Az impresszionizmus alkotói korszaka még ma is inspirál. E lenyűgöző korszak egyik művésze Lucien Pissarro (*1863, Párizs - † 1944, Heywood, Anglia) francia festő volt, aki különösen tájképeivel vonult be a történelembe. Művészcsaládból származott, hiszen édesapja és négy testvére is ezen a területen tevékenykedett. Lucien Pissarro-ra azonban nemcsak a családja volt hatással, hanem apja barátai, például a MŰVÉSZ0 és a MŰVÉSZ1 is példát mutattak neki. Luce, Gausson és Peuduzzi társaival együtt Pissarro-t a neoimpresszionizmus úttörőjének tekintik. Az úgynevezett "Groupe de Lagny" 1900 és 1907 között rendezte meg a híres "Salon des Beaux-Arts" elnevezésű szalont. Később Pissarro baráti kapcsolatokat ápolt híres művészekkel, mint például Vincent van Gogh. Utóbbi 1887-ben neki ajánlotta a "Panier de Pommes" (magyarul: Almakosár) című festményét "à l'ami Lucien Pissarro" felirattal. Van Gogh tehát barátként és nem egyszerű ismerősként hivatkozik rá. A szóban forgó festmény a holland Kröller-Müller-Museum Otterlo városában található.
A francia-porosz háború miatt Pissarro 1870-ben Angliába menekült. Átmenetileg visszatért Franciaországba, de 1890-ben úgy döntött, hogy állandóan Londonban és környékén fog élni. Dolgozott grafikusként és fametszőként, de továbbra is a festészetre összpontosított. Motívumait a természetben találta meg. Kifejező képeihez egyszerű forgatókönyvekhez folyamodott. Ezeket finom színekkel ábrázolja. A fák, hegyek, növények és az égbolt közötti határok ritkán élesek. Az átmenetek tehát meglehetősen képlékenyek. Ez nyugtatóan hat a nézőre, ugyanakkor meg is tartja őt megbabonázva. A természet tágasságába tekint, amely ugyanakkor egy másik nézőpontot is megtestesít. A természet tágasságába tekint, amely egyszerre valóságos és valótlan. Pissarro pillanatképeket készített a környezetéről és a belső életről, amelyet akkor érzett, amikor kifelé nézett. Az, hogy évtizedeken át képes átadni ezeket az érzéseket: ez a művészet.
Az impresszionizmus alkotói korszaka még ma is inspirál. E lenyűgöző korszak egyik művésze Lucien Pissarro (*1863, Párizs - † 1944, Heywood, Anglia) francia festő volt, aki különösen tájképeivel vonult be a történelembe. Művészcsaládból származott, hiszen édesapja és négy testvére is ezen a területen tevékenykedett. Lucien Pissarro-ra azonban nemcsak a családja volt hatással, hanem apja barátai, például a MŰVÉSZ0 és a MŰVÉSZ1 is példát mutattak neki. Luce, Gausson és Peuduzzi társaival együtt Pissarro-t a neoimpresszionizmus úttörőjének tekintik. Az úgynevezett "Groupe de Lagny" 1900 és 1907 között rendezte meg a híres "Salon des Beaux-Arts" elnevezésű szalont. Később Pissarro baráti kapcsolatokat ápolt híres művészekkel, mint például Vincent van Gogh. Utóbbi 1887-ben neki ajánlotta a "Panier de Pommes" (magyarul: Almakosár) című festményét "à l'ami Lucien Pissarro" felirattal. Van Gogh tehát barátként és nem egyszerű ismerősként hivatkozik rá. A szóban forgó festmény a holland Kröller-Müller-Museum Otterlo városában található.
A francia-porosz háború miatt Pissarro 1870-ben Angliába menekült. Átmenetileg visszatért Franciaországba, de 1890-ben úgy döntött, hogy állandóan Londonban és környékén fog élni. Dolgozott grafikusként és fametszőként, de továbbra is a festészetre összpontosított. Motívumait a természetben találta meg. Kifejező képeihez egyszerű forgatókönyvekhez folyamodott. Ezeket finom színekkel ábrázolja. A fák, hegyek, növények és az égbolt közötti határok ritkán élesek. Az átmenetek tehát meglehetősen képlékenyek. Ez nyugtatóan hat a nézőre, ugyanakkor meg is tartja őt megbabonázva. A természet tágasságába tekint, amely ugyanakkor egy másik nézőpontot is megtestesít. A természet tágasságába tekint, amely egyszerre valóságos és valótlan. Pissarro pillanatképeket készített a környezetéről és a belső életről, amelyet akkor érzett, amikor kifelé nézett. Az, hogy évtizedeken át képes átadni ezeket az érzéseket: ez a művészet.
Oldal 1 / 2