Max Martin Liebermann egy olyan időszakban született, amikor az impresszionizmus szilárdan meghonosodott Franciaországban. A politikai feszültségek megakadályozták a művészeti jelenetek cseréjét, és mire a szabadtéri festészet elérte a német művészeket, a művészeti mozgalom már a végéhez közeledett Franciaországban. Max Liebermann klasszikus oktatásban részesül, és külföldön szerez tapasztalatokat. A fiatal művész különösen a holland festőknél talál inspirációt, és a vidéki élet egyszerű motívumainak szenteli magát. Liebermann naturalista ábrázolási stílust alkalmaz, ami a művész nagy tehetségéről tanúskodik. Az impresszionizmusban tett kirándulások meg sem közelítik Monet vagy Degas műveit. Liebermann palettája túlságosan erősen a holland művészek szürke és barna tónusai felé orientálódik. Végső soron hiányzik belőle a déli fény, a gondtalan nyári napok könnyedsége, amit Berlin nem nyújt nagyvonalúan.
Liebermann festészeti stílusa fellazul. Wannsee-ben paradicsomra lel, és felfedezi szerelmét a fényárban úszó levelek iránt. A festő újra és újra megörökíti a berlini élet örömeit. Felesége, Márta ábrázolása mellett a Havel gondtalan örömeinek és saját kertjének virágainak ábrázolása vált kedvenc motívumává. Bár a német impresszionisták nem rendelkeztek a francia elődök fényével, mégis képesek voltak átvenni a motívumokat. És mivel Franciaország politikai okokból nem volt választható úti cél, Liebermann szeretett Hollandiájának fehér tengerpartjain kereste a kikapcsolódást. Ahogy megörökítette az élvezetes életet, a művész palettája felderült. A színek élénkebbek, a festészeti stílus lendületesebb, és a festményei a művész szubjektív érzékenységének nyelvén szólalnak meg.
Max Liebermann a modern festészet útjára lép. Liebermann elismert és keresett művésszé válik. Személyisége a weimari köztársaság társadalmilag és politikailag elfogadott művészeti alkotójává teszi. Liebermann a művészetnek élt, és wannsee-i villájában találta meg a kikapcsolódást. Az idilli kertben távolságot talált a már amúgy is nyüzsgő berlini városi élettől. Ugyanakkor Liebermann itt találta meg a művész kollégákkal való eszmecserét. Különösen Hugo Vogellel osztozott a kert és a wannsee-i különleges fény iránti szeretetében. Mindkét művész kőhajításnyira élt egymástól, és lenyűgöző nyomot hagytak a tó történelmében. Berlinben Liebermann életének központja a Pariser Platzon volt. A hetes számmal jelölt házat az apja vette meg, és Max itt élt a feleségével és a lányaival. Max Liebermann olyan játékos volt, aki a művészetért élt és azt szolgálta. A német történelem legsötétebb fejezetével Liebermannt megfosztották élete alapjától. Zsidó gyökerei és ábrázolásainak modern formája miatt műveit kitiltották a kiállításról. Liebermann visszalépett. Életművét 86 éves korában vesztette el, és két évvel később halt meg Pariser Platzon lévő házában.
Max Martin Liebermann egy olyan időszakban született, amikor az impresszionizmus szilárdan meghonosodott Franciaországban. A politikai feszültségek megakadályozták a művészeti jelenetek cseréjét, és mire a szabadtéri festészet elérte a német művészeket, a művészeti mozgalom már a végéhez közeledett Franciaországban. Max Liebermann klasszikus oktatásban részesül, és külföldön szerez tapasztalatokat. A fiatal művész különösen a holland festőknél talál inspirációt, és a vidéki élet egyszerű motívumainak szenteli magát. Liebermann naturalista ábrázolási stílust alkalmaz, ami a művész nagy tehetségéről tanúskodik. Az impresszionizmusban tett kirándulások meg sem közelítik Monet vagy Degas műveit. Liebermann palettája túlságosan erősen a holland művészek szürke és barna tónusai felé orientálódik. Végső soron hiányzik belőle a déli fény, a gondtalan nyári napok könnyedsége, amit Berlin nem nyújt nagyvonalúan.
Liebermann festészeti stílusa fellazul. Wannsee-ben paradicsomra lel, és felfedezi szerelmét a fényárban úszó levelek iránt. A festő újra és újra megörökíti a berlini élet örömeit. Felesége, Márta ábrázolása mellett a Havel gondtalan örömeinek és saját kertjének virágainak ábrázolása vált kedvenc motívumává. Bár a német impresszionisták nem rendelkeztek a francia elődök fényével, mégis képesek voltak átvenni a motívumokat. És mivel Franciaország politikai okokból nem volt választható úti cél, Liebermann szeretett Hollandiájának fehér tengerpartjain kereste a kikapcsolódást. Ahogy megörökítette az élvezetes életet, a művész palettája felderült. A színek élénkebbek, a festészeti stílus lendületesebb, és a festményei a művész szubjektív érzékenységének nyelvén szólalnak meg.
Max Liebermann a modern festészet útjára lép. Liebermann elismert és keresett művésszé válik. Személyisége a weimari köztársaság társadalmilag és politikailag elfogadott művészeti alkotójává teszi. Liebermann a művészetnek élt, és wannsee-i villájában találta meg a kikapcsolódást. Az idilli kertben távolságot talált a már amúgy is nyüzsgő berlini városi élettől. Ugyanakkor Liebermann itt találta meg a művész kollégákkal való eszmecserét. Különösen Hugo Vogellel osztozott a kert és a wannsee-i különleges fény iránti szeretetében. Mindkét művész kőhajításnyira élt egymástól, és lenyűgöző nyomot hagytak a tó történelmében. Berlinben Liebermann életének központja a Pariser Platzon volt. A hetes számmal jelölt házat az apja vette meg, és Max itt élt a feleségével és a lányaival. Max Liebermann olyan játékos volt, aki a művészetért élt és azt szolgálta. A német történelem legsötétebb fejezetével Liebermannt megfosztották élete alapjától. Zsidó gyökerei és ábrázolásainak modern formája miatt műveit kitiltották a kiállításról. Liebermann visszalépett. Életművét 86 éves korában vesztette el, és két évvel később halt meg Pariser Platzon lévő házában.
Oldal 1 / 9