Laurits Andersen Ring dán festőművész a szimbolizmus és a realizmus fontos képviselője volt a 19. és 20. században. Ma gyakorlatilag minden említésre méltó dániai művészeti múzeumban megtalálhatók művei. Eredetileg csak Laurits Andersen volt a neve. Ring a neve annak a Zéland-szigeti falunak, ahol született. Azért vette fel ezt a nevet, hogy ne tévesszék össze barátjával, Hans Andersen festővel (aki később H. A. Brendekilde-nak nevezte magát).
Laurits Andersen Ring egy ideig Koppenhágában élt, és ott szoros barátságot ápolt Alexander Wilde ügyvéddel és feleségével, Johanne-nal, akibe beleszeretett. Amikor rájött, hogy szerelmét soha nem fogják viszonozni, egy időre mély depresszióba esett. Ring szolgált az "Éjjeli őrség" című novella egyik szereplőjének mintájául. Ezt a történetet régi barátja, Henrik Pontoppidan írta, aki később irodalmi Nobel-díjat kapott. A Ringről mintázott karakter egy festő és bukott forradalmár, aki beleszeret legjobb barátja feleségébe. Ring nem értett egyet az ábrázolással, de valószínűleg titokban megbántotta, hogy barátja, Pontoppidan ilyen módon tárta a nyilvánosság elé magánéletének részleteit. Magyarázat nélkül vetett véget a barátságnak. Amikor már elmúlt 40 éves, Ring feleségül vette a 20 évvel fiatalabb Sigrid Kähler művésznőt. Ezt megelőzően már többször is portrékat készített vele. Az 1900-ban megrendezett párizsi világkiállításon díjat kapott egy festményéért, amely terhes feleségét ábrázolta az ajtóban állva, a ház kertjét szemlélve. A házaspárnak három gyermeke született. Ring özvegy lett, amikor Kähler 49 éves korában meghalt. Egyik fia, Ole Ring később szintén festő lett, és az apjáéhoz nagyon hasonló stílusban dolgozott.
Művészként Ring soha nem próbált elhatárolódni szerény származásától, hanem éppen ellenkezőleg, azt tette műveinek meghatározó témájává, amelyekben a vidéki élet valóságát ábrázolta. A földeken dolgozó emberek a leggyakoribb motívumai közé tartoznak. Tájképein azonban a pszichológiai szimbolizmus is inspirálta. Tájképeit gyakran gazdagította túlvilági miszticizmussal, amit néha "anti-naturalizmusnak" neveznek. Az élet és a halál körforgását szemléltető motívumok is gyakran megjelennek Ring művein. Egy másik gyakran visszatérő motívum az utak és ösvények, valamint más típusú vonalak, például folyók, hidak és vasúti sínek. Az ábrázolt útvonalak a néző számára ki- és bejárást kínálnak a festményen, és így az emberi létezés szimbólumaként szolgálnak.
Laurits Andersen Ring dán festőművész a szimbolizmus és a realizmus fontos képviselője volt a 19. és 20. században. Ma gyakorlatilag minden említésre méltó dániai művészeti múzeumban megtalálhatók művei. Eredetileg csak Laurits Andersen volt a neve. Ring a neve annak a Zéland-szigeti falunak, ahol született. Azért vette fel ezt a nevet, hogy ne tévesszék össze barátjával, Hans Andersen festővel (aki később H. A. Brendekilde-nak nevezte magát).
Laurits Andersen Ring egy ideig Koppenhágában élt, és ott szoros barátságot ápolt Alexander Wilde ügyvéddel és feleségével, Johanne-nal, akibe beleszeretett. Amikor rájött, hogy szerelmét soha nem fogják viszonozni, egy időre mély depresszióba esett. Ring szolgált az "Éjjeli őrség" című novella egyik szereplőjének mintájául. Ezt a történetet régi barátja, Henrik Pontoppidan írta, aki később irodalmi Nobel-díjat kapott. A Ringről mintázott karakter egy festő és bukott forradalmár, aki beleszeret legjobb barátja feleségébe. Ring nem értett egyet az ábrázolással, de valószínűleg titokban megbántotta, hogy barátja, Pontoppidan ilyen módon tárta a nyilvánosság elé magánéletének részleteit. Magyarázat nélkül vetett véget a barátságnak. Amikor már elmúlt 40 éves, Ring feleségül vette a 20 évvel fiatalabb Sigrid Kähler művésznőt. Ezt megelőzően már többször is portrékat készített vele. Az 1900-ban megrendezett párizsi világkiállításon díjat kapott egy festményéért, amely terhes feleségét ábrázolta az ajtóban állva, a ház kertjét szemlélve. A házaspárnak három gyermeke született. Ring özvegy lett, amikor Kähler 49 éves korában meghalt. Egyik fia, Ole Ring később szintén festő lett, és az apjáéhoz nagyon hasonló stílusban dolgozott.
Művészként Ring soha nem próbált elhatárolódni szerény származásától, hanem éppen ellenkezőleg, azt tette műveinek meghatározó témájává, amelyekben a vidéki élet valóságát ábrázolta. A földeken dolgozó emberek a leggyakoribb motívumai közé tartoznak. Tájképein azonban a pszichológiai szimbolizmus is inspirálta. Tájképeit gyakran gazdagította túlvilági miszticizmussal, amit néha "anti-naturalizmusnak" neveznek. Az élet és a halál körforgását szemléltető motívumok is gyakran megjelennek Ring művein. Egy másik gyakran visszatérő motívum az utak és ösvények, valamint más típusú vonalak, például folyók, hidak és vasúti sínek. Az ábrázolt útvonalak a néző számára ki- és bejárást kínálnak a festményen, és így az emberi létezés szimbólumaként szolgálnak.
Oldal 1 / 1