Amikor Philipp Otto Runge-ról azt halljuk, hogy a Johann Wolfgang von Goethe tőle megszerzett műalkotások egy részét azzal az idézettel ítélték meg, hogy "egyszerre dühös, nagy és szép", akkor ez már jelentős kitüntetés. Philipp Otto Runge az északnémet kora romantika egyik legjelentősebb festője. Számos más nagy művész és író is ebbe a korszakba tartozott, mint például a MŰVÉSZETI TÉR0, Friedrich Gottlieb Klopstock, MŰVÉSZETI TÉR1, Angliában MŰVÉSZETI TÉR2 és Franciaországban MŰVÉSZETI TÉR3.
A romantikusok műveikben megpróbálták előtérbe helyezni az emberi elmét, és eggyé tenni a végtelennel. Így a "romantikus" kifejezés a szentimentálisat jelenti, szemben a racionálisal. Ez a gondolkodásmód az érzésnek elsőbbséget adott az értelemmel szemben, és az élet rejtélyét még a mesék és legendák hazai világában is kereste. 1840 körül véget ért a romantikusok kora. Runge élete bizonyára nem volt könnyű. 1777-ben született, tizenegy testvére közül a kilencedik volt. Szülei kereskedők voltak a pomerániai Wolgast tengeri és kereskedelmi városban. Philipp Otto Runge már fiatalkorában, 12 éves korában tuberkulózisban megbetegedett. Legidősebb bátyjával 1795-ben Hamburgba költözött, hogy kereskedőtanoncnak tanuljon. Bátyja barátain keresztül kapcsolatba került olyan emberekkel, akik felismerték művészi hajlamait és képességeit, mint például Friedrich Gottlieb Klopstock költő és drámaíró. Azt javasolták, hogy Runge kezdjen el rajzolni és tanulmányozza az ókori szerzőket. Philipp Otto Runge más barátai révén hamar kapcsolatba került a festészettel.
Hatalmas tájképeket festett, amelyekben emberek, angyalok és allegorikus lények lebegnek, egyszerre romantikusak és átlényegültek. Családi portréi, gyermekei és önarcképei is mindig romantikus és finom érzelmi vonásokat mutatnak. Runge-t az a gondolat inspirálta, hogy a tájnak szinte vallásos és misztikus hangulatot kell tükröznie. Ezért alanyait a "Landschaftery" attribútummal nevezte el. Egyszerre volt kereső és érzékeny végrehajtó. Runge-nak volt egy olyan víziója, hogy a festészetet, a költészetet, a zenét és az építészetet egy teljes műalkotássá egyesítse. Ebben messze megelőzte korát.
Ezzel párhuzamosan Runge emberek és növények sziluettjeit készítette. Valószínűleg az ő növényi metszetei is azok, amelyek szépségükben annyira tetszettek Goethének. Runge ezekben a miniatűr művekben a természet iránti romantikus odaadást, "Isten élő szellemét" látja, amely a részletekben válik láthatóvá. Philipp Otto Runge emellett a "Von dem Fischer un syner Fru" és a "Von dem Machandelboom" című novellák szerzője. Életművéhez tartozik ezeknek az addig csak szóban továbbadott történeteknek a rögzítése, amelyeket ma is nagy becsben tartanak. A Grimm testvérek felvették őket gyermek- és háztartási mesegyűjteményükbe. Runge túl korán, 33 évesen halt meg 1810-ben.
Amikor Philipp Otto Runge-ról azt halljuk, hogy a Johann Wolfgang von Goethe tőle megszerzett műalkotások egy részét azzal az idézettel ítélték meg, hogy "egyszerre dühös, nagy és szép", akkor ez már jelentős kitüntetés. Philipp Otto Runge az északnémet kora romantika egyik legjelentősebb festője. Számos más nagy művész és író is ebbe a korszakba tartozott, mint például a MŰVÉSZETI TÉR0, Friedrich Gottlieb Klopstock, MŰVÉSZETI TÉR1, Angliában MŰVÉSZETI TÉR2 és Franciaországban MŰVÉSZETI TÉR3.
A romantikusok műveikben megpróbálták előtérbe helyezni az emberi elmét, és eggyé tenni a végtelennel. Így a "romantikus" kifejezés a szentimentálisat jelenti, szemben a racionálisal. Ez a gondolkodásmód az érzésnek elsőbbséget adott az értelemmel szemben, és az élet rejtélyét még a mesék és legendák hazai világában is kereste. 1840 körül véget ért a romantikusok kora. Runge élete bizonyára nem volt könnyű. 1777-ben született, tizenegy testvére közül a kilencedik volt. Szülei kereskedők voltak a pomerániai Wolgast tengeri és kereskedelmi városban. Philipp Otto Runge már fiatalkorában, 12 éves korában tuberkulózisban megbetegedett. Legidősebb bátyjával 1795-ben Hamburgba költözött, hogy kereskedőtanoncnak tanuljon. Bátyja barátain keresztül kapcsolatba került olyan emberekkel, akik felismerték művészi hajlamait és képességeit, mint például Friedrich Gottlieb Klopstock költő és drámaíró. Azt javasolták, hogy Runge kezdjen el rajzolni és tanulmányozza az ókori szerzőket. Philipp Otto Runge más barátai révén hamar kapcsolatba került a festészettel.
Hatalmas tájképeket festett, amelyekben emberek, angyalok és allegorikus lények lebegnek, egyszerre romantikusak és átlényegültek. Családi portréi, gyermekei és önarcképei is mindig romantikus és finom érzelmi vonásokat mutatnak. Runge-t az a gondolat inspirálta, hogy a tájnak szinte vallásos és misztikus hangulatot kell tükröznie. Ezért alanyait a "Landschaftery" attribútummal nevezte el. Egyszerre volt kereső és érzékeny végrehajtó. Runge-nak volt egy olyan víziója, hogy a festészetet, a költészetet, a zenét és az építészetet egy teljes műalkotássá egyesítse. Ebben messze megelőzte korát.
Ezzel párhuzamosan Runge emberek és növények sziluettjeit készítette. Valószínűleg az ő növényi metszetei is azok, amelyek szépségükben annyira tetszettek Goethének. Runge ezekben a miniatűr művekben a természet iránti romantikus odaadást, "Isten élő szellemét" látja, amely a részletekben válik láthatóvá. Philipp Otto Runge emellett a "Von dem Fischer un syner Fru" és a "Von dem Machandelboom" című novellák szerzője. Életművéhez tartozik ezeknek az addig csak szóban továbbadott történeteknek a rögzítése, amelyeket ma is nagy becsben tartanak. A Grimm testvérek felvették őket gyermek- és háztartási mesegyűjteményükbe. Runge túl korán, 33 évesen halt meg 1810-ben.
Oldal 1 / 2