Lucas van Valckenborch festőművész története és művészi fejlődése szorosan kapcsolódik a kálvinista hollandok spanyol uralom elleni felkelésének kudarcához, mivel 1566-ban Valckenborch elhagyta a flamand Mechelen városát, szintén az elkobzás veszélye elől menekülve. Az Aachenből Antwerpenbe, a dunai Linzen és a Majna menti Frankfurton keresztül történő helyváltoztatásai azt mutatják, hogy a politikai események nyomására gyakran kellett műhelyeit áthelyeznie. Linzbe azért került, mert Mátyás főherceg, II. Rudolf császár öccse 1579-ben szolgálatába hívta. Abban az időben Valckenborchot a legjelentősebb művésznek tartották a szolgálatában. Ezért mindig érdemes ellátogatni a bécsi Kunsthistorisches Museumba, ahol számos műve megtalálható. De ő sem maradt sokáig Linzben, követte bátyját Frankfurtba. Itt haláláig nagy és termékeny műhelyt vezetett.
Valckenborch a 16. században élt, egy zavaros, nyugtalansággal és politikai zűrzavarral teli időszakban. De aki most azt várja, hogy a festő a politikai eseményeket tükrözi képein, az téved. Abban az időben ugyanis nem létezett politikai művészet, nem is beszélve a politikáról szóló nyilatkozatokról. Valckenborch inkább nagyon jellegzetes eszményi ábrázolásokba ültette át a korát, amelyeket a nagy Pieter Brueghel idősebb nyomán nagyon részletes festészeti stílus jellemez. Mint úgynevezett világtájakat, tájképeit nagyfokú részletgazdagság jellemzi. Apró figurák népesítik be a hatalmas tájakat, és harmonikusan beleolvadnak azokba. Az egyoldalú nézetek az évek során egyre izgalmasabbá válnak a több térbeli sikátorral rendelkező átlós kompozíciók révén. A fantasztikus téli tájak mindig is különösen lenyűgözték a nézőket. Ma már rejtett tárgyú képeknek neveznénk őket, mert a számos kis jelenet, amelyekben emberek csoportosan állnak együtt vagy mozognak a jégen, arra késztet minket, nézőket, hogy ezeket a képeket képregényként olvassuk.
Valckenborch mestere a szakmájának. Tájképein néha konkrét helyszíneket lehet azonosítani. Egyre inkább a szikla- és hegyvidéki tájképeknek is szentelte magát, amelyek ugyanúgy megfeleltek a korabeli közönség ízlésének, mint a havas tájképek. Ott gyakran találunk profán motívumokat, egészen hétköznapi motívumokat a bányászatból és az ércolvasztásból. Valckenborch itt korának krónikása, még ha sok motívum mitologikusan idealizált is. De az erdei jelenetek kilátókkal, vásárokkal és parasztünnepekkel a 16. századi vidéki élet képét mutatják be. Különleges motívum a Bábel tornyának témája, amelyet Valckenborch az idősebb Pieter Bruegheltől vett át. A bábeli témát 1568 és 1595 között összesen négyszer ismételte meg. Itt ismét minden mesteri tudását a részletek világába fektette. A torony, mint tökéletes eszménykép, de egyben az önhittség szimbóluma is, tucatnyi és tucatnyi valósághű részletével mutatja a pontos megfigyelőképességét és a mindennapi emberi tevékenységekben való gyönyörködését.
Lucas van Valckenborch festőművész története és művészi fejlődése szorosan kapcsolódik a kálvinista hollandok spanyol uralom elleni felkelésének kudarcához, mivel 1566-ban Valckenborch elhagyta a flamand Mechelen városát, szintén az elkobzás veszélye elől menekülve. Az Aachenből Antwerpenbe, a dunai Linzen és a Majna menti Frankfurton keresztül történő helyváltoztatásai azt mutatják, hogy a politikai események nyomására gyakran kellett műhelyeit áthelyeznie. Linzbe azért került, mert Mátyás főherceg, II. Rudolf császár öccse 1579-ben szolgálatába hívta. Abban az időben Valckenborchot a legjelentősebb művésznek tartották a szolgálatában. Ezért mindig érdemes ellátogatni a bécsi Kunsthistorisches Museumba, ahol számos műve megtalálható. De ő sem maradt sokáig Linzben, követte bátyját Frankfurtba. Itt haláláig nagy és termékeny műhelyt vezetett.
Valckenborch a 16. században élt, egy zavaros, nyugtalansággal és politikai zűrzavarral teli időszakban. De aki most azt várja, hogy a festő a politikai eseményeket tükrözi képein, az téved. Abban az időben ugyanis nem létezett politikai művészet, nem is beszélve a politikáról szóló nyilatkozatokról. Valckenborch inkább nagyon jellegzetes eszményi ábrázolásokba ültette át a korát, amelyeket a nagy Pieter Brueghel idősebb nyomán nagyon részletes festészeti stílus jellemez. Mint úgynevezett világtájakat, tájképeit nagyfokú részletgazdagság jellemzi. Apró figurák népesítik be a hatalmas tájakat, és harmonikusan beleolvadnak azokba. Az egyoldalú nézetek az évek során egyre izgalmasabbá válnak a több térbeli sikátorral rendelkező átlós kompozíciók révén. A fantasztikus téli tájak mindig is különösen lenyűgözték a nézőket. Ma már rejtett tárgyú képeknek neveznénk őket, mert a számos kis jelenet, amelyekben emberek csoportosan állnak együtt vagy mozognak a jégen, arra késztet minket, nézőket, hogy ezeket a képeket képregényként olvassuk.
Valckenborch mestere a szakmájának. Tájképein néha konkrét helyszíneket lehet azonosítani. Egyre inkább a szikla- és hegyvidéki tájképeknek is szentelte magát, amelyek ugyanúgy megfeleltek a korabeli közönség ízlésének, mint a havas tájképek. Ott gyakran találunk profán motívumokat, egészen hétköznapi motívumokat a bányászatból és az ércolvasztásból. Valckenborch itt korának krónikása, még ha sok motívum mitologikusan idealizált is. De az erdei jelenetek kilátókkal, vásárokkal és parasztünnepekkel a 16. századi vidéki élet képét mutatják be. Különleges motívum a Bábel tornyának témája, amelyet Valckenborch az idősebb Pieter Bruegheltől vett át. A bábeli témát 1568 és 1595 között összesen négyszer ismételte meg. Itt ismét minden mesteri tudását a részletek világába fektette. A torony, mint tökéletes eszménykép, de egyben az önhittség szimbóluma is, tucatnyi és tucatnyi valósághű részletével mutatja a pontos megfigyelőképességét és a mindennapi emberi tevékenységekben való gyönyörködését.
Oldal 1 / 1