Nyikolaj Konsztantyinovics Roerics orosz festő, tudós, filozófus és régész volt. Nagyon csendes, harmóniára vágyó ember volt. Mihail Mikszin szobrász, aki gyakori vendég volt a Roerics családnál, észrevette, hogy Roericsnek tehetsége van a rajzoláshoz, és elkezdte tanítani őt a mesterségre. Roerich ezután Karl May gimnáziumában kezdett tanulni. Osztálytársai között olyan híres személyiségek voltak, mint Alexander Benois vagy Dmitrij Filoszofov. Már az első műve szenzációt keltett, és a világhírű gyűjtő, Tretyakov vásárolta meg. Művészeti tanulmányaival párhuzamosan jogi tanulmányokba kezdett, de a művészet iránt nagyobb volt az érdeklődése. Tanulmányai során olyan írókkal, mint Leó Tolsztoj, olyan zeneszerzőkkel, mint Sztravinszkij, és olyan világhírű művészekkel, mint Ilya Repin és Szergej Djagilew. Az ezt követő években a régészettel és az ókori orosz műemlékek helyreállításával kezdett foglalkozni. Ennek során beutazta az ősi orosz falvakat és külföldet is. A három évig tartó himalájai expedíció maradandó nyomot hagyott a művészben. A terület nemcsak művészi szerepében érdekelte. Célja az volt, hogy az ősi népek világvándorlásának problémáit vizsgálja és megoldja.
Ezen útja során Roerich és felesége megalapította az Agni Jóga (Élő etika) teozófiai egyesületet. Az egyesület célja az emberi fejlődés magasabb szintjének megteremtése. 1929-ben a művész kezdeményezte a Roerich-paktumot. Ez volt az első olyan dokumentum, amely a világ kulturális örökségének védelmével foglalkozott. A művészeti intézmények védelméről szóló megállapodást 21 ország írta alá. Ekkor jelölték Nobel-díjra. Roerich 1947-ben szívrohamban halt meg. A művészt az indiai hagyományoknak megfelelően temették el: testét elhamvasztották és egy magas hegyről szórták szét.
Nyikolaj Konsztantyinovics Roerics mintegy 7000 festményt alkotott, amelyek jól ismert múzeumokban találhatók. Költői műveket, de filozófiai értekezéseket is írt. Sok kortársa számára rejtély volt. Festményei viszont finom, vidám színvilágukkal gyönyörködtetnek, amellyel a természet titokzatos nagyságát jelenítette meg. Indira Ghandi, India 1966 és 1984 közötti miniszterelnöke személyesen ismerte a művészt, és nagyra értékelte munkásságát. Őt és családját a Szovjetunió és India közötti összekötő kapocsként tartotta számon. Roerich művészete még mindig aktuális Oroszországban. Putyin orosz elnök nagyra értékelte, hogy megtette az első lépést az orosz-indiai barátság felé.
Nyikolaj Konsztantyinovics Roerics orosz festő, tudós, filozófus és régész volt. Nagyon csendes, harmóniára vágyó ember volt. Mihail Mikszin szobrász, aki gyakori vendég volt a Roerics családnál, észrevette, hogy Roericsnek tehetsége van a rajzoláshoz, és elkezdte tanítani őt a mesterségre. Roerich ezután Karl May gimnáziumában kezdett tanulni. Osztálytársai között olyan híres személyiségek voltak, mint Alexander Benois vagy Dmitrij Filoszofov. Már az első műve szenzációt keltett, és a világhírű gyűjtő, Tretyakov vásárolta meg. Művészeti tanulmányaival párhuzamosan jogi tanulmányokba kezdett, de a művészet iránt nagyobb volt az érdeklődése. Tanulmányai során olyan írókkal, mint Leó Tolsztoj, olyan zeneszerzőkkel, mint Sztravinszkij, és olyan világhírű művészekkel, mint Ilya Repin és Szergej Djagilew. Az ezt követő években a régészettel és az ókori orosz műemlékek helyreállításával kezdett foglalkozni. Ennek során beutazta az ősi orosz falvakat és külföldet is. A három évig tartó himalájai expedíció maradandó nyomot hagyott a művészben. A terület nemcsak művészi szerepében érdekelte. Célja az volt, hogy az ősi népek világvándorlásának problémáit vizsgálja és megoldja.
Ezen útja során Roerich és felesége megalapította az Agni Jóga (Élő etika) teozófiai egyesületet. Az egyesület célja az emberi fejlődés magasabb szintjének megteremtése. 1929-ben a művész kezdeményezte a Roerich-paktumot. Ez volt az első olyan dokumentum, amely a világ kulturális örökségének védelmével foglalkozott. A művészeti intézmények védelméről szóló megállapodást 21 ország írta alá. Ekkor jelölték Nobel-díjra. Roerich 1947-ben szívrohamban halt meg. A művészt az indiai hagyományoknak megfelelően temették el: testét elhamvasztották és egy magas hegyről szórták szét.
Nyikolaj Konsztantyinovics Roerics mintegy 7000 festményt alkotott, amelyek jól ismert múzeumokban találhatók. Költői műveket, de filozófiai értekezéseket is írt. Sok kortársa számára rejtély volt. Festményei viszont finom, vidám színvilágukkal gyönyörködtetnek, amellyel a természet titokzatos nagyságát jelenítette meg. Indira Ghandi, India 1966 és 1984 közötti miniszterelnöke személyesen ismerte a művészt, és nagyra értékelte munkásságát. Őt és családját a Szovjetunió és India közötti összekötő kapocsként tartotta számon. Roerich művészete még mindig aktuális Oroszországban. Putyin orosz elnök nagyra értékelte, hogy megtette az első lépést az orosz-indiai barátság felé.
Oldal 1 / 2