Ma már sajnos keveset tudunk Ohara Koson japán művészről. Koson művei nagyon grafikusak. Madarak, virágok és más természeti motívumok alkotják képi motívumainak többségét. A finoman megválasztott színek természetes szépségűek, és a tehetséges japán művész klasszikus festői témáit a korban meglehetősen modern szemszögből mutatják be.
Koson festészeti tanulmányai a nihonga stílus felé orientálódtak. E művészeti mozgalom célja a hagyományos japán festészet elemeinek megőrzése és modernizálása volt. A nihonga a Yōga néven ismert, nyugati hatású japán festészet megfelelője. A nihonga stílusú művek nélkülözik a mélységábrázolást és az árnyékokat. A festmények csak a kétdimenziós színtónusok kontrasztjai révén tűnnek háromdimenziósnak. Tanulmányai után Ohara Koson a Tokiói Művészeti Akadémián tanított, amely később a Tokiói Művészeti Egyetem lett. A japán művész alkotói korszakában intenzíven foglalkozott a fametszet technikájával. Ernest Francisco Fenollosa inspirálta Kosont erre a lépésre. Az amerikai filozófia és közgazdaságtan professzora volt. Tanított a Tokiói Művészeti Egyetemen, és a tokiói Császári Múzeum művészeti osztályán dolgozott. Fenollosa szenvedélyes orientalista volt, és Japán modernizációja során elkötelezett volt a hagyományos művészet megőrzése mellett. 1910 és 1912 között Ohara Koson virágfestményeket publikált, amelyeket hagyományos japán fametszet technikával készített. Ezután elfordult a technikától, és minden energiáját a festészetbe fektette. Abban az időben művei Shōson művésznév alatt jelentek meg. Az 1920-as évek közepén visszatért a fametszethez. Számos klasszikus stílusú művet készített, amelyeket Watanabe Shōzaburō kiadója sokszorosított és adott ki. Japánban és külföldön, különösen az Egyesült Államokban nagy érdeklődés övezte a műnyomatokat.
Ohara Koson maradandó hatással volt a klasszikus japán művészet megőrzésére és modernizálására. Műveinek nagy része az ukiyo-e ("a folyó világ képei") stílusának tulajdonítható. Ezek a művek a városi középosztály világnézetét és életszemléletét tükrözik. Jellemző képi motívumok az állatok és növények ábrázolása. Kései művészi munkásságában Koson ráadásul az úgynevezett Shin Hanga mozgalomhoz tartozott, ami lefordítva "új nyomatokat" jelent. A hagyományos japán képi motívumokba nyugati elemeket, például az impresszionista művek jellegzetes könnyed hangulatát építették be. A modern hatások és a hagyományok kéz a kézben jártak. Koson élete során mintegy 500 nyomatot készített. A művész 1935-ben halt meg tokiói otthonában.
Ma már sajnos keveset tudunk Ohara Koson japán művészről. Koson művei nagyon grafikusak. Madarak, virágok és más természeti motívumok alkotják képi motívumainak többségét. A finoman megválasztott színek természetes szépségűek, és a tehetséges japán művész klasszikus festői témáit a korban meglehetősen modern szemszögből mutatják be.
Koson festészeti tanulmányai a nihonga stílus felé orientálódtak. E művészeti mozgalom célja a hagyományos japán festészet elemeinek megőrzése és modernizálása volt. A nihonga a Yōga néven ismert, nyugati hatású japán festészet megfelelője. A nihonga stílusú művek nélkülözik a mélységábrázolást és az árnyékokat. A festmények csak a kétdimenziós színtónusok kontrasztjai révén tűnnek háromdimenziósnak. Tanulmányai után Ohara Koson a Tokiói Művészeti Akadémián tanított, amely később a Tokiói Művészeti Egyetem lett. A japán művész alkotói korszakában intenzíven foglalkozott a fametszet technikájával. Ernest Francisco Fenollosa inspirálta Kosont erre a lépésre. Az amerikai filozófia és közgazdaságtan professzora volt. Tanított a Tokiói Művészeti Egyetemen, és a tokiói Császári Múzeum művészeti osztályán dolgozott. Fenollosa szenvedélyes orientalista volt, és Japán modernizációja során elkötelezett volt a hagyományos művészet megőrzése mellett. 1910 és 1912 között Ohara Koson virágfestményeket publikált, amelyeket hagyományos japán fametszet technikával készített. Ezután elfordult a technikától, és minden energiáját a festészetbe fektette. Abban az időben művei Shōson művésznév alatt jelentek meg. Az 1920-as évek közepén visszatért a fametszethez. Számos klasszikus stílusú művet készített, amelyeket Watanabe Shōzaburō kiadója sokszorosított és adott ki. Japánban és külföldön, különösen az Egyesült Államokban nagy érdeklődés övezte a műnyomatokat.
Ohara Koson maradandó hatással volt a klasszikus japán művészet megőrzésére és modernizálására. Műveinek nagy része az ukiyo-e ("a folyó világ képei") stílusának tulajdonítható. Ezek a művek a városi középosztály világnézetét és életszemléletét tükrözik. Jellemző képi motívumok az állatok és növények ábrázolása. Kései művészi munkásságában Koson ráadásul az úgynevezett Shin Hanga mozgalomhoz tartozott, ami lefordítva "új nyomatokat" jelent. A hagyományos japán képi motívumokba nyugati elemeket, például az impresszionista művek jellegzetes könnyed hangulatát építették be. A modern hatások és a hagyományok kéz a kézben jártak. Koson élete során mintegy 500 nyomatot készített. A művész 1935-ben halt meg tokiói otthonában.
Oldal 1 / 5