Jeges, sötét téli vihar dübörög a földön, és vele együtt az égen egy kezelhetetlenül komor, mitológiai lovas horda, ősrégi íjjal és nyíllal vagy tőrrel felfegyverkezve, asszonyokat hajuknál fogva magukhoz rántva. Amikor 1872-ben Koppenhágában bemutatták Peter Nicolai Arbo "Åsgårdsreien" ("Odin vadászata") című képét, a festmény, akárcsak maga Arbo, nem tartozott az avantgárdhoz, és a műkritikusok sem voltak elragadtatva. A műalkotás mégis híres lett.
Norvégia mint független állam még nem is létezett, amikor Peter Nicolai Arbo (1831 - 1892) élt. Miután évszázadokig Dániához tartozott, a dán király 1814-ben átengedte az országot Svédországnak, ami rendkívül népszerűtlen lépés volt az ország norvég részein. Arbo, aki a düsseldorfi művészeti akadémián tanult és sokáig Párizsban élt, gyakran ábrázolt jeleneteket az úgynevezett északi-germán mitológiából, és festményeivel a korszellemet találta el. A norvég tájképek és "jellegzetesen norvég" jelenetek (zsánerfestészet) festészetéhez hasonlóan a pogány, észak-európai mitológia ábrázolása és felmagasztalása is fontos szerepet játszott a 19. században a sajátos norvég nemzeti érzés kialakításában - ahogy egyébként az önálló nyelv kialakítása is, hiszen a norvég nyelv akkoriban még nem létezett, és csak a 19. század folyamán jött létre az országra jellemző dialektusok hangsúlyozásával és a régi norvég szövegek, köztük a régi északi mondák és mesék bevonásával. A legendás múlt idealizálása és az identitásképző közösség - a nemzet - keresése és kialakítása jellemző volt a "norvég nemzeti romantikára", amelynek áramlatai 1850 körül uralták Norvégia kulturális életét. A kulturális elit számára Peter Nicolai Arbo tehát inkább "későn érkező" volt, amikor többek között az Åsgårdsreien című "Vadászatával" az óészaki mondakincset természetes, hősies norvég életérzésként, nagy pátosszal állította színpadra. Ez azonban nem csökkentette népszerűségét, és ma számos képe az oslói "Nasjonalmuseet for kunst, arkitektur og design", a Norvég Nemzeti Múzeum nagy gyűjteményének része.
A műkritikusok sem látták előre, hogy Peter Nicolai Arbo műve több mint egy évszázaddal később ismét kiemelt szerepet fog játszani: "A vadászat", az égen vad hordaként űző északi istenek vihara a folk és különösen a metál 1980-as évekbeli felemelkedésével a zenében is népszerű témává vált. És itt Peter Nicolai Arbo "Åsgårdsreien"-je ismét kiemelt szerepet játszott: 1988-ban a svéd metálzenekar, a Bathory tette a "Blood Fire Death" című album borítóképévé, amely a pagan és a black metal fejlődésének egyik kulcslemeze volt, és az egyik legkorábbi példája annak, hogy nem csak az észak-európai mondavilágból származó "vadászat" tematizálása történt meg. Élete utolsó éveiben Peter Nicolai Arbo Christianában élt - egy olyan városban, amely csak jóval Norvégia függetlenné válása (1905) után, 1924-ben kapta mai nevét: Oslo.
Jeges, sötét téli vihar dübörög a földön, és vele együtt az égen egy kezelhetetlenül komor, mitológiai lovas horda, ősrégi íjjal és nyíllal vagy tőrrel felfegyverkezve, asszonyokat hajuknál fogva magukhoz rántva. Amikor 1872-ben Koppenhágában bemutatták Peter Nicolai Arbo "Åsgårdsreien" ("Odin vadászata") című képét, a festmény, akárcsak maga Arbo, nem tartozott az avantgárdhoz, és a műkritikusok sem voltak elragadtatva. A műalkotás mégis híres lett.
Norvégia mint független állam még nem is létezett, amikor Peter Nicolai Arbo (1831 - 1892) élt. Miután évszázadokig Dániához tartozott, a dán király 1814-ben átengedte az országot Svédországnak, ami rendkívül népszerűtlen lépés volt az ország norvég részein. Arbo, aki a düsseldorfi művészeti akadémián tanult és sokáig Párizsban élt, gyakran ábrázolt jeleneteket az úgynevezett északi-germán mitológiából, és festményeivel a korszellemet találta el. A norvég tájképek és "jellegzetesen norvég" jelenetek (zsánerfestészet) festészetéhez hasonlóan a pogány, észak-európai mitológia ábrázolása és felmagasztalása is fontos szerepet játszott a 19. században a sajátos norvég nemzeti érzés kialakításában - ahogy egyébként az önálló nyelv kialakítása is, hiszen a norvég nyelv akkoriban még nem létezett, és csak a 19. század folyamán jött létre az országra jellemző dialektusok hangsúlyozásával és a régi norvég szövegek, köztük a régi északi mondák és mesék bevonásával. A legendás múlt idealizálása és az identitásképző közösség - a nemzet - keresése és kialakítása jellemző volt a "norvég nemzeti romantikára", amelynek áramlatai 1850 körül uralták Norvégia kulturális életét. A kulturális elit számára Peter Nicolai Arbo tehát inkább "későn érkező" volt, amikor többek között az Åsgårdsreien című "Vadászatával" az óészaki mondakincset természetes, hősies norvég életérzésként, nagy pátosszal állította színpadra. Ez azonban nem csökkentette népszerűségét, és ma számos képe az oslói "Nasjonalmuseet for kunst, arkitektur og design", a Norvég Nemzeti Múzeum nagy gyűjteményének része.
A műkritikusok sem látták előre, hogy Peter Nicolai Arbo műve több mint egy évszázaddal később ismét kiemelt szerepet fog játszani: "A vadászat", az égen vad hordaként űző északi istenek vihara a folk és különösen a metál 1980-as évekbeli felemelkedésével a zenében is népszerű témává vált. És itt Peter Nicolai Arbo "Åsgårdsreien"-je ismét kiemelt szerepet játszott: 1988-ban a svéd metálzenekar, a Bathory tette a "Blood Fire Death" című album borítóképévé, amely a pagan és a black metal fejlődésének egyik kulcslemeze volt, és az egyik legkorábbi példája annak, hogy nem csak az észak-európai mondavilágból származó "vadászat" tematizálása történt meg. Élete utolsó éveiben Peter Nicolai Arbo Christianában élt - egy olyan városban, amely csak jóval Norvégia függetlenné válása (1905) után, 1924-ben kapta mai nevét: Oslo.
Oldal 1 / 1