A litográfia a 19. században használt kifejezés a színes nyomatok előállításának széles körben elterjedt technikájára, általában litográfiai eljárással. A litográfus feladata az volt, hogy a grafikát a nyomdakőre vigye át, hogy a szövegeket és a képeket aztán tömeggyártásban lehessen előállítani. A munka egyszerre igényelt kreativitást és ügyességet, amit Louis Haghe már gyermekkorában megtanult. 1806-ban született a belgiumi Tournai-ban, és építészcsaládból származott - apja és nagyapja is neves építész volt. Haghe azonban az épületek lebontása helyett a litográfiát kedvelte meg, és hazájában kezdett el képezni.
1823-ban Londonba költözött, ahol William Day-val megalapította a Day & Haghe céget, amely a korai viktoriánus korszak egyik leghíresebb litográfiai nyomdája lett. A két művész és vállalkozó a vadászjelenetek, építészeti képek, topográfiák és tájképek széles skáláját alkotta és nyomtatta. Szakterületük a színes nyomatok készítése volt, amelyekkel Európa-szerte sikert arattak, és pompás műveket adtak ki Spanyolországról, Portugáliáról, Belgiumról, Németországról, Egyiptomról és Núbiáról. Munkájuk olyan sikeres volt, hogy Day és Haghe 1836-ban az angol királynő szolgálatába is állt.
Alkotói korszakának közepére Louis Haghe egyre inkább saját akvarellfestményeire koncentrált. Kedvenc témái - építész családjának megfelelően - elsősorban az európai épületek és építmények külső és belső jelenetei voltak. A fénnyel és árnyékkal való játékhoz való különleges tehetsége, valamint rendkívül finom és részletes stílusa miatt művei szintén nagy elismerésben részesültek, és többek között a "Victoria and Albert Museum"-ban is kiállították őket. Sok munkája olykor olyan valósághű és részletes, hogy többször is meg kell nézni, hogy ne tévesszük össze őket fényképekkel. Haughes műalkotásai még lenyűgözőbbek, ha figyelembe vesszük, hogy a belga művész a jobb keze deformitásával született. Ez azonban nem hagyta, hogy ez megállítsa, és alkotói korszakának vége felé Belgiumban és Németországban is nagyra becsült rajzsorozatot készített, amelyben különösen az istentiszteleti helyek belső tereit rajzolta meg, mint például a firenzei Santa Maria Novella kórusát, a velencei Szent Márk-bazilikát, a római Szent Péter-bazilikát és a Sixtus-kápolnát. A legtöbb inspirációt Európa-szerte tett utazásaiból merítette. Louis Haghe 1885-ben halt meg Londonban.
A litográfia a 19. században használt kifejezés a színes nyomatok előállításának széles körben elterjedt technikájára, általában litográfiai eljárással. A litográfus feladata az volt, hogy a grafikát a nyomdakőre vigye át, hogy a szövegeket és a képeket aztán tömeggyártásban lehessen előállítani. A munka egyszerre igényelt kreativitást és ügyességet, amit Louis Haghe már gyermekkorában megtanult. 1806-ban született a belgiumi Tournai-ban, és építészcsaládból származott - apja és nagyapja is neves építész volt. Haghe azonban az épületek lebontása helyett a litográfiát kedvelte meg, és hazájában kezdett el képezni.
1823-ban Londonba költözött, ahol William Day-val megalapította a Day & Haghe céget, amely a korai viktoriánus korszak egyik leghíresebb litográfiai nyomdája lett. A két művész és vállalkozó a vadászjelenetek, építészeti képek, topográfiák és tájképek széles skáláját alkotta és nyomtatta. Szakterületük a színes nyomatok készítése volt, amelyekkel Európa-szerte sikert arattak, és pompás műveket adtak ki Spanyolországról, Portugáliáról, Belgiumról, Németországról, Egyiptomról és Núbiáról. Munkájuk olyan sikeres volt, hogy Day és Haghe 1836-ban az angol királynő szolgálatába is állt.
Alkotói korszakának közepére Louis Haghe egyre inkább saját akvarellfestményeire koncentrált. Kedvenc témái - építész családjának megfelelően - elsősorban az európai épületek és építmények külső és belső jelenetei voltak. A fénnyel és árnyékkal való játékhoz való különleges tehetsége, valamint rendkívül finom és részletes stílusa miatt művei szintén nagy elismerésben részesültek, és többek között a "Victoria and Albert Museum"-ban is kiállították őket. Sok munkája olykor olyan valósághű és részletes, hogy többször is meg kell nézni, hogy ne tévesszük össze őket fényképekkel. Haughes műalkotásai még lenyűgözőbbek, ha figyelembe vesszük, hogy a belga művész a jobb keze deformitásával született. Ez azonban nem hagyta, hogy ez megállítsa, és alkotói korszakának vége felé Belgiumban és Németországban is nagyra becsült rajzsorozatot készített, amelyben különösen az istentiszteleti helyek belső tereit rajzolta meg, mint például a firenzei Santa Maria Novella kórusát, a velencei Szent Márk-bazilikát, a római Szent Péter-bazilikát és a Sixtus-kápolnát. A legtöbb inspirációt Európa-szerte tett utazásaiból merítette. Louis Haghe 1885-ben halt meg Londonban.
Oldal 1 / 5