Louis-Léopold Boilly azon festők közé tartozik, akik már életében hírnévre és gazdasági sikerre tettek szert. Ami nem jelenti azt, hogy a művésznek nem kellett megbirkóznia a válságokkal. 1794-ben, a francia forradalom csúcspontján majdnem elveszítette a fejét. Nagy tehetsége azonban nem csak bajba sodorta, hanem újra meg is mentette őt.
A kis Louis Leopold élete meglehetősen látványtalanul kezdődött. Egy faszobrász fia volt La Bassée-ből, egy északkelet-franciaországi kisvárosból. Az édesanyjáról semmit sem tudni. Boilly már gyermekként nagy érdeklődést és tehetséget mutatott a festészet iránt. Már tizenkét évesen eladta első festményeit. 14 évesen bemutatta műveit a közeli tartományi fővárosban, Douai-ban működő Augustinus rendnek. Így végül az arras-i püspök felfigyelt az ifjú Boillyra, és az udvarába hozta.
Így kezdődött a művész karrierje, amelyet hamarosan Párizsban folytatott. Közvetítője a festőművész Dominique Doncre volt, aki megtanította őt az illuzionista festészetre (trompe loeil). A forradalom kitörése előtt Boilly és tanára szívesen látott vendégek voltak a párizsi szalonokban. De a prűd jakobinusok túl erotikusnak találták a stílusát. A büntetést, amely valószínűleg a fejébe került volna, csak egy ügyes húzással úszta meg: a nagy tiszteletnek örvendő forradalmi vezető, Jean Paul Marat nagyszerű portréját készítette el. Ezt követően rehabilitáltnak tekintették.
Boillys előszeretettel festett, gyakran szerelmes zsánerképeket. Műve tehát nemcsak művészi jelentőséggel bír, hanem a francia középosztály erkölcsi történetét is dokumentálja a monarchiától a napóleoni korszakon át a Bourbonok alatti restaurációig. Ez is egyedivé teszi munkásságát, hiszen korának alig akadt művész, aki hasonlóan magas kort ért meg, és haláláig termékeny maradt. Boilly 84 évesen halt meg Párizsban, és korának egyik legnépszerűbb francia festőjeként tartották számon. A művész a Becsület Légió tagja volt, és számos díjjal tüntették ki. Napjainkban leghíresebb művei közé tartozik a "Marat diadala", a festmény, amely megmentette az életét, a "Bejárat a Jardin Turc-ba" és egy ismeretlen szépség portréja egy bidén, amely "La Toilette intime" címen vált ismertté.
Louis-Léopold Boilly azon festők közé tartozik, akik már életében hírnévre és gazdasági sikerre tettek szert. Ami nem jelenti azt, hogy a művésznek nem kellett megbirkóznia a válságokkal. 1794-ben, a francia forradalom csúcspontján majdnem elveszítette a fejét. Nagy tehetsége azonban nem csak bajba sodorta, hanem újra meg is mentette őt.
A kis Louis Leopold élete meglehetősen látványtalanul kezdődött. Egy faszobrász fia volt La Bassée-ből, egy északkelet-franciaországi kisvárosból. Az édesanyjáról semmit sem tudni. Boilly már gyermekként nagy érdeklődést és tehetséget mutatott a festészet iránt. Már tizenkét évesen eladta első festményeit. 14 évesen bemutatta műveit a közeli tartományi fővárosban, Douai-ban működő Augustinus rendnek. Így végül az arras-i püspök felfigyelt az ifjú Boillyra, és az udvarába hozta.
Így kezdődött a művész karrierje, amelyet hamarosan Párizsban folytatott. Közvetítője a festőművész Dominique Doncre volt, aki megtanította őt az illuzionista festészetre (trompe loeil). A forradalom kitörése előtt Boilly és tanára szívesen látott vendégek voltak a párizsi szalonokban. De a prűd jakobinusok túl erotikusnak találták a stílusát. A büntetést, amely valószínűleg a fejébe került volna, csak egy ügyes húzással úszta meg: a nagy tiszteletnek örvendő forradalmi vezető, Jean Paul Marat nagyszerű portréját készítette el. Ezt követően rehabilitáltnak tekintették.
Boillys előszeretettel festett, gyakran szerelmes zsánerképeket. Műve tehát nemcsak művészi jelentőséggel bír, hanem a francia középosztály erkölcsi történetét is dokumentálja a monarchiától a napóleoni korszakon át a Bourbonok alatti restaurációig. Ez is egyedivé teszi munkásságát, hiszen korának alig akadt művész, aki hasonlóan magas kort ért meg, és haláláig termékeny maradt. Boilly 84 évesen halt meg Párizsban, és korának egyik legnépszerűbb francia festőjeként tartották számon. A művész a Becsület Légió tagja volt, és számos díjjal tüntették ki. Napjainkban leghíresebb művei közé tartozik a "Marat diadala", a festmény, amely megmentette az életét, a "Bejárat a Jardin Turc-ba" és egy ismeretlen szépség portréja egy bidén, amely "La Toilette intime" címen vált ismertté.
Oldal 1 / 4