A dadaizmus rövid és intenzív mozgalom volt a fiatal 20. század művészetében. Az I. világháború benyomásai alatt egy olyan művészeti szcéna alakult ki, amely mind a borzalmakkal teli háború, mind a társadalom értékvesztése ellen szót emelt. A háború olyan borzalmat hozott Európára, amely addig elképzelhetetlen volt. A dadaizmus művészei hangosak voltak. Elmúltak azok az idők, amikor a művészetet kifejezésnek tekintették. A dadaizmus provokálni akart, és ehhez minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált. A kollázs a képzőművészetből vett elem volt. A dadaistáknak ez a tervezési forma kedvezett. Elpusztítani valami hagyományosat, és valami újat létrehozni belőle, gyakran értelmetlenül.
Kurt Schwitters a konzervatív utakat követte első művészi lépéseivel. Miután befejezte művészeti tanulmányait Drezdában, katonai szolgálatra hívják be. Schwitters epilepsziában szenved, és a háború eseményeit kívülről szemléli. A benyomásai elégségesek ahhoz, hogy négy hónapos szolgálat után a dadaizmus felé forduljon. Schwitters első kollázsait véletlenszerűen talált szemétből és papírkosarak tartalmából készíti. Schwitters művészcsoportot alapít szülővárosában, Hannoverben. A csoportot "Merz"-nek nevezi el, egy bank neve alapján. Így mutatja ki a társadalmi változások és a kapitalizmus elutasítását. Kurt Schwitters készítette az úgynevezett "Merz-képeket". Kollázssorozat visszatérő figurákkal. Olyan figurák, amelyekkel Schwitters érzelmi kapcsolatban látja magát. A kollázsok kompozíciója feltehetően a művészeti nyelv tényszerűsége nélkül jön létre. Megalkotják a merzkunst kifejezést. Schwitters így értelmezte a kifejezést: "Minden úgyis elromlott, és a feladat az volt, hogy a törött darabokból valami újat építsünk. De ez a MERZ." Egy olyan művészet, amelynek feltétel nélkülinek kellett volna lennie, és amely a lehető legnagyobb kifejezési szabadságot adta a művésznek. Merz művészete absztrakt és túllépi az ismert médiumok határait. Schwitters kollázsait az észrevétlen és értéktelen dolgok újjászületésének tekintette.
Kurt Schwitters a rendelkezésére álló összes kifejezési formát felhasználta. "Anna Blume" néven verseskötet lesz a védjegye. Ez szinte egy vízjel, amelyet Schwitters számos művében használ. A kis matricák többször is utalnak prózájára, amely Schwitters-t szülővárosának határain túl is ismertté tette. A dadaizmusban kifejtett intenzív erőfeszítései ellenére Schwitters elszigetelt helyet foglal el az európai művészeti életben. Vannak linkek holland művészekhez, valamint Hans Arphoz és Tristan Tzarához. Schwitters nemzetközi sikert arat. Ennek ellenére egyéni művész marad. 1937-ben a németországi politikai események Schwitters emigrációba kényszerítették. Művészetét degeneráltnak tartották, és Kurt Schwitters előbb Norvégiába, majd családjával együtt Angliába menekült.
A dadaizmus rövid és intenzív mozgalom volt a fiatal 20. század művészetében. Az I. világháború benyomásai alatt egy olyan művészeti szcéna alakult ki, amely mind a borzalmakkal teli háború, mind a társadalom értékvesztése ellen szót emelt. A háború olyan borzalmat hozott Európára, amely addig elképzelhetetlen volt. A dadaizmus művészei hangosak voltak. Elmúltak azok az idők, amikor a művészetet kifejezésnek tekintették. A dadaizmus provokálni akart, és ehhez minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált. A kollázs a képzőművészetből vett elem volt. A dadaistáknak ez a tervezési forma kedvezett. Elpusztítani valami hagyományosat, és valami újat létrehozni belőle, gyakran értelmetlenül.
Kurt Schwitters a konzervatív utakat követte első művészi lépéseivel. Miután befejezte művészeti tanulmányait Drezdában, katonai szolgálatra hívják be. Schwitters epilepsziában szenved, és a háború eseményeit kívülről szemléli. A benyomásai elégségesek ahhoz, hogy négy hónapos szolgálat után a dadaizmus felé forduljon. Schwitters első kollázsait véletlenszerűen talált szemétből és papírkosarak tartalmából készíti. Schwitters művészcsoportot alapít szülővárosában, Hannoverben. A csoportot "Merz"-nek nevezi el, egy bank neve alapján. Így mutatja ki a társadalmi változások és a kapitalizmus elutasítását. Kurt Schwitters készítette az úgynevezett "Merz-képeket". Kollázssorozat visszatérő figurákkal. Olyan figurák, amelyekkel Schwitters érzelmi kapcsolatban látja magát. A kollázsok kompozíciója feltehetően a művészeti nyelv tényszerűsége nélkül jön létre. Megalkotják a merzkunst kifejezést. Schwitters így értelmezte a kifejezést: "Minden úgyis elromlott, és a feladat az volt, hogy a törött darabokból valami újat építsünk. De ez a MERZ." Egy olyan művészet, amelynek feltétel nélkülinek kellett volna lennie, és amely a lehető legnagyobb kifejezési szabadságot adta a művésznek. Merz művészete absztrakt és túllépi az ismert médiumok határait. Schwitters kollázsait az észrevétlen és értéktelen dolgok újjászületésének tekintette.
Kurt Schwitters a rendelkezésére álló összes kifejezési formát felhasználta. "Anna Blume" néven verseskötet lesz a védjegye. Ez szinte egy vízjel, amelyet Schwitters számos művében használ. A kis matricák többször is utalnak prózájára, amely Schwitters-t szülővárosának határain túl is ismertté tette. A dadaizmusban kifejtett intenzív erőfeszítései ellenére Schwitters elszigetelt helyet foglal el az európai művészeti életben. Vannak linkek holland művészekhez, valamint Hans Arphoz és Tristan Tzarához. Schwitters nemzetközi sikert arat. Ennek ellenére egyéni művész marad. 1937-ben a németországi politikai események Schwitters emigrációba kényszerítették. Művészetét degeneráltnak tartották, és Kurt Schwitters előbb Norvégiába, majd családjával együtt Angliába menekült.
Oldal 1 / 4