Louis Kolitz a háború borzalmait és pusztítását, amelyre kétszer is önkéntesként jelentkezett, vetette papírra, és ezzel a 19. századi német impresszionizmus fontos festőjévé vált. Szenvedélyesen elkötelezte magát a kasseli Kunstakademie sikere mellett, a pénzt portré- és monumentális festészeti megbízásokkal, később pedig az akadémia igazgatójaként kereste. Az 1970-es francia-porosz háborúban való részvétele különösen nagy hatással volt műveire, amelyek a részletekre való odafigyelésük, realizmusuk és a háborúval szembeni kritikájuk miatt megosztották a véleményeket. Éppen a festményeinek realizmusa volt azonban az oka annak, hogy Kolitz portréit egész életében nagyra értékelték, és így jövedelmező üzletet kínáltak neki. Kolitz tagja volt a "Malkasten" művészeti egyesületnek is, amely számos jelentős német művészt tömörített.
A háborús impressziók és portrék mellett Kolitz tájképeket és városképeket is festett. Két évig a berlini Királyi Művészeti Akadémián tanult, majd további öt évig a düsseldorfi Művészeti Akadémián. Düsseldorfban megismerkedett Louise Cohnitzcal is, akit később feleségül vett. A házasságból öt gyermek született. Fia, Hans Kolitz követte apját, és maga is művész lett. 34 évesen Louis Kolitzot a kasseli Kunstakademie igazgatójává nevezték ki, ahol portréfestői munkája mellett a monumentális festészet felé fordult. A legkülönfélébb épületek számára készített megrendelésre munkákat, és elkötelezett volt a rajztanárok képzése iránt is. A kasseli művészeti akadémia igazgatói kinevezése megerősítette őt művészetében. Azonnal hozzálátott az elavult művészeti akadémia átalakításához és átszervezéséhez: alapjaiban változtatta meg a tanítást, és engedélyt kért az akadémia rajztanári vizsgáinak megtartására. Fia, Hans Kolitz szintén a kasseli művészeti akadémia hallgatója volt. Utóbbi főleg hesseni tájképeket festett, később pedig az Altona School of Arts and Crafts tanított.
Louis Kolitz maga is a tökéletességre való törekvésként határozta meg a művészetet, és egész életében rendszeresen festett. 1870-től kezdve évente utazott Németországon belül. A háború után Franciaországba, Angliába, Belgiumba, Hollandiába és Olaszországba is elutazott, ahol különösen tájképeihez merített ihletet. Kolitz 1911-ben nyugalmazott akadémiai igazgatóként Berlinbe költözött, ahol három évvel később, nem sokkal az első világháború kitörése előtt meghalt. Bár háborús festményeit akkoriban kemény kritika és elutasítás érte, és portréi anyagilag sokkal sikeresebbek voltak, a háborúról készült, igencsak polarizáló képeit ma is nagyra értékelik.
Louis Kolitz a háború borzalmait és pusztítását, amelyre kétszer is önkéntesként jelentkezett, vetette papírra, és ezzel a 19. századi német impresszionizmus fontos festőjévé vált. Szenvedélyesen elkötelezte magát a kasseli Kunstakademie sikere mellett, a pénzt portré- és monumentális festészeti megbízásokkal, később pedig az akadémia igazgatójaként kereste. Az 1970-es francia-porosz háborúban való részvétele különösen nagy hatással volt műveire, amelyek a részletekre való odafigyelésük, realizmusuk és a háborúval szembeni kritikájuk miatt megosztották a véleményeket. Éppen a festményeinek realizmusa volt azonban az oka annak, hogy Kolitz portréit egész életében nagyra értékelték, és így jövedelmező üzletet kínáltak neki. Kolitz tagja volt a "Malkasten" művészeti egyesületnek is, amely számos jelentős német művészt tömörített.
A háborús impressziók és portrék mellett Kolitz tájképeket és városképeket is festett. Két évig a berlini Királyi Művészeti Akadémián tanult, majd további öt évig a düsseldorfi Művészeti Akadémián. Düsseldorfban megismerkedett Louise Cohnitzcal is, akit később feleségül vett. A házasságból öt gyermek született. Fia, Hans Kolitz követte apját, és maga is művész lett. 34 évesen Louis Kolitzot a kasseli Kunstakademie igazgatójává nevezték ki, ahol portréfestői munkája mellett a monumentális festészet felé fordult. A legkülönfélébb épületek számára készített megrendelésre munkákat, és elkötelezett volt a rajztanárok képzése iránt is. A kasseli művészeti akadémia igazgatói kinevezése megerősítette őt művészetében. Azonnal hozzálátott az elavult művészeti akadémia átalakításához és átszervezéséhez: alapjaiban változtatta meg a tanítást, és engedélyt kért az akadémia rajztanári vizsgáinak megtartására. Fia, Hans Kolitz szintén a kasseli művészeti akadémia hallgatója volt. Utóbbi főleg hesseni tájképeket festett, később pedig az Altona School of Arts and Crafts tanított.
Louis Kolitz maga is a tökéletességre való törekvésként határozta meg a művészetet, és egész életében rendszeresen festett. 1870-től kezdve évente utazott Németországon belül. A háború után Franciaországba, Angliába, Belgiumba, Hollandiába és Olaszországba is elutazott, ahol különösen tájképeihez merített ihletet. Kolitz 1911-ben nyugalmazott akadémiai igazgatóként Berlinbe költözött, ahol három évvel később, nem sokkal az első világháború kitörése előtt meghalt. Bár háborús festményeit akkoriban kemény kritika és elutasítás érte, és portréi anyagilag sokkal sikeresebbek voltak, a háborúról készült, igencsak polarizáló képeit ma is nagyra értékelik.
Oldal 1 / 1