Marianne von Werefkin orosz festőnő a német expresszionizmus kiemelkedő alakja volt. Orosz arisztokrata családból származott, és 1860. augusztus 29-én született Marianna Wladimirowna Werefkinaként Tulában. Művészi tehetségét már korán ösztönözték, és tizennégy évesen már akadémiai rajzórákat vett. Szentpéterváron magánórákat vett az Repin-nál. Vadászat közben véletlenül átlői a jobb kezét. Kitartó gyakorlással sikerül újra a jobb kezével festeni. A realista festészetet olyan tökéletesen elsajátítja, hogy "orosz Rembrandtnak" nevezik. 1891-ben találkozott a festőművésszel Alexej von Jawlensky. Öt évvel később a lány Münchenbe költözik vele.
A bajor fővárosban egy szalont kezdeményez, ahol a müncheni bohémek találkoznak. Ő alapítja a Lukasbruderschaftot, a "Neue Künstlervereinigung München" és a "Blauer Reiter" magját is. Fiuk születése után Jawlensky és Marianne von Werefkin között kiéleződik a válság. Fiával együtt többször utazik Franciaországba. Miután újra elkezdett festeni, gyakran dolgozik Jawlenskyvel, az Kandinsky-vel és Gabriele Münterrel Murnauban. Jawlenskyvel, Oscar Wittensteinnel és az Adolf Erbslöh-mal együtt megalapítja a "Neue Künstlervereinigung München"-t, amelynek hamarosan Kandinszkij lesz az elnöke.
1907-ben születnek Werefkin első expresszionista festményei, amelyeket a MŰVÉSZET4, MŰVÉSZET5 és MŰVÉSZET6 ihletett. Ezért kapta a "Francia nő" becenevet. Motivikusan és ikonológiailag is gyakran kölcsönöz az ARTISTREPLEPLACE7 munkáiból. Werefkin és Jawlensky 1913-ban részt vesz a berlini "Der Sturm" galériában rendezett kiállításon a "Der Blaue Reiter" csoporttal. Werefkin 1914-ben Jawlenskyvel együtt Svájcba költözik, ahol többszöri költözés után Asconában kötnek ki. Jawlensky 1921-ben elválik Werefkintől. Megélhetését képeslapok és plakátok festésével és cikkek írásával keresi, többek között a Neue Zürcher Zeitung számára.
A nyugdíjas éveiben készült festményei már nem tűnnek olyan sokkolónak. Rejtélyesebbé és elbeszélőbbé válnak. A színezés tipikus orosz jellegzetességei most nagyon jól látszanak. 1938 februárjában Werefkin Asconában halt meg, ahol az orosz ortodox rítus szerint temették el. Hagyatéka nagyrészt az asconai Fondazione Marianne Werefkinben található.
Marianne von Werefkin orosz festőnő a német expresszionizmus kiemelkedő alakja volt. Orosz arisztokrata családból származott, és 1860. augusztus 29-én született Marianna Wladimirowna Werefkinaként Tulában. Művészi tehetségét már korán ösztönözték, és tizennégy évesen már akadémiai rajzórákat vett. Szentpéterváron magánórákat vett az Repin-nál. Vadászat közben véletlenül átlői a jobb kezét. Kitartó gyakorlással sikerül újra a jobb kezével festeni. A realista festészetet olyan tökéletesen elsajátítja, hogy "orosz Rembrandtnak" nevezik. 1891-ben találkozott a festőművésszel Alexej von Jawlensky. Öt évvel később a lány Münchenbe költözik vele.
A bajor fővárosban egy szalont kezdeményez, ahol a müncheni bohémek találkoznak. Ő alapítja a Lukasbruderschaftot, a "Neue Künstlervereinigung München" és a "Blauer Reiter" magját is. Fiuk születése után Jawlensky és Marianne von Werefkin között kiéleződik a válság. Fiával együtt többször utazik Franciaországba. Miután újra elkezdett festeni, gyakran dolgozik Jawlenskyvel, az Kandinsky-vel és Gabriele Münterrel Murnauban. Jawlenskyvel, Oscar Wittensteinnel és az Adolf Erbslöh-mal együtt megalapítja a "Neue Künstlervereinigung München"-t, amelynek hamarosan Kandinszkij lesz az elnöke.
1907-ben születnek Werefkin első expresszionista festményei, amelyeket a MŰVÉSZET4, MŰVÉSZET5 és MŰVÉSZET6 ihletett. Ezért kapta a "Francia nő" becenevet. Motivikusan és ikonológiailag is gyakran kölcsönöz az ARTISTREPLEPLACE7 munkáiból. Werefkin és Jawlensky 1913-ban részt vesz a berlini "Der Sturm" galériában rendezett kiállításon a "Der Blaue Reiter" csoporttal. Werefkin 1914-ben Jawlenskyvel együtt Svájcba költözik, ahol többszöri költözés után Asconában kötnek ki. Jawlensky 1921-ben elválik Werefkintől. Megélhetését képeslapok és plakátok festésével és cikkek írásával keresi, többek között a Neue Zürcher Zeitung számára.
A nyugdíjas éveiben készült festményei már nem tűnnek olyan sokkolónak. Rejtélyesebbé és elbeszélőbbé válnak. A színezés tipikus orosz jellegzetességei most nagyon jól látszanak. 1938 februárjában Werefkin Asconában halt meg, ahol az orosz ortodox rítus szerint temették el. Hagyatéka nagyrészt az asconai Fondazione Marianne Werefkinben található.
Oldal 1 / 2