában gyakran terített asztalok, az úgynevezett banketjes állnak. Ezek a motívumok rendkívül népszerűek voltak a holland felső középosztály körében, és a város gazdag arisztokrata és középosztálybeli házait díszítették. A festő életében több mint 250 ilyen stílusú festmény készült. Míg korai munkáira Clara Peeters és Osias Beert hatott, későbbi festményei stiláris hasonlóságot mutatnak olyan haarlemi csendéletfestőkkel, mint Nicolaes Gillis és Floris van Dyck. Claesz nagy sikert aratott, és 1634-ben felvették a haarlemi Szent Lukács céhbe. Műveit újszerűnek tartják, különösen a kompozíció tekintetében. De Claesz munkái a színezés szempontjából is nagy hatással voltak. Egyre több festő világosította ki csendéleteinek gyakran fekete hátterét, így a kompozíciók szinte monokróm színekben jelentek meg. A fekete, a fehér és a szürke mellett a barna és az okkersárga tónusok is rendkívül népszerűek voltak az asztali jelenetek megörökítéséhez. 1628-ban komoly vetélytársa akadt kortársa, Willem Claesz Heda , aki nagyban támaszkodott Claeszre.
1640-től a festő elkezdett barokk elemeket beépíteni a képeibe. A motívumokat színpadiasabban rendezte el, és hatékony fényhatásokat és színeket használt, hogy még több életet leheljen a festményekbe. A vanitas elemek szintén fontos szerepet játszanak festményein, és nem hagyhatók figyelmen kívül az egész életművében. Haarlem 1640 körüli gazdasági hanyatlásával Claesz termelékenysége is korlátozottá vált, mivel alig akadtak megrendelők a bonyolult asztali jelenetekre.
Pieter Claesz nem véletlenül számít a hajlamos barokk egyik leghíresebb csendéletfestőjének: műveit olyan intenzitás jellemzi, amely elsősorban a részletgazdagság és a képek visszafogott színvilága miatt jön létre. A festő 1596/1597-ben született az Antwerpen melletti Berchemben, a spanyolországi Hollandiában. Haarlemben halt meg 1661-ben. Első házasságából származó fia, Nicolaes Pietersz Berchem szintén festő lett, aki apjától eltérően az olaszos tájképfestészet felé fordult. Claesz tanulóévéről keveset tudunk; valószínűleg Antwerpenben töltötte azt.
Úgy tudjuk azonban, hogy 1621-ben Haarlembe költözött. Itt egy erős középosztály uralkodott, amely nagy műgyűjteményeket halmozott fel. Csendéleteinek középpontjában gyakran terített asztalok, az úgynevezett banketjes állnak. Ezek a motívumok rendkívül népszerűek voltak a holland felső középosztály körében, és a város gazdag arisztokrata és középosztálybeli házait díszítették. A festő életében több mint 250 ilyen stílusú festmény készült. Míg korai munkáira Clara Peeters és Osias Beert hatott, későbbi festményei stiláris hasonlóságot mutatnak olyan haarlemi csendéletfestőkkel, mint Nicolaes Gillis és Floris van Dyck. Claesz nagy sikert aratott, és 1634-ben felvették a haarlemi Szent Lukács céhbe. Műveit újszerűnek tartják, különösen a kompozíció tekintetében. De Claesz munkái a színezés szempontjából is nagy hatással voltak. Egyre több festő világosította ki csendéleteinek gyakran fekete hátterét, így a kompozíciók szinte monokróm színekben jelentek meg. A fekete, a fehér és a szürke mellett a barna és az okkersárga tónusok is rendkívül népszerűek voltak az asztali jelenetek megörökítéséhez. 1628-ban komoly vetélytársa akadt kortársa, Willem Claesz Heda , aki nagyban támaszkodott Claeszre.
1640-től a festő elkezdett barokk elemeket beépíteni a képeibe. A motívumokat színpadiasabban rendezte el, és hatékony fényhatásokat és színeket használt, hogy még több életet leheljen a festményekbe. A vanitas elemek szintén fontos szerepet játszanak festményein, és nem hagyhatók figyelmen kívül az egész életművében. Haarlem 1640 körüli gazdasági hanyatlásával Claesz termelékenysége is korlátozottá vált, mivel alig akadtak megrendelők a bonyolult asztali jelenetekre.
Oldal 1 / 1