Lance Thackeray fennmaradt grafikai munkássága nagyjából két tematikus területre osztható: A sporttevékenység, különösen a golf és a biliárd viszontagságai, valamint azoknak a tipikus helyzeteknek a felvázolása, amelyeknek az európai utazók Egyiptomban ki voltak téve, vagy amelyekbe akaratlanul is belekerültek. Emellett a növekvő motorizáció és annak hatásai is helyet kaptak műveiben.
Nem sokkal a századforduló előtt Thackeray művészként Londonban telepedett le. A londoni Raphael Tuck & Sons cég számára több mint 800 különböző tervezésű képeslapot készített, és tagja volt a Royal Society of British Artists-nak, amely a legismertebb Royal Academy megfelelője volt. A "London Sketch Club", amelynek társalapítója volt, és amely később a festészet és az akvarellművészet szakosztályaira is kiterjedt, olyan művészek zártkörű klubja volt, akik újságok, magazinok vagy könyvek számára terveztek kereskedelmi grafikai munkákat. Egy másik rajzklubból kiválva jött létre, és annak köszönhető, hogy a tagok nem tudtak megegyezni abban, hogy hideg vagy meleg leves legyen egy fárasztó este vége, és utal az ilyen ügyekben jellemző brit humorra. Thackeray számos humoros rajzot készített a brit sajtó számára, például a "Punch" című szatirikus magazin számára. Tükröt tartott az Edward-korszak angol társadalmának, gúnyosan vizsgálva annak modorosságát és elavult értékrendjét. Az első világháború előtti időszakban Egyiptomba utazott, és gazdag terepet talált az angol turizmus humoros ábrázolásához, amely máig semmit sem vesztett varázsából. Legyen szó túlsúlyos urakról, akik alatt a lihegő csomaglovas majdnem összeesik, vagy a hőséghez nem megfelelően öltözött hölgyekről, akiket jobban érdekelt a kalapjuk megfelelő illeszkedése, mint a helyi kultúra. Kedvenc alanya volt az angol sznob, aki primitívnek tartotta a bennszülötteket, de nem tudta, hogyan leplezze saját primitívségét a szokások és hagyományok mellőzésével. Vörös arcú angolok, akik a legnagyobb hőségben akarták megmászni a piramisokat, vagy akik azt hitték, hogy a bazárban alkudozás közben ők vannak előnyben. Az angol utazók, akik szállodáikban és szállásaikon is ragaszkodtak a brit mindennapokhoz, és akik meg akarták mutatni az egyiptomiaknak az életmódjukat, mindezt Thackeray közelről figyelte, és a finomkodástól a túlságosan is nyilvánvalóig terjedő skálán adta vissza.
A képeslapok mellett Lance Thackeray egyiptomi szakaszáról vázlatok és metszetek is fennmaradtak. Kiváló megfigyelője volt az angol előkelő társaságnak, és rajzolt humora ma is érvényes, lehetővé téve a néző számára, hogy megtalálja benne önmagát, és nevessen önmagán.
Lance Thackeray fennmaradt grafikai munkássága nagyjából két tematikus területre osztható: A sporttevékenység, különösen a golf és a biliárd viszontagságai, valamint azoknak a tipikus helyzeteknek a felvázolása, amelyeknek az európai utazók Egyiptomban ki voltak téve, vagy amelyekbe akaratlanul is belekerültek. Emellett a növekvő motorizáció és annak hatásai is helyet kaptak műveiben.
Nem sokkal a századforduló előtt Thackeray művészként Londonban telepedett le. A londoni Raphael Tuck & Sons cég számára több mint 800 különböző tervezésű képeslapot készített, és tagja volt a Royal Society of British Artists-nak, amely a legismertebb Royal Academy megfelelője volt. A "London Sketch Club", amelynek társalapítója volt, és amely később a festészet és az akvarellművészet szakosztályaira is kiterjedt, olyan művészek zártkörű klubja volt, akik újságok, magazinok vagy könyvek számára terveztek kereskedelmi grafikai munkákat. Egy másik rajzklubból kiválva jött létre, és annak köszönhető, hogy a tagok nem tudtak megegyezni abban, hogy hideg vagy meleg leves legyen egy fárasztó este vége, és utal az ilyen ügyekben jellemző brit humorra. Thackeray számos humoros rajzot készített a brit sajtó számára, például a "Punch" című szatirikus magazin számára. Tükröt tartott az Edward-korszak angol társadalmának, gúnyosan vizsgálva annak modorosságát és elavult értékrendjét. Az első világháború előtti időszakban Egyiptomba utazott, és gazdag terepet talált az angol turizmus humoros ábrázolásához, amely máig semmit sem vesztett varázsából. Legyen szó túlsúlyos urakról, akik alatt a lihegő csomaglovas majdnem összeesik, vagy a hőséghez nem megfelelően öltözött hölgyekről, akiket jobban érdekelt a kalapjuk megfelelő illeszkedése, mint a helyi kultúra. Kedvenc alanya volt az angol sznob, aki primitívnek tartotta a bennszülötteket, de nem tudta, hogyan leplezze saját primitívségét a szokások és hagyományok mellőzésével. Vörös arcú angolok, akik a legnagyobb hőségben akarták megmászni a piramisokat, vagy akik azt hitték, hogy a bazárban alkudozás közben ők vannak előnyben. Az angol utazók, akik szállodáikban és szállásaikon is ragaszkodtak a brit mindennapokhoz, és akik meg akarták mutatni az egyiptomiaknak az életmódjukat, mindezt Thackeray közelről figyelte, és a finomkodástól a túlságosan is nyilvánvalóig terjedő skálán adta vissza.
A képeslapok mellett Lance Thackeray egyiptomi szakaszáról vázlatok és metszetek is fennmaradtak. Kiváló megfigyelője volt az angol előkelő társaságnak, és rajzolt humora ma is érvényes, lehetővé téve a néző számára, hogy megtalálja benne önmagát, és nevessen önmagán.
Oldal 1 / 2