Az osztrák származású francia Luigi Aloys-Francois-Joseph Loir a 20. század környékén a párizsi mindennapi életet ábrázoló festményeivel Európa-szerte híressé vált. Mivel szülei inasként és nevelőnőként dolgoztak, az ifjú Luigi a francia királyi család háztartásában töltötte gyermekkorát a görritzi kastélyban. Ezután a Loir család együtt élt a Pármai Hercegségben. Amikor azonban szülei és testvérei visszaköltöztek Franciaországba, a tizenöt éves Luigi úgy döntött, hogy a pármai művészeti akadémián tanul festészetet, és egyedül maradt. Végül három évvel később ő is Párizsba költözött, többek között azért, hogy az időközben megbetegedett apjával lehessen. Párizsban kezdődött Loir ígéretes szenvedélye a városfestés iránt. Párizsi rajztanárával, Jean-Aimable Amédée Pastelot-val együtt Loir az akkoriban különösen népszerű francia karikatúra magazinoknak dolgozott. Pastelot elsősorban virág- és portréfestészetre specializálódott gouache és akvarell színekben. A fiatal művész Loir a műtermében bátorítást érzett arra, hogy különböző művészeti formákat próbáljon ki. Többek között színházi jelmezeket tervezett, dekoratív festészettel foglalkozott, és regényillusztrációkat készített. A kísérletezés iránti szeretete ellenére hamarosan kiderült, hogy kedvenc időtöltése a párizsi utcák számos tevékenységének és jelenetének valósághű ábrázolása. Inspirációt keresve a fiatal Loir végigjárta a városrészeket, tanulmányozta az építészetet, a fényviszonyokat és a városlakókat.
Loir a városi kép összetett ábrázolásai őszinte érdeklődésről és mély gondolkodásról tanúskodnak. Úgy tűnt, különösen fontosnak tartja a nappali, esti és éjszakai fény, valamint a különböző időjárási viszonyok esztétikai megragadását. Az impresszionizmus jegyében részletes vázlatokat készített az épületek és arcok változó fényhatásairól, hogy tanulmányokat készítsen későbbi festményeihez. Ez a részletekre való odafigyelés lehetővé tette számára, hogy a néző figyelmét bizonyos területekre irányítsa. Hasonlóképpen, meleg fényforrás hozzáadásával az egyébként hűvös színpalettához. Loir különösen szerette a jól ismert helyeket, épületeket és műemlékeket használni motívumként a háttérben. Így művei már eleve azt a nosztalgikus hangulatot árasztották, ami miatt olyan népszerűvé váltak.
Loir 1865-ben debütált a híres párizsi szalonban, és ettől kezdve aktív tagja lett. Művei azonban nem csak a párizsi városképet ábrázolták. Számos festménye más francia városok, köztük Bercy, Auteuil és Puteaux helyszínein készült. Loir jól megélt a művészetéből. Számos művéért díjat kapott, és a mecénások és mecénások anyagi támogatásáról is gondoskodtak. Emellett festményeit a párizsi előkelőségek, valamint francia és más európai múzeumok is megvásárolták. Több művészeti társaság (Société des Arts Décoratifs, Société des Aquarellistes, Société des Artists Français és Société de Peintres-Lithographes) befolyásos tagjaként már érett művészként láthatta a párizsi művészeti múzeumokat Le-Puy-en-Valey-ben és Rouen-ben.
Az osztrák származású francia Luigi Aloys-Francois-Joseph Loir a 20. század környékén a párizsi mindennapi életet ábrázoló festményeivel Európa-szerte híressé vált. Mivel szülei inasként és nevelőnőként dolgoztak, az ifjú Luigi a francia királyi család háztartásában töltötte gyermekkorát a görritzi kastélyban. Ezután a Loir család együtt élt a Pármai Hercegségben. Amikor azonban szülei és testvérei visszaköltöztek Franciaországba, a tizenöt éves Luigi úgy döntött, hogy a pármai művészeti akadémián tanul festészetet, és egyedül maradt. Végül három évvel később ő is Párizsba költözött, többek között azért, hogy az időközben megbetegedett apjával lehessen. Párizsban kezdődött Loir ígéretes szenvedélye a városfestés iránt. Párizsi rajztanárával, Jean-Aimable Amédée Pastelot-val együtt Loir az akkoriban különösen népszerű francia karikatúra magazinoknak dolgozott. Pastelot elsősorban virág- és portréfestészetre specializálódott gouache és akvarell színekben. A fiatal művész Loir a műtermében bátorítást érzett arra, hogy különböző művészeti formákat próbáljon ki. Többek között színházi jelmezeket tervezett, dekoratív festészettel foglalkozott, és regényillusztrációkat készített. A kísérletezés iránti szeretete ellenére hamarosan kiderült, hogy kedvenc időtöltése a párizsi utcák számos tevékenységének és jelenetének valósághű ábrázolása. Inspirációt keresve a fiatal Loir végigjárta a városrészeket, tanulmányozta az építészetet, a fényviszonyokat és a városlakókat.
Loir a városi kép összetett ábrázolásai őszinte érdeklődésről és mély gondolkodásról tanúskodnak. Úgy tűnt, különösen fontosnak tartja a nappali, esti és éjszakai fény, valamint a különböző időjárási viszonyok esztétikai megragadását. Az impresszionizmus jegyében részletes vázlatokat készített az épületek és arcok változó fényhatásairól, hogy tanulmányokat készítsen későbbi festményeihez. Ez a részletekre való odafigyelés lehetővé tette számára, hogy a néző figyelmét bizonyos területekre irányítsa. Hasonlóképpen, meleg fényforrás hozzáadásával az egyébként hűvös színpalettához. Loir különösen szerette a jól ismert helyeket, épületeket és műemlékeket használni motívumként a háttérben. Így művei már eleve azt a nosztalgikus hangulatot árasztották, ami miatt olyan népszerűvé váltak.
Loir 1865-ben debütált a híres párizsi szalonban, és ettől kezdve aktív tagja lett. Művei azonban nem csak a párizsi városképet ábrázolták. Számos festménye más francia városok, köztük Bercy, Auteuil és Puteaux helyszínein készült. Loir jól megélt a művészetéből. Számos művéért díjat kapott, és a mecénások és mecénások anyagi támogatásáról is gondoskodtak. Emellett festményeit a párizsi előkelőségek, valamint francia és más európai múzeumok is megvásárolták. Több művészeti társaság (Société des Arts Décoratifs, Société des Aquarellistes, Société des Artists Français és Société de Peintres-Lithographes) befolyásos tagjaként már érett művészként láthatta a párizsi művészeti múzeumokat Le-Puy-en-Valey-ben és Rouen-ben.
Oldal 1 / 1