Oswald Achenbach, aki a természet színeit úgy ragadta meg, mint senki más, a 19. században a düsseldorfi festőiskola figyelemre méltó tájképfestőjeként írta be magát a történelembe. Nemcsak művész volt, hanem mentor és tanár is, aki 1866/1867-ben mesterkurzust vezetett a düsseldorfi művészeti akadémián. Az ő felügyelete alatt olyan festők virágoztak fel, mint a MŰVÉSZTÉR0, MŰVÉSZTÉR1 és MŰVÉSZTÉR2. Achenbach művészi karrierje korán kezdődött: 8 évesen felvették az akadémia elemi osztályába. Korai évei alatt idősebb testvére, Andreas Achenbach árnyékában dolgozott, de ennek ellenére nemzetközileg keresett művésszé fejlődött.
Achenbach híres volt szokatlanságáról és kísérletező kedvéről. A szokásos ecset helyett szívesen használt palettát vagy akár az ujját is, hogy vastag festékrétegeket vigyen fel. Ha elégedetlen volt egy festménnyel, egyszerűen új motívumot festett rá. Achenbach fáradhatatlan vándorlási vágya a legtávolabbi zugokba is elvitte, ahonnan emlékként olajvázlatokat és jegyzeteket hozott haza. Különösen Itália festői tájai ragadták meg. Lelkiismeretes megfigyelőként a fény, az árnyék és a színek játékának szentelte magát, és így mintegy 2000 remekművet alkotott, amelyeket most művészi nyomatok formájában kínálunk.
Miután 1872-ben lemondott professzori állásáról, teljes egészében a festészetnek szentelte magát. Achenbach utazásai során újra és újra visszatért Olaszországba, ahol megtalálta kedvenc motívumait. A sűrű festékfelvitel, amelyet ebben a korszakában tovább finomított, szinte domborműszerűséget kölcsönzött műveinek. A vásznat részben átengedte, hogy a hátteret is bevonja, és előfordult, hogy színei több rétegben fedték egymást. Achenbach nagy jelentőséget tulajdonított festményei összhatásának, és kontrasztos hangsúlyokkal játszott. Egyre inkább a pasztellszínek felé fordult, maga mögött hagyva korai műveinek barnás árnyalatait. Egy utolsó pillantást vetve saját kedvenc festményére, a "Pio Norno"-ra, távozott ebből az életből. Művészi öröksége ma a műveinek kiváló minőségű nyomataiban él tovább, amelyeket a legnagyobb gondossággal és a részletekre való odafigyeléssel reprodukálunk.
Oswald Achenbach, aki a természet színeit úgy ragadta meg, mint senki más, a 19. században a düsseldorfi festőiskola figyelemre méltó tájképfestőjeként írta be magát a történelembe. Nemcsak művész volt, hanem mentor és tanár is, aki 1866/1867-ben mesterkurzust vezetett a düsseldorfi művészeti akadémián. Az ő felügyelete alatt olyan festők virágoztak fel, mint a MŰVÉSZTÉR0, MŰVÉSZTÉR1 és MŰVÉSZTÉR2. Achenbach művészi karrierje korán kezdődött: 8 évesen felvették az akadémia elemi osztályába. Korai évei alatt idősebb testvére, Andreas Achenbach árnyékában dolgozott, de ennek ellenére nemzetközileg keresett művésszé fejlődött.
Achenbach híres volt szokatlanságáról és kísérletező kedvéről. A szokásos ecset helyett szívesen használt palettát vagy akár az ujját is, hogy vastag festékrétegeket vigyen fel. Ha elégedetlen volt egy festménnyel, egyszerűen új motívumot festett rá. Achenbach fáradhatatlan vándorlási vágya a legtávolabbi zugokba is elvitte, ahonnan emlékként olajvázlatokat és jegyzeteket hozott haza. Különösen Itália festői tájai ragadták meg. Lelkiismeretes megfigyelőként a fény, az árnyék és a színek játékának szentelte magát, és így mintegy 2000 remekművet alkotott, amelyeket most művészi nyomatok formájában kínálunk.
Miután 1872-ben lemondott professzori állásáról, teljes egészében a festészetnek szentelte magát. Achenbach utazásai során újra és újra visszatért Olaszországba, ahol megtalálta kedvenc motívumait. A sűrű festékfelvitel, amelyet ebben a korszakában tovább finomított, szinte domborműszerűséget kölcsönzött műveinek. A vásznat részben átengedte, hogy a hátteret is bevonja, és előfordult, hogy színei több rétegben fedték egymást. Achenbach nagy jelentőséget tulajdonított festményei összhatásának, és kontrasztos hangsúlyokkal játszott. Egyre inkább a pasztellszínek felé fordult, maga mögött hagyva korai műveinek barnás árnyalatait. Egy utolsó pillantást vetve saját kedvenc festményére, a "Pio Norno"-ra, távozott ebből az életből. Művészi öröksége ma a műveinek kiváló minőségű nyomataiban él tovább, amelyeket a legnagyobb gondossággal és a részletekre való odafigyeléssel reprodukálunk.
Oldal 1 / 1