Philip Henry Gosse a természettudományok iránti szenvedélyét ötvözte iskolázottságával és rajztehetségével. Gosse a növény- és állatvilág ábrázolásával és természettudományi tanulmányaival a biológia egyik legnépszerűbb képviselőjévé vált a viktoriánus Angliában. Tehetsége, hogy az olvasók széles körét érdekelte a természettudományos témák iránt, hatalmas példányszámokat eredményezett, így egész életében részesült a jogdíjakból. 1854-ben Gosse kiadta a tengervizes akváriumok építéséről szóló kézikönyvet, amely valóságos akvárium-hisztériát váltott ki a lakosság széles rétegeiben. Az ezt követő években a gazdag viktoriánus középosztály körében divatossá vált a tengervizes akvárium tartása a lakásban. Gosse-t ezért a tengervizes akváriumok megalapítójának és a tengerbiológia úttörőjének tekintik.

A természettudomány idegen kultúrák és ökoszisztémák tanulmányozásával és felfedezésével izgatta a tömegeket. A 19. század a nagy tudományos expedíciók időszaka is volt. Ezek a kvalitatív kutatást a nagy felfedezők kalandvágyával ötvözték. A felfedezők kielégítették a lakosság nagy részének az egzotikus és távoli világok iránti igényét, és hősökké váltak. Gosse egy újfundlandi számolóházban kezdte pályafutását. Gosse volt az első felfedező, aki tanulmányozta Új-Fundland rovartanát, szisztematikus tanulmányokat és dokumentációs rajzokat készített. Tanárként folytatta rovartani tanulmányait Alabamában/USA-ban. Itt került kapcsolatba a déli államok rabszolgarendszerével is a gyapotültetvényeken. Alabamai leveleiben vallási indíttatásból határozottan elítélte a rabszolgaságot. Ezt a foglalatosságot másfél éves jamaicai kutatói tartózkodás követte. Angliába visszatérve felfedezte témáját, a tengeri világot, amely bár a szigeten mindenütt kézzelfogható, mégis nagyrészt ismeretlen és feltáratlan volt.

A természettudomány a 19. században a társadalmi viták középpontjában állt. Az új eredmények ellentétben álltak az akkori vallási elképzelésekkel. Gosse kortársa és kollégája, Charles Darwin a fajok eredetéről szóló munkájával és az abban kidolgozott evolúciós elmélettel megrengette a korabeli hitvilágot. Darwinnal ellentétben azonban Gosse tudományos munkája nem váltott ki hitbeli konfliktust. Gosse korán áttért a metodista és fundamentalista hitáramlatra. Már Új-Fundlandon sikertelenül próbálkozott egy vallási kommuna alapításával. A természettudomány mellett a vallási fundamentalizmus maradt a második állandó az életében.

Természettudományi rajzain és ábrázolásain, valamint az akvarisztika terén elért eredményein túl Gosse elsősorban egy aspektuson keresztül maradt jelen az utókor számára: egy epikus apa-fia konfliktuson keresztül. Fia, az író Edmund Gosse életrajzot adott ki apjáról, amelyben Gosse-t despotának és fundamentalista szörnyszülöttnek ábrázolta. Gosse maga is hozzájárult ehhez a képhez, amikor egy vallási polémiában például a kövületleleteket egy vallásellenes társadalom szándékos félrevezetéseként "leplezte le".