A modernista Moholy-Nagy László egy dél-magyarországi kis parasztvárosban született. Apa nélkül, testvéreivel és édesanyjával a nagymamájával élt. Mint később felnőttként írta, ezt a gyermekkorát szörnyű csendben töltötte. Fiatalemberként jogi tanulmányokba kezdett, de ezt félbeszakította, amikor belépett a hadseregbe. Első kézből tapasztalta meg a háború kegyetlenségeit az orosz és az olasz fronton. Katonaként felfedezte a rajzolást, és intenzíven rajzolni kezdett mindent, amit akkoriban tapasztalt és látott, nem is sejtve, hogy hamarosan művészi karrier vár rá.
Moholy-Nagy Lászlót ma a háború utáni USA egyik legnagyobb hatású művészetpedagógusának tartják. Tanterveit és saját művészeti stílusát a dadaizmus, a szuprematizmus, a konstruktivizmus és a fotográfia befolyásolta. A német építész és a híres Bauhaus alapítója, Walter Gropius megismerte Moholy-Nagyot. Ő adott neki tanári állást a dessaui iskolában. Ott Moholy-Nagy vette át az előkészítő tanfolyamot, és a művészet és a művészeti folyamat gyakorlatiasabb, kísérletezőbb és technológiai szemléletét tanította a diákoknak. A mindenes egész életében más kulturális területeken is tevékenykedett, a kereskedelmi tervezéstől a színpadtervezésig. Filmeket is készített, és különböző magazinok művészeti vezetője volt. Legfontosabb öröksége azonban a Bauhaus-tanítás általa kidolgozott változata, amelyet magával vitt az Egyesült Államokba. Itt alapította meg a befolyásos chicagói Institute of Design-t.
A fotográfia iránti érdeklődése révén alakult ki benne az a meggyőződés, hogy a művészek képfelfogásának alapvetően modernizálódnia kell. Moholy-Nagy nagyra törő célja az volt, hogy az új technológiákban rejlő lehetőségeket kihasználva, kísérletezéssel találjon olyan eszközöket, amelyekkel az emberiség igényeit ki lehet elégíteni. Absztrakt festményein geometrikus formák láthatók, amelyek átlátszatlannak tűnnek, és az Kazimir Malevich műveire emlékeztetnek. Akár festett, akár "fotogramokat" (fényképezőgép vagy negatív nélküli fényképeket) készített, akár átlátszó plexiüvegből készített szobrokat, mindig azt vizsgálta, hogy a fény, a tér és az idő alapvető elemei hogyan hatnak egymásra. Ahogy ő maga is elárulta, inkább "nem színekkel, hanem fénnyel" festett. Ily módon lenyűgözően ötvözte az elemzést és a kreativitást, a fizikát és a művészetet.
A modernista Moholy-Nagy László egy dél-magyarországi kis parasztvárosban született. Apa nélkül, testvéreivel és édesanyjával a nagymamájával élt. Mint később felnőttként írta, ezt a gyermekkorát szörnyű csendben töltötte. Fiatalemberként jogi tanulmányokba kezdett, de ezt félbeszakította, amikor belépett a hadseregbe. Első kézből tapasztalta meg a háború kegyetlenségeit az orosz és az olasz fronton. Katonaként felfedezte a rajzolást, és intenzíven rajzolni kezdett mindent, amit akkoriban tapasztalt és látott, nem is sejtve, hogy hamarosan művészi karrier vár rá.
Moholy-Nagy Lászlót ma a háború utáni USA egyik legnagyobb hatású művészetpedagógusának tartják. Tanterveit és saját művészeti stílusát a dadaizmus, a szuprematizmus, a konstruktivizmus és a fotográfia befolyásolta. A német építész és a híres Bauhaus alapítója, Walter Gropius megismerte Moholy-Nagyot. Ő adott neki tanári állást a dessaui iskolában. Ott Moholy-Nagy vette át az előkészítő tanfolyamot, és a művészet és a művészeti folyamat gyakorlatiasabb, kísérletezőbb és technológiai szemléletét tanította a diákoknak. A mindenes egész életében más kulturális területeken is tevékenykedett, a kereskedelmi tervezéstől a színpadtervezésig. Filmeket is készített, és különböző magazinok művészeti vezetője volt. Legfontosabb öröksége azonban a Bauhaus-tanítás általa kidolgozott változata, amelyet magával vitt az Egyesült Államokba. Itt alapította meg a befolyásos chicagói Institute of Design-t.
A fotográfia iránti érdeklődése révén alakult ki benne az a meggyőződés, hogy a művészek képfelfogásának alapvetően modernizálódnia kell. Moholy-Nagy nagyra törő célja az volt, hogy az új technológiákban rejlő lehetőségeket kihasználva, kísérletezéssel találjon olyan eszközöket, amelyekkel az emberiség igényeit ki lehet elégíteni. Absztrakt festményein geometrikus formák láthatók, amelyek átlátszatlannak tűnnek, és az Kazimir Malevich műveire emlékeztetnek. Akár festett, akár "fotogramokat" (fényképezőgép vagy negatív nélküli fényképeket) készített, akár átlátszó plexiüvegből készített szobrokat, mindig azt vizsgálta, hogy a fény, a tér és az idő alapvető elemei hogyan hatnak egymásra. Ahogy ő maga is elárulta, inkább "nem színekkel, hanem fénnyel" festett. Ily módon lenyűgözően ötvözte az elemzést és a kreativitást, a fizikát és a művészetet.
Oldal 1 / 3