Ladislav Jozef Baltazár Eustach, báró von Mednyánszky egy nyugat-szlovákiai (akkor még magyarországi) kisvárosban született. Családja nemesi származású volt, és egy észak-magyarországi kastélyban élt. Mednyánszky széleskörű művészi pályát futhatott be, gyermekként Thomas Ender bécsi tájképfestőtől és akvarellfestőtől kapott órákat, később a müncheni Képzőművészeti Akadémiára és a párizsi École des Beaux-Arts-ra járt. Ez utóbbit professzora, a francia festő, Isidore Pils halála után hagyta ott, és önállóan dolgozott.
1877-ben állította ki először egyik festményét, egy tájképet. Ettől kezdve sokat utazott Európában, különösen Magyarországon és Szlovákiában. Édesanyja halála után visszatelepült Észak-Magyarországra, és évekig visszavonultan élt. Ezt követően ismét többet utazott, valószínűleg ideje nagy részét Párizsban töltötte. Mednyánszky László Budapesten megkapta a Képzőművészeti Társaság díját, majd közel tíz évvel később Párizsban, a Georges Petit Galériában önálló kiállítása volt - ez marad az egyetlen. Az első világháború alatt az osztrák-magyar hadsereg császári és királyi haditudósítói részlegének hadifestőjeként és tudósítójaként dolgozott, meglátogatta a szerbiai, oroszországi és dél-tiroli frontokat. A művészeti csoportot Wilhelm John ezredes vezette, aki egyben a bécsi Hadtörténeti Múzeum igazgatója is volt; Mednyánszky néhány műve ma is megtalálható ott. Háborús művei közé tartozik a "Katona feje", a "Sebesült katona", a "Katona temetése" és a "Tetvekre vadászó katonák", amely három fiatalembert ábrázol, akik egész testüket vakarják. További festményei és vázlatai a budapesti Magyar Nemzeti Galériában és a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában találhatók, amelyek nagy része a második világháborúban megsemmisült. 2004-ben New Yorkban egy magyar festőkről szóló kiállításon mutatták be néhány művét. Ennek címe Mednyánszky egyik naplóbejegyzése után: "Mindenütt idegen és mégsem idegen sehol".
Mednyánszky elsősorban az impresszionista stílusú tájképfestészetnek szentelte magát. A szimbolizmust és a szecessziót is kedvelte. Nemesi származása ellenére művei gyakran szegény, egyszerű embereket ábrázolnak munka közben, főként a szülőföldjéről. Jellemzőek rá a felvidéki népi jelenetek is, valamint a természeti jelenetek minden évszakban, az időjárás és a hétköznapi helyzetek. Élete során a legkülönbözőbb társadalmi rétegekkel került kapcsolatba, arisztokratákkal, nagy művészekkel, a hadsereggel és a parasztsággal. A háború után Mednyánszky visszatért Budapestre, de néhány hónap múlva Bécsbe ment, ahol 1919-ben meghalt.
Ladislav Jozef Baltazár Eustach, báró von Mednyánszky egy nyugat-szlovákiai (akkor még magyarországi) kisvárosban született. Családja nemesi származású volt, és egy észak-magyarországi kastélyban élt. Mednyánszky széleskörű művészi pályát futhatott be, gyermekként Thomas Ender bécsi tájképfestőtől és akvarellfestőtől kapott órákat, később a müncheni Képzőművészeti Akadémiára és a párizsi École des Beaux-Arts-ra járt. Ez utóbbit professzora, a francia festő, Isidore Pils halála után hagyta ott, és önállóan dolgozott.
1877-ben állította ki először egyik festményét, egy tájképet. Ettől kezdve sokat utazott Európában, különösen Magyarországon és Szlovákiában. Édesanyja halála után visszatelepült Észak-Magyarországra, és évekig visszavonultan élt. Ezt követően ismét többet utazott, valószínűleg ideje nagy részét Párizsban töltötte. Mednyánszky László Budapesten megkapta a Képzőművészeti Társaság díját, majd közel tíz évvel később Párizsban, a Georges Petit Galériában önálló kiállítása volt - ez marad az egyetlen. Az első világháború alatt az osztrák-magyar hadsereg császári és királyi haditudósítói részlegének hadifestőjeként és tudósítójaként dolgozott, meglátogatta a szerbiai, oroszországi és dél-tiroli frontokat. A művészeti csoportot Wilhelm John ezredes vezette, aki egyben a bécsi Hadtörténeti Múzeum igazgatója is volt; Mednyánszky néhány műve ma is megtalálható ott. Háborús művei közé tartozik a "Katona feje", a "Sebesült katona", a "Katona temetése" és a "Tetvekre vadászó katonák", amely három fiatalembert ábrázol, akik egész testüket vakarják. További festményei és vázlatai a budapesti Magyar Nemzeti Galériában és a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában találhatók, amelyek nagy része a második világháborúban megsemmisült. 2004-ben New Yorkban egy magyar festőkről szóló kiállításon mutatták be néhány művét. Ennek címe Mednyánszky egyik naplóbejegyzése után: "Mindenütt idegen és mégsem idegen sehol".
Mednyánszky elsősorban az impresszionista stílusú tájképfestészetnek szentelte magát. A szimbolizmust és a szecessziót is kedvelte. Nemesi származása ellenére művei gyakran szegény, egyszerű embereket ábrázolnak munka közben, főként a szülőföldjéről. Jellemzőek rá a felvidéki népi jelenetek is, valamint a természeti jelenetek minden évszakban, az időjárás és a hétköznapi helyzetek. Élete során a legkülönbözőbb társadalmi rétegekkel került kapcsolatba, arisztokratákkal, nagy művészekkel, a hadsereggel és a parasztsággal. A háború után Mednyánszky visszatért Budapestre, de néhány hónap múlva Bécsbe ment, ahol 1919-ben meghalt.
Oldal 1 / 2