Oldal 1 / 2
Az illusztrált magazinok a televízió korában kissé kimentek a divatból, de néhány évtizeddel ezelőtt még ezek jelentették a világra nyíló ablakot. Ez már a 19. században is így volt, amikor a fényképeket még nem lehetett nagy számban kinyomtatni. Mondhatni, Paul Frenzeny a fotóriporterek előfutára volt. Nem fényképezőgéppel, hanem vázlatfüzettel és ceruzával járta a világot. Frenzeny az 1840-es években született, valószínűleg Franciaországban. Ez azt jelenti, hogy fiatalon, bevándorlóként érkezett Amerikába, így gyakorlatilag utazásra született.
Először belevetette magát abba a kalandba, hogy I. Maximilián mexikói császár hadseregében szolgáljon. Veresége és kivégzése után Frenzeny New Yorkba ment, hogy megtanuljon rajzolni és festeni. Nyilvánvalóan eredményei meggyőzőek voltak, mindenesetre az Egyesült Államok legjelentősebb magazinja, a Harper's Weekly felkérte, hogy az akkor még vadnyugati területre utazzon, a korai telepesek és kalandorok nyomába eredve. Erre az útra Jules Tavernier festővel együtt vállalkozott. Egészen San Franciscóig vitte 1873/74-ben. Több ezer kilométeres útjuk során aprólékosan rögzítették benyomásaikat, amelyek részletes és rendkívül élethű litográfiák alapjául szolgáltak, amelyeket aztán a Harper's Weekly című lapban jelentettek meg. Az olvasók így lenyűgözve, a meleget adó kandalló mellett újrajátszhatták a telepesek fáradságos útjait, és gondolatban újra átélhették a kalandokat.
Míg Tavernier visszatért a keleti partra, Frenzeny nyugaton maradt, és szenvedélyesen vetette papírra benyomásait például San Francisco kínai negyedéről. 1874 és 1882 között Frank Leslie's Illustrated Newspaper című lapnak is dolgozott. Aztán láthatóan visszahúzta a vonzalom Európába. Elkísérte Buffalo Billt a turnéin, ahol a legendás vadnyugatot az öreg kontinens legtávolabbi sarkaiba is elvitték a rodeóbemutatókon és a cowboyok és indiánok közötti bemutató harcokban. Frenzeny további utazásai egészen Guatemaláig és Mexikóig vezettek, de Kanada északnyugati részén, a Yukonon át egészen Szibériáig és Kínáig is.
Frenzeny igazi kalandor volt, aki spontán vázlatok és finoman kivitelezett rajzok formájában osztotta meg élményeit a világgal, és ezeket nagy példányszámban nyomtatta ki a magazinokban. Micsoda történetet tudott volna mesélni! Frenzeny egész életében illusztrátor maradt, későbbi éveit levelezőként töltötte Párizsban és Londonban, ahol 1906-ban meghalt. Minden utazása mellett azonban még mindig volt ideje arra, hogy a világirodalom műveit illusztrálja korai kiadványaihoz. Így készített lenyűgöző képeket Leó Tolsztoj Anna Kareninájához és Rudyard Kipling Dzsungel könyve című művéhez.
Az illusztrált magazinok a televízió korában kissé kimentek a divatból, de néhány évtizeddel ezelőtt még ezek jelentették a világra nyíló ablakot. Ez már a 19. században is így volt, amikor a fényképeket még nem lehetett nagy számban kinyomtatni. Mondhatni, Paul Frenzeny a fotóriporterek előfutára volt. Nem fényképezőgéppel, hanem vázlatfüzettel és ceruzával járta a világot. Frenzeny az 1840-es években született, valószínűleg Franciaországban. Ez azt jelenti, hogy fiatalon, bevándorlóként érkezett Amerikába, így gyakorlatilag utazásra született.
Először belevetette magát abba a kalandba, hogy I. Maximilián mexikói császár hadseregében szolgáljon. Veresége és kivégzése után Frenzeny New Yorkba ment, hogy megtanuljon rajzolni és festeni. Nyilvánvalóan eredményei meggyőzőek voltak, mindenesetre az Egyesült Államok legjelentősebb magazinja, a Harper's Weekly felkérte, hogy az akkor még vadnyugati területre utazzon, a korai telepesek és kalandorok nyomába eredve. Erre az útra Jules Tavernier festővel együtt vállalkozott. Egészen San Franciscóig vitte 1873/74-ben. Több ezer kilométeres útjuk során aprólékosan rögzítették benyomásaikat, amelyek részletes és rendkívül élethű litográfiák alapjául szolgáltak, amelyeket aztán a Harper's Weekly című lapban jelentettek meg. Az olvasók így lenyűgözve, a meleget adó kandalló mellett újrajátszhatták a telepesek fáradságos útjait, és gondolatban újra átélhették a kalandokat.
Míg Tavernier visszatért a keleti partra, Frenzeny nyugaton maradt, és szenvedélyesen vetette papírra benyomásait például San Francisco kínai negyedéről. 1874 és 1882 között Frank Leslie's Illustrated Newspaper című lapnak is dolgozott. Aztán láthatóan visszahúzta a vonzalom Európába. Elkísérte Buffalo Billt a turnéin, ahol a legendás vadnyugatot az öreg kontinens legtávolabbi sarkaiba is elvitték a rodeóbemutatókon és a cowboyok és indiánok közötti bemutató harcokban. Frenzeny további utazásai egészen Guatemaláig és Mexikóig vezettek, de Kanada északnyugati részén, a Yukonon át egészen Szibériáig és Kínáig is.
Frenzeny igazi kalandor volt, aki spontán vázlatok és finoman kivitelezett rajzok formájában osztotta meg élményeit a világgal, és ezeket nagy példányszámban nyomtatta ki a magazinokban. Micsoda történetet tudott volna mesélni! Frenzeny egész életében illusztrátor maradt, későbbi éveit levelezőként töltötte Párizsban és Londonban, ahol 1906-ban meghalt. Minden utazása mellett azonban még mindig volt ideje arra, hogy a világirodalom műveit illusztrálja korai kiadványaihoz. Így készített lenyűgöző képeket Leó Tolsztoj Anna Kareninájához és Rudyard Kipling Dzsungel könyve című művéhez.