Luke Clennellt az egyik legjobb angol fametszőnek és festőnek tartották. Többek között William Falconer verseinek illusztrációival szerzett nevet magának. Egy földműves fiaként nevelkedett, és tizenévesen nagybátyjánál kezdett cserzői tanoncként dolgozni. Ebben a szakaszban vált nyilvánvalóvá a rajzoláshoz való tehetsége, és a művészet iránti szeretete megszilárdult. Egy véletlennek köszönhető, hogy egy nemesember meglátta a rajzait. Így jutott el új tanítójához, Thomas Bewick-hoz, a fametszés feltalálójához. Hét évig maradt Bewicknél, és az alapoktól kezdve tanulta a fametszést.
A tanonckodás után az ifjú Clennell visszatért az angol fővárosba. Egy neves metsző lányát vette feleségül, és egy ideig ügyes könyvillusztrációk készítésének szentelte magát. És más művészeti ágak is kezdték érdekelni. Így 1810 után Luke Clennell akvarellfestéssel foglalkozott. A festészet hamarosan szinte teljesen felváltotta a fametszetet. Rajzai és festményei betekintést engedtek a 19. század eleji Angliába. Műveiben sikerült realisztikusan és egyben romantikusan átformáltan ábrázolnia néhány hétköznapi jelenetet. Különösen a waterlooi csata saját ábrázolása hozott neki nagy figyelmet. Kortársai közül sokakat lenyűgözött az a dühöngő harci forgatag, amelyet Clennell képileg is megörökített.
Clennell ezt követően Bridgewater grófja megbízást kapott egy festmény megfestésére, amely a vég kezdetét jelentette. Maga a festmény egy ünnepi bankett vendégeit volt hivatott vászonra vinni. Clennell így készítette el az egyes szereplők, például a porosz király portréit. A legenda szerint az előkészítő munka nagyon legyengítette őt. A fizikai és érzelmi megterhelés miatt lassan elvesztette az eszét. Így élete következő éveit egy elmegyógyintézetben töltötte. Itt továbbra is a művészetnek szentelte magát, és ez idő alatt számos fametszet és rajz készült. Elmebetegségéből haláláig nem gyógyult ki. A mai napig Bewick egyik legjobb tanítványának tartják. Akvarellfestőként is nagy lehetőségei voltak, de betegsége miatt ez megállt. Festményeit a részletekre való nagyfokú odafigyelés jellemzi. Luke Clennellnek sikerült életre keltenie a tájakat és a mindennapi élet jeleneteit.
Luke Clennellt az egyik legjobb angol fametszőnek és festőnek tartották. Többek között William Falconer verseinek illusztrációival szerzett nevet magának. Egy földműves fiaként nevelkedett, és tizenévesen nagybátyjánál kezdett cserzői tanoncként dolgozni. Ebben a szakaszban vált nyilvánvalóvá a rajzoláshoz való tehetsége, és a művészet iránti szeretete megszilárdult. Egy véletlennek köszönhető, hogy egy nemesember meglátta a rajzait. Így jutott el új tanítójához, Thomas Bewick-hoz, a fametszés feltalálójához. Hét évig maradt Bewicknél, és az alapoktól kezdve tanulta a fametszést.
A tanonckodás után az ifjú Clennell visszatért az angol fővárosba. Egy neves metsző lányát vette feleségül, és egy ideig ügyes könyvillusztrációk készítésének szentelte magát. És más művészeti ágak is kezdték érdekelni. Így 1810 után Luke Clennell akvarellfestéssel foglalkozott. A festészet hamarosan szinte teljesen felváltotta a fametszetet. Rajzai és festményei betekintést engedtek a 19. század eleji Angliába. Műveiben sikerült realisztikusan és egyben romantikusan átformáltan ábrázolnia néhány hétköznapi jelenetet. Különösen a waterlooi csata saját ábrázolása hozott neki nagy figyelmet. Kortársai közül sokakat lenyűgözött az a dühöngő harci forgatag, amelyet Clennell képileg is megörökített.
Clennell ezt követően Bridgewater grófja megbízást kapott egy festmény megfestésére, amely a vég kezdetét jelentette. Maga a festmény egy ünnepi bankett vendégeit volt hivatott vászonra vinni. Clennell így készítette el az egyes szereplők, például a porosz király portréit. A legenda szerint az előkészítő munka nagyon legyengítette őt. A fizikai és érzelmi megterhelés miatt lassan elvesztette az eszét. Így élete következő éveit egy elmegyógyintézetben töltötte. Itt továbbra is a művészetnek szentelte magát, és ez idő alatt számos fametszet és rajz készült. Elmebetegségéből haláláig nem gyógyult ki. A mai napig Bewick egyik legjobb tanítványának tartják. Akvarellfestőként is nagy lehetőségei voltak, de betegsége miatt ez megállt. Festményeit a részletekre való nagyfokú odafigyelés jellemzi. Luke Clennellnek sikerült életre keltenie a tájakat és a mindennapi élet jeleneteit.
Oldal 1 / 1