Nicolaas Wilhelm Jungmann angol-holland művész volt. Fő motívumai közé tartoznak a tájképek és az alakok. Dekoratőrként, restaurátorként és könyvillusztrátorként is tevékenykedett. Eredetileg holland állampolgár volt, de 1895-ben brit állampolgár lett.
Jungmann, angolul gyakran Jungman, Amszterdamban született, és ott kapta első rajzóráit egy templom- és falfestőtől. Később a Rijksakademie van beeldende kunsten (Császári Képzőművészeti Akadémia) tanulója volt. Egy ösztöndíj Londonba vitte. A honosított brit Beatrix Mackayt vette feleségül, és három gyermekük született. Az első világháború idején a britek oldalán harcoló Jungmannt a német erők őrizetbe vették, és Ruhlebenbe, a brit hadifoglyok táborába küldték. A háborús élményeiről készült festményei ma a londoni Imperial War Museumban találhatók. Az egyik nagyon jól ismert kép címe "Ruhlebeni fogolytábor", és a tábor területét mutatja, jobbra egy nagy, háromszintes épület látható. Előtte egy egyenruhás német börtönőr látható lovaskocsival, balra pedig néhány fogoly. A háború is hozzájárult házasságának végéhez. Mackay később feleségül ment a Guinness család egyik örököséhez. Jungmann két gyermeke, Zita és Terézia az első "Fényes fiatalok" egyikeként szerzett hírnevet. A bulvársajtó által így nevezett csoportba fiatal, arisztokrata hírességek tartoztak.
A művész még a Nagy-Britanniában töltött idő alatt is gyakran utazott vissza szülőföldjére festeni, különösen kedvelte az észak-hollandiai Volendam falut. Figuratív művei nagyon dekoratívnak mondhatók, és a szecesszióhoz sorolhatók. Barátjával, Charles W. Bartlett-tel, aki szintén festő és grafikus volt, tanulmányutakat tett, Hollandiába és Bretagne-ba is. Illusztrátori munkái közé tartoznak a "Hollandia" (1904) és a "Norvégia" (1905) című topográfiai művek illusztrációi, amelyekhez felesége írta a kísérőszövegeket, valamint a "Normandia" (1905) című mű, amelynek szövegét Geraldine Mitton írónő írta. Jungmann a különböző népek bájos ábrázolása különösen nagy tetszést aratott. Annak érdekében, hogy az etnikai jellegzetességeket és a viseleteket a lehető legpontosabban bemutassa, számos tanulmányutat tett az adott országokba.
A 20. század elején Jungmann rendszeres kiállítója lett a londoni Dowdeswell és Dowdeswell Galériának. Londonban a Royal Academy of Arts, a Grosvenor Gallery és a Royal Society of British Artists is szívesen látta műveit. Párizsban, Münchenben és Brüsszelben is kiállított. Jungmann 1935-ben, 63 éves korában halt meg Londonban.
Nicolaas Wilhelm Jungmann angol-holland művész volt. Fő motívumai közé tartoznak a tájképek és az alakok. Dekoratőrként, restaurátorként és könyvillusztrátorként is tevékenykedett. Eredetileg holland állampolgár volt, de 1895-ben brit állampolgár lett.
Jungmann, angolul gyakran Jungman, Amszterdamban született, és ott kapta első rajzóráit egy templom- és falfestőtől. Később a Rijksakademie van beeldende kunsten (Császári Képzőművészeti Akadémia) tanulója volt. Egy ösztöndíj Londonba vitte. A honosított brit Beatrix Mackayt vette feleségül, és három gyermekük született. Az első világháború idején a britek oldalán harcoló Jungmannt a német erők őrizetbe vették, és Ruhlebenbe, a brit hadifoglyok táborába küldték. A háborús élményeiről készült festményei ma a londoni Imperial War Museumban találhatók. Az egyik nagyon jól ismert kép címe "Ruhlebeni fogolytábor", és a tábor területét mutatja, jobbra egy nagy, háromszintes épület látható. Előtte egy egyenruhás német börtönőr látható lovaskocsival, balra pedig néhány fogoly. A háború is hozzájárult házasságának végéhez. Mackay később feleségül ment a Guinness család egyik örököséhez. Jungmann két gyermeke, Zita és Terézia az első "Fényes fiatalok" egyikeként szerzett hírnevet. A bulvársajtó által így nevezett csoportba fiatal, arisztokrata hírességek tartoztak.
A művész még a Nagy-Britanniában töltött idő alatt is gyakran utazott vissza szülőföldjére festeni, különösen kedvelte az észak-hollandiai Volendam falut. Figuratív művei nagyon dekoratívnak mondhatók, és a szecesszióhoz sorolhatók. Barátjával, Charles W. Bartlett-tel, aki szintén festő és grafikus volt, tanulmányutakat tett, Hollandiába és Bretagne-ba is. Illusztrátori munkái közé tartoznak a "Hollandia" (1904) és a "Norvégia" (1905) című topográfiai művek illusztrációi, amelyekhez felesége írta a kísérőszövegeket, valamint a "Normandia" (1905) című mű, amelynek szövegét Geraldine Mitton írónő írta. Jungmann a különböző népek bájos ábrázolása különösen nagy tetszést aratott. Annak érdekében, hogy az etnikai jellegzetességeket és a viseleteket a lehető legpontosabban bemutassa, számos tanulmányutat tett az adott országokba.
A 20. század elején Jungmann rendszeres kiállítója lett a londoni Dowdeswell és Dowdeswell Galériának. Londonban a Royal Academy of Arts, a Grosvenor Gallery és a Royal Society of British Artists is szívesen látta műveit. Párizsban, Münchenben és Brüsszelben is kiállított. Jungmann 1935-ben, 63 éves korában halt meg Londonban.
Oldal 1 / 3