A szövőszékek halk zörgése, a kisgazdák és a vászonszövők között 1889. április 7-én Wertherben kivirágzott annak az embernek a tehetsége, aki beírta nevét az expresszionista művészet történelmébe: Peter August Böckstiegel. Egy férfi, akinek expresszivitása és ambíciója képezi művészi nyomdászatunk alapját, aki ugyanazzal a szenvedéllyel reprodukálja műveit, ahogyan egykor megalkotta azokat. Böckstiegel életét felfedezések és nehézségek jellemezték, mégis a művészet iránti páratlan szenvedély hatotta át. Fiatalemberként Bielefeldben kitanulta a festő és mázoló szakmát. Az esseni Folkwang Múzeumban 1909-ben tett látogatása volt azonban az, ami lángra lobbantotta benne a szikrát, és kapcsolatba hozta a francia festészet izgalmas fejleményeivel. Ez a szikra lángra lobbantotta benne a tüzet, amelynek lángjai a következő évben készült legkorábbi ismert szakmai munkáiban tükröződtek.
Egy ösztöndíjnak köszönhetően 1913-ban a drezdai Képzőművészeti Akadémián találta magát. Itt nem csak tudását bővítette Oskar Zwintscher és Otto Gussmann irányítása alatt, hanem életre szóló barátságot kötött Conrad Felixmüllerrel, akinek húga, Hanna később a felesége lett. A katonai szolgálat kényszere és a keleti frontra való kiküldetés veszélyei ellenére Böckstiegel művészet iránti szenvedélye töretlen maradt. A harc és a bajtársiasság közötti csendes pillanatokban talált időt arra, hogy továbbfejlessze művészi képességeit. Visszatérése után, egy odüsszeia után, amely Ukrajnából egy angol hadihajón visszavitte Németországba, összekötötte az életét Hannával, és elkezdte első szobrainak elkészítését. Ezekre az évekre jellemző, hogy társalapítója volt a Drezdai Szecessziónak és a Westfáliai Szecessziónak. Tapasztalataiból olyan művek születtek, amelyek kifejező erejükben páratlanok, és amelyeket házunk műnyomatgyártásában a legnagyobb gondossággal reprodukál.
Böckstiegel pályafutását azonban a náci korszak sötétsége is megpecsételte, amikor művészetét "degeneráltnak" bélyegezték, és több mint száz művét elkobozták. Megtapasztalta műtermének lerombolását és több száz művének elvesztését Drezda bombázása során. De mint a hamvaiból feltámadó főnix, Böckstiegel minden erejét összeszedve megmentette családját és művészi örökségének maradékát. Wertherben új műtermet nyitott, és így visszatért a gyökereihez. Böckstiegel 1951-ben bekövetkezett halála felbecsülhetetlen értékű műgyűjteményt és máig ható örökséget hagyott hátra. A családja által létrehozott alapítvány életben tartja emlékét, népszerűsíti munkásságát és kitünteti az Ostwestfalen-Lippe régió ígéretes fiatal művészeit. Története és művészete Bielefeld és Drezda utcáin él, és természetesen minden egyes művéről készült nyomatban, amelyet a legnagyobb gondossággal és tisztelettel készítünk. Az expresszionista művészet mestere, akinek művei képesek megmozgatni a szíveket és az elméket, és kiállják az idő próbáját.
A szövőszékek halk zörgése, a kisgazdák és a vászonszövők között 1889. április 7-én Wertherben kivirágzott annak az embernek a tehetsége, aki beírta nevét az expresszionista művészet történelmébe: Peter August Böckstiegel. Egy férfi, akinek expresszivitása és ambíciója képezi művészi nyomdászatunk alapját, aki ugyanazzal a szenvedéllyel reprodukálja műveit, ahogyan egykor megalkotta azokat. Böckstiegel életét felfedezések és nehézségek jellemezték, mégis a művészet iránti páratlan szenvedély hatotta át. Fiatalemberként Bielefeldben kitanulta a festő és mázoló szakmát. Az esseni Folkwang Múzeumban 1909-ben tett látogatása volt azonban az, ami lángra lobbantotta benne a szikrát, és kapcsolatba hozta a francia festészet izgalmas fejleményeivel. Ez a szikra lángra lobbantotta benne a tüzet, amelynek lángjai a következő évben készült legkorábbi ismert szakmai munkáiban tükröződtek.
Egy ösztöndíjnak köszönhetően 1913-ban a drezdai Képzőművészeti Akadémián találta magát. Itt nem csak tudását bővítette Oskar Zwintscher és Otto Gussmann irányítása alatt, hanem életre szóló barátságot kötött Conrad Felixmüllerrel, akinek húga, Hanna később a felesége lett. A katonai szolgálat kényszere és a keleti frontra való kiküldetés veszélyei ellenére Böckstiegel művészet iránti szenvedélye töretlen maradt. A harc és a bajtársiasság közötti csendes pillanatokban talált időt arra, hogy továbbfejlessze művészi képességeit. Visszatérése után, egy odüsszeia után, amely Ukrajnából egy angol hadihajón visszavitte Németországba, összekötötte az életét Hannával, és elkezdte első szobrainak elkészítését. Ezekre az évekre jellemző, hogy társalapítója volt a Drezdai Szecessziónak és a Westfáliai Szecessziónak. Tapasztalataiból olyan művek születtek, amelyek kifejező erejükben páratlanok, és amelyeket házunk műnyomatgyártásában a legnagyobb gondossággal reprodukál.
Böckstiegel pályafutását azonban a náci korszak sötétsége is megpecsételte, amikor művészetét "degeneráltnak" bélyegezték, és több mint száz művét elkobozták. Megtapasztalta műtermének lerombolását és több száz művének elvesztését Drezda bombázása során. De mint a hamvaiból feltámadó főnix, Böckstiegel minden erejét összeszedve megmentette családját és művészi örökségének maradékát. Wertherben új műtermet nyitott, és így visszatért a gyökereihez. Böckstiegel 1951-ben bekövetkezett halála felbecsülhetetlen értékű műgyűjteményt és máig ható örökséget hagyott hátra. A családja által létrehozott alapítvány életben tartja emlékét, népszerűsíti munkásságát és kitünteti az Ostwestfalen-Lippe régió ígéretes fiatal művészeit. Története és művészete Bielefeld és Drezda utcáin él, és természetesen minden egyes művéről készült nyomatban, amelyet a legnagyobb gondossággal és tisztelettel készítünk. Az expresszionista művészet mestere, akinek művei képesek megmozgatni a szíveket és az elméket, és kiállják az idő próbáját.
Oldal 1 / 1