Peder Mørk Mønsted a 19. és 20. század egyik leghíresebb nemzetközi tájképfestője volt. 1859-ben született Dániában, egy jómódú hajóépítő fiaként. Gyermekkorát az Északi-tengeren, Kelet-Jütlandon töltötte. Gazdag szülei számára nagyon fontos volt fiaik iskolai oktatása. Gondosan ápolták gyermekeik tehetségét. Így a fiatal Peder már gyermekkorában festőleckéket vett a szomszédos Aarhusban található Ferdinánd koronaherceg rajziskolában. Andreas Fritz dán tájképfestő volt az első tanára. Peder mindössze 16 évesen elhagyta szülői házát, és egyedül költözött Koppenhágába, hogy az ottani művészeti akadémián tanuljon. Itt többek között Julius Exner, egy dán zsánerfestő tanította festészetre. Peder már az egyetemen tanulmányozta az Peter Christian Skovgaard és az Christen Schjellerup Købke munkáit. A festők az Aranykor legbefolyásosabb alakjai közé tartoztak, amely a dán festészet azon korszaka volt, amely egybeesett a dán monarchia politikai hatalmának elvesztésével.
Hároméves művészeti tanulmányai után Peder Monsted elhagyta az akadémiát, hogy az Peder Severin Krøyer-nél folytassa továbbképzését. Krøyer egy skageni művészközösség tagja volt. Műveit ebben az időben az impresszionista szabadtéri festészethez sorolják. 1882-ben Peder elutazott. Első állomása Olaszország volt. Caprin elárasztotta a ragyogó napfény és a mediterrán táj. Ezután Svájcba, majd onnan Franciaországba, a fővárosba, Párizsba utazott. A jól ismert pompier-i festőművész William Adolphe Bouguereau műtermében dolgozott. Megtanította Peder-t az ecset szabad használatára, ami Peder festményeinek jellegében változást eredményezett. Festményei kifejezőbbé váltak, és a néző számára élettel telibbnek tűntek.
Egy kis párizsi tartózkodás után Peder visszatért Dániába. Új lakásba költözött Koppenhágában, és a Szabad Tanulmányi Iskola tanfolyamaira járt. Itt találkozott újra egykori tanárával, Peder Severin Krøyerrel, aki segített neki abban, hogy tájképeit kiállíthassa az első dán művészeti egyesület termeiben. Ezután európai vándorlások következtek. Peder visszatért Olaszországba és Párizsba, élt Görögországban, Monacóban és Algériában. Görögországban hat hónapig a királyi család vendége volt. Portrékat festett róluk. Utazásai során számtalan motívumot gyűjtött össze, amelyeket otthon, dán műtermében dolgozott fel, hogy aztán nemzetközi kiállításokon kínálja őket. Különösen nagy ügyfélkörrel rendelkezett Németországban. Különösen Bajorország fővárosában, Münchenben adták el magas áron tájképeit. Haláláig hű maradt a naturalista festészeti stílushoz, és főleg dán tájképeket rajzolt; érintetlen erdei és folyami tájakat.
Peder Mørk Mønsted a 19. és 20. század egyik leghíresebb nemzetközi tájképfestője volt. 1859-ben született Dániában, egy jómódú hajóépítő fiaként. Gyermekkorát az Északi-tengeren, Kelet-Jütlandon töltötte. Gazdag szülei számára nagyon fontos volt fiaik iskolai oktatása. Gondosan ápolták gyermekeik tehetségét. Így a fiatal Peder már gyermekkorában festőleckéket vett a szomszédos Aarhusban található Ferdinánd koronaherceg rajziskolában. Andreas Fritz dán tájképfestő volt az első tanára. Peder mindössze 16 évesen elhagyta szülői házát, és egyedül költözött Koppenhágába, hogy az ottani művészeti akadémián tanuljon. Itt többek között Julius Exner, egy dán zsánerfestő tanította festészetre. Peder már az egyetemen tanulmányozta az Peter Christian Skovgaard és az Christen Schjellerup Købke munkáit. A festők az Aranykor legbefolyásosabb alakjai közé tartoztak, amely a dán festészet azon korszaka volt, amely egybeesett a dán monarchia politikai hatalmának elvesztésével.
Hároméves művészeti tanulmányai után Peder Monsted elhagyta az akadémiát, hogy az Peder Severin Krøyer-nél folytassa továbbképzését. Krøyer egy skageni művészközösség tagja volt. Műveit ebben az időben az impresszionista szabadtéri festészethez sorolják. 1882-ben Peder elutazott. Első állomása Olaszország volt. Caprin elárasztotta a ragyogó napfény és a mediterrán táj. Ezután Svájcba, majd onnan Franciaországba, a fővárosba, Párizsba utazott. A jól ismert pompier-i festőművész William Adolphe Bouguereau műtermében dolgozott. Megtanította Peder-t az ecset szabad használatára, ami Peder festményeinek jellegében változást eredményezett. Festményei kifejezőbbé váltak, és a néző számára élettel telibbnek tűntek.
Egy kis párizsi tartózkodás után Peder visszatért Dániába. Új lakásba költözött Koppenhágában, és a Szabad Tanulmányi Iskola tanfolyamaira járt. Itt találkozott újra egykori tanárával, Peder Severin Krøyerrel, aki segített neki abban, hogy tájképeit kiállíthassa az első dán művészeti egyesület termeiben. Ezután európai vándorlások következtek. Peder visszatért Olaszországba és Párizsba, élt Görögországban, Monacóban és Algériában. Görögországban hat hónapig a királyi család vendége volt. Portrékat festett róluk. Utazásai során számtalan motívumot gyűjtött össze, amelyeket otthon, dán műtermében dolgozott fel, hogy aztán nemzetközi kiállításokon kínálja őket. Különösen nagy ügyfélkörrel rendelkezett Németországban. Különösen Bajorország fővárosában, Münchenben adták el magas áron tájképeit. Haláláig hű maradt a naturalista festészeti stílushoz, és főleg dán tájképeket rajzolt; érintetlen erdei és folyami tájakat.
Oldal 1 / 2