Marianne Stokes osztrák festőnő volt, aki a századfordulón Angliában élt és dolgozott férjével, Adrian Strokes-szal, aki szintén festő volt. A házaspár sokat utazott, és szoros kapcsolatban állt más művészekkel. Marianne Stokes korai, középső és kései munkássága fokozatos elmozdulást mutat az olajfestészetről a temperafestészetre, valamint fokozatos változást mutat a motívumválasztásban, és a kortárs irányzatok különböző hatásait mutatja. A magyarországi útjáról szóló kiadványhoz készült festményekkel egy néprajzi expresszivitású művet is hátrahagyott.
Marianne Stoke tanulmányai során szülővárosából, Grazból Münchenbe és Párizsba jutott. 1883-ban a Pont-Aven-i művésztelepen töltött idő alatt megismerkedett Adrian Stokes-szal, akivel 1884-ben összeházasodott. A művészházaspár Angliába költözött, de sokat utazott, gyakran kereste a kapcsolatot olyan művésztelepekkel, mint a cornwalli St Ives, ahol Marianne Stokes a Newly School tagja lett, vagy a dániai Skagen. Marianne és Adrian a művészeti szcéna mozgatórugói közé tartoztak, Marianne munkái pedig a kor jelentős művészeivel való kapcsolatai által hagyott benyomásokat tükrözik.
Marianne Stokes a müncheni iskola környezetében kezdte pályafutását, tanára, Wilhelm von Lindenschmitt, Gabriel von Hackl, Otto Seitz és nyilvánvalóan Johann Strauss körében, aki 1875-ben neki ajánlotta a "Fény és árnyék" című polka-mazurkát. Egy olyan korai mű, mint a "Träumendes Mädchen" 1875-ből, megmutatja, hogy miért. Az első fejlődést a műfajszerűség felé az 1884-es "Der Milchkrug" mutatja.
Franciaországban az olyan festők hatása, mint az Jules Bastien Lepage és Jean Francois Millet észrevehető. Ebbe az időszakba elsősorban tájképek és a vidéki naturalizmus zsánerjelenetei tartoznak, mint például az Úton a mezőre (1885). A St. Ives-i művésztelep környezetében készült képek és a skageni tartózkodás is ebbe a hagyományba illeszkedik. Az "In a Field of Crowfoot" című művében Stoke az 1890-es impresszionizmust vizsgálja. Az 1890-es évektől kezdve a vallási, mitikus és középkori-romantikus témák iránti érdeklődés dominál, ami a preraffaeliták hatását mutatja. Korai lépés ebbe az irányba például "A békaherceg" a Grimm testvérek nyomán 1890-ből, amelyet olyan művek példáznak, mint az "Angyal a szent gyermeket szórakoztatja" (1893) vagy az "Aucassin és Nicolette" (1898). 1895-től Stokes egyre inkább elfordult az olajfestészettől a tempera felé, például a "Madonna és gyermeke" (1905) című képén. A házaspár balkáni utazását 1909-ben a "Magyarország" című könyvvel dokumentálták, amelyhez Marianne Stokes néprajzi értékű képeket készített. 1912-ben Marianne vállalta egy faliszőnyeg tervét William Morris számára. 1908-ban az Albert Hallban segített a szüfrazsett-felvonulás transzparenseinek elkészítésében. Marianne Stokes kiállított a Párizsi Szalonban, többször a Királyi Akadémia számára, 1890-ben Münchenben, 1893-ban pedig a chicagói világkiállításon. Munkái ma főként magángyűjteményekben találhatók.
Marianne Stokes osztrák festőnő volt, aki a századfordulón Angliában élt és dolgozott férjével, Adrian Strokes-szal, aki szintén festő volt. A házaspár sokat utazott, és szoros kapcsolatban állt más művészekkel. Marianne Stokes korai, középső és kései munkássága fokozatos elmozdulást mutat az olajfestészetről a temperafestészetre, valamint fokozatos változást mutat a motívumválasztásban, és a kortárs irányzatok különböző hatásait mutatja. A magyarországi útjáról szóló kiadványhoz készült festményekkel egy néprajzi expresszivitású művet is hátrahagyott.
Marianne Stoke tanulmányai során szülővárosából, Grazból Münchenbe és Párizsba jutott. 1883-ban a Pont-Aven-i művésztelepen töltött idő alatt megismerkedett Adrian Stokes-szal, akivel 1884-ben összeházasodott. A művészházaspár Angliába költözött, de sokat utazott, gyakran kereste a kapcsolatot olyan művésztelepekkel, mint a cornwalli St Ives, ahol Marianne Stokes a Newly School tagja lett, vagy a dániai Skagen. Marianne és Adrian a művészeti szcéna mozgatórugói közé tartoztak, Marianne munkái pedig a kor jelentős művészeivel való kapcsolatai által hagyott benyomásokat tükrözik.
Marianne Stokes a müncheni iskola környezetében kezdte pályafutását, tanára, Wilhelm von Lindenschmitt, Gabriel von Hackl, Otto Seitz és nyilvánvalóan Johann Strauss körében, aki 1875-ben neki ajánlotta a "Fény és árnyék" című polka-mazurkát. Egy olyan korai mű, mint a "Träumendes Mädchen" 1875-ből, megmutatja, hogy miért. Az első fejlődést a műfajszerűség felé az 1884-es "Der Milchkrug" mutatja.
Franciaországban az olyan festők hatása, mint az Jules Bastien Lepage és Jean Francois Millet észrevehető. Ebbe az időszakba elsősorban tájképek és a vidéki naturalizmus zsánerjelenetei tartoznak, mint például az Úton a mezőre (1885). A St. Ives-i művésztelep környezetében készült képek és a skageni tartózkodás is ebbe a hagyományba illeszkedik. Az "In a Field of Crowfoot" című művében Stoke az 1890-es impresszionizmust vizsgálja. Az 1890-es évektől kezdve a vallási, mitikus és középkori-romantikus témák iránti érdeklődés dominál, ami a preraffaeliták hatását mutatja. Korai lépés ebbe az irányba például "A békaherceg" a Grimm testvérek nyomán 1890-ből, amelyet olyan művek példáznak, mint az "Angyal a szent gyermeket szórakoztatja" (1893) vagy az "Aucassin és Nicolette" (1898). 1895-től Stokes egyre inkább elfordult az olajfestészettől a tempera felé, például a "Madonna és gyermeke" (1905) című képén. A házaspár balkáni utazását 1909-ben a "Magyarország" című könyvvel dokumentálták, amelyhez Marianne Stokes néprajzi értékű képeket készített. 1912-ben Marianne vállalta egy faliszőnyeg tervét William Morris számára. 1908-ban az Albert Hallban segített a szüfrazsett-felvonulás transzparenseinek elkészítésében. Marianne Stokes kiállított a Párizsi Szalonban, többször a Királyi Akadémia számára, 1890-ben Münchenben, 1893-ban pedig a chicagói világkiállításon. Munkái ma főként magángyűjteményekben találhatók.
Oldal 1 / 1