Katonai szolgálat, tájképfestés és történelmi világítóeszközök gyűjtése - ez a három szenvedély határozta meg Edler von Benesch osztrák alezredes életét. "Gyűjtésem abból a felismerésből fakadt, hogy a műalkotásokat és a műtárgyakat pusztulás fenyegeti, ezért ezt minden erőmmel meg akartam akadályozni, a festészettel való foglalatosságom pedig a természeti szépségek csodálatából fakadt." Ezekkel a szavakkal fordult Benesch egyszer a Krainer Kunstmuseum igazgatójához, a katonaság hosszú ideig állomásozott az akkor még az osztrák koronaországhoz tartozó területen. Ezekben a hónapokban számos festményt és illusztrációt készített, különösen az érintetlen, csendes és érintetlen tájakról. A trónörökös "Az Osztrák-Magyar Monarchia szavakban és képekben" című művének Karintia és Kárpátalja című kötetében számos műve dokumentálja e régió iránti különleges vonzalmát. Katonai pályafutása később Stájerországba, Galíciába, Dalmáciába, Venetóba, Magyarországra és Alsó-Ausztriába vezetett. Mindezeken a helyeken Ladislav Benesch továbbra is fáradhatatlanul gyűjtött és festett.
Benesch biztonságban és gondtalanul nőtt fel az ausztriai Austerlitzben. Apja Kaunitz gróf magánhivatalnoka és kastélyigazgatója volt. A gimnázium után hamar elhatározta, hogy a régi osztrák monarchia hadseregében szolgál, és több mint 40 év után önként fejezte be a szolgálatot. Számos hazai és külföldi kitüntetéssel, kitüntetéssel és nemesi címmel kitüntetve. Már 19 évesen, kadétként harcolt a Dánia és Olaszország elleni hadjáratokban, két évvel később pedig súlyosan megsebesült a custozzai csatában. Ez az élmény - mint később írta - hozta el a művészettel való foglalkozáshoz. Ettől kezdve Benesch a katonai szolgálat mellett lelkes, részletekre összpontosító festő és gyűjtő volt.
A bécsi akadémián, majd Eduard Peithner von Lichtenfels osztrák tájképfestő professzor magántanítványaként sajátította el a festői mesterség eszközeit. Később, alezredesként Benesch a szabadkézi rajz tanára volt, és többek között a bécsi gyalogos kadétiskolában adta tovább tudását.
Szinte romantikus tájképei mellett számos régészeti leletet rajzban is pontosan dokumentált, és saját gyűjteményének minden tárgyát aprólékosan dokumentálta. Ez utóbbi a középkortól a XIX. század közepéig az Osztrák-Magyar Monarchia területén gyártott, vagy legalábbis ott használatban lévő "antik világítóeszközök" iránt soha közelebbről le nem írt gyengeségből fakadt. A legutóbbi számítások szerint 1206 történelmi darabot őrzött bécsi lakásában. Mindegyikről voltak kis ceruzarajzok és írásos feljegyzések, már amennyire meg tudta szerezni őket. Az egyedülálló gyűjtemény és a róla 1904-ben kiadott dokumentáció ma a bécsi Osztrák Néprajzi Múzeum tulajdonában van.
Katonai szolgálat, tájképfestés és történelmi világítóeszközök gyűjtése - ez a három szenvedély határozta meg Edler von Benesch osztrák alezredes életét. "Gyűjtésem abból a felismerésből fakadt, hogy a műalkotásokat és a műtárgyakat pusztulás fenyegeti, ezért ezt minden erőmmel meg akartam akadályozni, a festészettel való foglalatosságom pedig a természeti szépségek csodálatából fakadt." Ezekkel a szavakkal fordult Benesch egyszer a Krainer Kunstmuseum igazgatójához, a katonaság hosszú ideig állomásozott az akkor még az osztrák koronaországhoz tartozó területen. Ezekben a hónapokban számos festményt és illusztrációt készített, különösen az érintetlen, csendes és érintetlen tájakról. A trónörökös "Az Osztrák-Magyar Monarchia szavakban és képekben" című művének Karintia és Kárpátalja című kötetében számos műve dokumentálja e régió iránti különleges vonzalmát. Katonai pályafutása később Stájerországba, Galíciába, Dalmáciába, Venetóba, Magyarországra és Alsó-Ausztriába vezetett. Mindezeken a helyeken Ladislav Benesch továbbra is fáradhatatlanul gyűjtött és festett.
Benesch biztonságban és gondtalanul nőtt fel az ausztriai Austerlitzben. Apja Kaunitz gróf magánhivatalnoka és kastélyigazgatója volt. A gimnázium után hamar elhatározta, hogy a régi osztrák monarchia hadseregében szolgál, és több mint 40 év után önként fejezte be a szolgálatot. Számos hazai és külföldi kitüntetéssel, kitüntetéssel és nemesi címmel kitüntetve. Már 19 évesen, kadétként harcolt a Dánia és Olaszország elleni hadjáratokban, két évvel később pedig súlyosan megsebesült a custozzai csatában. Ez az élmény - mint később írta - hozta el a művészettel való foglalkozáshoz. Ettől kezdve Benesch a katonai szolgálat mellett lelkes, részletekre összpontosító festő és gyűjtő volt.
A bécsi akadémián, majd Eduard Peithner von Lichtenfels osztrák tájképfestő professzor magántanítványaként sajátította el a festői mesterség eszközeit. Később, alezredesként Benesch a szabadkézi rajz tanára volt, és többek között a bécsi gyalogos kadétiskolában adta tovább tudását.
Szinte romantikus tájképei mellett számos régészeti leletet rajzban is pontosan dokumentált, és saját gyűjteményének minden tárgyát aprólékosan dokumentálta. Ez utóbbi a középkortól a XIX. század közepéig az Osztrák-Magyar Monarchia területén gyártott, vagy legalábbis ott használatban lévő "antik világítóeszközök" iránt soha közelebbről le nem írt gyengeségből fakadt. A legutóbbi számítások szerint 1206 történelmi darabot őrzött bécsi lakásában. Mindegyikről voltak kis ceruzarajzok és írásos feljegyzések, már amennyire meg tudta szerezni őket. Az egyedülálló gyűjtemény és a róla 1904-ben kiadott dokumentáció ma a bécsi Osztrák Néprajzi Múzeum tulajdonában van.
Oldal 1 / 2