Luca Signorelli reneszánsz festő volt, aki műveiben különös figyelmet fordított az alakok anatómiájára. Mivel a toszkán Cortona városában született, a Luca da Cortona becenevet kapta. Apja Egidio di Ventura Signorelli festőművész volt. Első tanára valószínűleg Piero della Francesca volt az 1460-as években. Az első dokumentált, Signorellinek tulajdonítható műveken Piero stílusának erős hatásai láthatók. A következő években Piero hatása Signorelli munkásságára egyre inkább elhalványult. A fiatal festő egyre inkább a firenzei iskola iránt kezdett érdeklődni. A Pollaiulo testvérek és tudományos naturalizmusuk meghatározó hatással volt további munkásságára. Sok minden utal arra, hogy Signorelli elhagyta Toszkánát, hogy Firenzében folytassa a tanonckodását és munkáját.
Signorelli többek között Rómában, Sienában, Orvietóban és Perugiában is dolgozott. Munkáinak nagy része freskókból állt. II. Julius pápa 1508-ban több más művésszel, például Peruginóval, Pinturicchióval és Il Sodomával együtt megbízást adott neki a vatikáni palota néhány nagy termének megfestésére. A pápa azonban hamarosan meggondolta magát, és mindannyiukat elbocsátotta, a megbízást pedig Raffaellóra bízta. Az addig elvégzett munka nagy részét ismét eltávolították. 1520 körül Signorelli egészségügyi okokból egyre kevesebbet festett, mivel a bénulás jelei mutatkoztak rajta. Utolsó műveinek minősége meredeken romlott. Feltételezhető, hogy számos művét tanítványai fejezték be. Élete utolsó éveit Cortonában töltötte. Itt 1479-től a tanács tagjaként és békebíróként politikailag is tevékenykedett. Ezt a pozíciót élete végéig megtartotta. Signorelli szülővárosának megbecsült tagja volt. Magánéletéről keveset tudunk. Giorgio Vaseri művészettörténész leírása szerint, aki állítólag Signorelli rokona, mindig barátságos és családos ember volt. Állítólag külsőleg nem sok köze volt egy festőhöz, de szeretett úgy öltözködni, mint egy nemesember.
Signorelli anatómia iránti rajongása arra engedett következtetni, hogy számos anatómiai tanulmányt végzett. Műveiben a színek nem voltak olyan fontosak számára, mint a perspektíva, az erőteljes pózok, a fény és árnyék játéka. Művein előszeretettel ábrázolta a meztelen alakokat nagy erőkifejtés közben, ami kiemelte és különösen hangsúlyossá tette izomzatukat. Szeretett hipotetikus és néha anatómiailag lehetetlen pózokkal és testformákkal kísérletezni. Signorellinek sok tanítványa volt, akik közül azonban egyikük sem ért el említésre méltó hírnevet. Mindazonáltal munkássága közvetve nagy hatással volt a firenzei művészeti életre. Michelangelo például állítólag Signorelli híres "A világ vége" és "Utolsó ítélet" című, az orvietói székesegyházban készült freskóit vette alapul a Sixtus-kápolna alakjának megtervezéséhez. Néhány pózt és alakot állítólag Michelangelo is átvett hasonló formában Signorelli freskóiról.
Luca Signorelli reneszánsz festő volt, aki műveiben különös figyelmet fordított az alakok anatómiájára. Mivel a toszkán Cortona városában született, a Luca da Cortona becenevet kapta. Apja Egidio di Ventura Signorelli festőművész volt. Első tanára valószínűleg Piero della Francesca volt az 1460-as években. Az első dokumentált, Signorellinek tulajdonítható műveken Piero stílusának erős hatásai láthatók. A következő években Piero hatása Signorelli munkásságára egyre inkább elhalványult. A fiatal festő egyre inkább a firenzei iskola iránt kezdett érdeklődni. A Pollaiulo testvérek és tudományos naturalizmusuk meghatározó hatással volt további munkásságára. Sok minden utal arra, hogy Signorelli elhagyta Toszkánát, hogy Firenzében folytassa a tanonckodását és munkáját.
Signorelli többek között Rómában, Sienában, Orvietóban és Perugiában is dolgozott. Munkáinak nagy része freskókból állt. II. Julius pápa 1508-ban több más művésszel, például Peruginóval, Pinturicchióval és Il Sodomával együtt megbízást adott neki a vatikáni palota néhány nagy termének megfestésére. A pápa azonban hamarosan meggondolta magát, és mindannyiukat elbocsátotta, a megbízást pedig Raffaellóra bízta. Az addig elvégzett munka nagy részét ismét eltávolították. 1520 körül Signorelli egészségügyi okokból egyre kevesebbet festett, mivel a bénulás jelei mutatkoztak rajta. Utolsó műveinek minősége meredeken romlott. Feltételezhető, hogy számos művét tanítványai fejezték be. Élete utolsó éveit Cortonában töltötte. Itt 1479-től a tanács tagjaként és békebíróként politikailag is tevékenykedett. Ezt a pozíciót élete végéig megtartotta. Signorelli szülővárosának megbecsült tagja volt. Magánéletéről keveset tudunk. Giorgio Vaseri művészettörténész leírása szerint, aki állítólag Signorelli rokona, mindig barátságos és családos ember volt. Állítólag külsőleg nem sok köze volt egy festőhöz, de szeretett úgy öltözködni, mint egy nemesember.
Signorelli anatómia iránti rajongása arra engedett következtetni, hogy számos anatómiai tanulmányt végzett. Műveiben a színek nem voltak olyan fontosak számára, mint a perspektíva, az erőteljes pózok, a fény és árnyék játéka. Művein előszeretettel ábrázolta a meztelen alakokat nagy erőkifejtés közben, ami kiemelte és különösen hangsúlyossá tette izomzatukat. Szeretett hipotetikus és néha anatómiailag lehetetlen pózokkal és testformákkal kísérletezni. Signorellinek sok tanítványa volt, akik közül azonban egyikük sem ért el említésre méltó hírnevet. Mindazonáltal munkássága közvetve nagy hatással volt a firenzei művészeti életre. Michelangelo például állítólag Signorelli híres "A világ vége" és "Utolsó ítélet" című, az orvietói székesegyházban készült freskóit vette alapul a Sixtus-kápolna alakjának megtervezéséhez. Néhány pózt és alakot állítólag Michelangelo is átvett hasonló formában Signorelli freskóiról.
Oldal 1 / 3