Paolo Veronese a késő reneszánsz olasz festője, a 16. század egyik legjelentősebb velencei iskolába tartozó művésze. Veronese nem az igazi neve volt. Egy kőfaragó fiaként született, akit velencei nyelven spezapredának hívtak. Abban az időben szokás volt az apa foglalkozását vezetéknévként használni. Ezért az igazi neve Paolo Spezapreda volt. Anyja a Caliari nemesi ház törvénytelen lánya volt. Az 1850-es évektől Veronese Caliarira változtatta vezetéknevét. A Paolo Veronese becenevet, amellyel közismertebb, veronai származása miatt kapta, és azért, hogy megkülönböztessék egy másik veronai festőtől, Alessandro Turchi.
Veronese kezdetben kőművesnek tanult. De a festészet jobban tetszett neki, ezért 14 évesen Antonio Badile tanoncnak tanult, aki később az apósa lett. A művészettörténészek úgy vélik, hogy egy Badile által ebben az időben készített oltárképen néhány helyen egyértelműen a fiatal Veronese kézjegye látható. Tehetségének köszönhetően Veronese hamarosan kinőtte öreg mestere műtermét. Ezért 3 év tanonckodás után átkerült Giovanni Francesco Caroto-hez, aki szintén Verona egyik vezető festője volt. Veronese késő ifjúkorában különböző oltárképeket és freskókat festett a templom számára, de a velencei nagy családok számára is. 1553-ban kapott első állami megbízása után Veronese Velencében telepedett le, és hosszú évekig szorosan együttműködött az állammal és az egyházzal. Velencében tanulmányozta a MŰVÉSZET2, Raffaello, a MŰVÉSZET3 és Michelangelo műveit, akiknek hatása számos művében felfedezhető.
Veronese előszeretettel festett nagyon nagyméretű festményeket, amelyeken gyakran sok ember szerepelt. A jelenetek általában allegorikus, bibliai vagy történelmi témájúak voltak. Különös figyelmet keltett az 1573-ban készült "Lakoma a Lévi házban" című festmény. Eredetileg Veronese az "Utolsó vacsora" címet adta a dominikai szerzetesek által megrendelt képnek. A katolikus egyház inkvizítorainak nem tetszett Veronese értelmezése. Ennek oka, hogy állatokat, bolondokat, kiskatonákat, német katonákat és mindenféle más figurákat ágyazott a jelenetbe. Az egyház szerint a festményből hiányzott a szükséges kegyesség. Veronese azonban nem változtatta meg a képet a kérésnek megfelelően, csak a nevet. Velencében nagy műhelyt vezetett, ahol öccse, unokaöccse és fiai is dolgoztak. Halála után a család folytatta a műhely működtetését. Később festményeiket "Paolo örökösei" aláírással látták el. Tanítványai között volt Giovanni Battista Zerlotti és Anselmo Canneri.
Paolo Veronese a késő reneszánsz olasz festője, a 16. század egyik legjelentősebb velencei iskolába tartozó művésze. Veronese nem az igazi neve volt. Egy kőfaragó fiaként született, akit velencei nyelven spezapredának hívtak. Abban az időben szokás volt az apa foglalkozását vezetéknévként használni. Ezért az igazi neve Paolo Spezapreda volt. Anyja a Caliari nemesi ház törvénytelen lánya volt. Az 1850-es évektől Veronese Caliarira változtatta vezetéknevét. A Paolo Veronese becenevet, amellyel közismertebb, veronai származása miatt kapta, és azért, hogy megkülönböztessék egy másik veronai festőtől, Alessandro Turchi.
Veronese kezdetben kőművesnek tanult. De a festészet jobban tetszett neki, ezért 14 évesen Antonio Badile tanoncnak tanult, aki később az apósa lett. A művészettörténészek úgy vélik, hogy egy Badile által ebben az időben készített oltárképen néhány helyen egyértelműen a fiatal Veronese kézjegye látható. Tehetségének köszönhetően Veronese hamarosan kinőtte öreg mestere műtermét. Ezért 3 év tanonckodás után átkerült Giovanni Francesco Caroto-hez, aki szintén Verona egyik vezető festője volt. Veronese késő ifjúkorában különböző oltárképeket és freskókat festett a templom számára, de a velencei nagy családok számára is. 1553-ban kapott első állami megbízása után Veronese Velencében telepedett le, és hosszú évekig szorosan együttműködött az állammal és az egyházzal. Velencében tanulmányozta a MŰVÉSZET2, Raffaello, a MŰVÉSZET3 és Michelangelo műveit, akiknek hatása számos művében felfedezhető.
Veronese előszeretettel festett nagyon nagyméretű festményeket, amelyeken gyakran sok ember szerepelt. A jelenetek általában allegorikus, bibliai vagy történelmi témájúak voltak. Különös figyelmet keltett az 1573-ban készült "Lakoma a Lévi házban" című festmény. Eredetileg Veronese az "Utolsó vacsora" címet adta a dominikai szerzetesek által megrendelt képnek. A katolikus egyház inkvizítorainak nem tetszett Veronese értelmezése. Ennek oka, hogy állatokat, bolondokat, kiskatonákat, német katonákat és mindenféle más figurákat ágyazott a jelenetbe. Az egyház szerint a festményből hiányzott a szükséges kegyesség. Veronese azonban nem változtatta meg a képet a kérésnek megfelelően, csak a nevet. Velencében nagy műhelyt vezetett, ahol öccse, unokaöccse és fiai is dolgoztak. Halála után a család folytatta a műhely működtetését. Később festményeiket "Paolo örökösei" aláírással látták el. Tanítványai között volt Giovanni Battista Zerlotti és Anselmo Canneri.
Oldal 1 / 3