Konsztantyin Egorovics Makovszkij művész Moszkvában született, Egor Ivanovics Makovszkij orosz festő legidősebb fiaként. Nagyra becsült és gazdag orosz festő volt, akit az oroszországi impresszionizmus előfutárai között tartanak számon. Makovszkij történelmi festményein a korábbi évszázadok orosz életét idealizálta. Emellett gyakran tekintik az úgynevezett szalonművészet képviselőjének. A Makovszkij család nagy hatással volt az oroszországi művészeti életre. Apja, Egor Ivanovics volt a művészeti iskola alapítója és igazgatója, amely később a híres moszkvai festészeti, szobrászati és építészeti iskola lett. Konsztantyin Egorovics Makovszkij a család, a barátok és a mecénások megbecsült személyisége is lett. A család számos ismerőse között volt Karl Brüllov és Vaszilij Tropinin. Konsztantyin Egorovics Makovszkij testvérei, akárcsak hasonlóan híres bátyja, Vlagyimir, szintén ismert festők lettek. Nagyra értékelték vállalkozó kedvű apjuk támogatását, amiért olyan népszerű és sikeres művészekké váltak, mint amilyenek voltak.
1851-ben a fiatal Makovszkij belépett apja moszkvai festészeti, szobrászati és építészeti iskolájába. Ott az egyik legjobb diáknak tartották, és minden díjat könnyedén elnyert magának. A moszkvai intenzív tanítás után Makovszkij a szentpétervári Császári Művészeti Akadémia hallgatója lett. 1860-tól kezdve számos csoportos kiállításon vett részt a rangos akadémián. Az ott kiállított egyik nevezetes olajfestménye a "Vakok gyógyítása" volt. Mivel Makovszkij hevesen elutasította, hogy a többi tizenhárom diákkal együtt részt vegyen az Akadémia nagy aranyérméért folyó versenyben, mert nem fogadta el a skandináv mitológia meghatározott témáját, a makacs művész idő előtt és hivatalos diploma nélkül hagyta el az Akadémiát.
Makovszkij nem sokáig vacakolt ezzel, és tagja lett az Ivan Kramskoi festőművész által vezetett művészszövetkezetnek, amely honfitársai mindennapi életéről készített festményeket. Ekkor készültek Makovszkij 1865-ös "Özvegy" című művei, majd két évvel később a "Heringárus" című olajfestménye. Pályafutásának másik mérföldköve az "Utazási Művészeti Társaság" megalapítása volt. Művésztársaival együtt utazásokat és számos kiállítást szervezett, amelyek nagy tetszést arattak a művészeti életben. A termékeny festő eközben folytatta az egyszerű orosz mindennapi életnek szentelt festmények készítését.
Miután az 1870-es évek közepén kiterjedt egyiptomi és szerbiai utazásokat tett, Makovszkij nagymértékben megváltoztatta festészeti stílusát. Ha korai műveiben az orosz társadalom társadalmi és pszichológiai problémáit ábrázolta, későbbi munkáiban a szín és a forma festői problémái iránt érdeklődött. Az 1889-es párizsi világkiállításon az immár nagy sikerű Makovszkijt a Nagy Aranyéremmel tüntették ki a Rettegett Iván halála című festményéért. 1915-ben Makovszkij lovaskocsiját elütötte egy villamos. A művész Szentpéterváron halt meg a közlekedési baleset következtében.
Konsztantyin Egorovics Makovszkij művész Moszkvában született, Egor Ivanovics Makovszkij orosz festő legidősebb fiaként. Nagyra becsült és gazdag orosz festő volt, akit az oroszországi impresszionizmus előfutárai között tartanak számon. Makovszkij történelmi festményein a korábbi évszázadok orosz életét idealizálta. Emellett gyakran tekintik az úgynevezett szalonművészet képviselőjének. A Makovszkij család nagy hatással volt az oroszországi művészeti életre. Apja, Egor Ivanovics volt a művészeti iskola alapítója és igazgatója, amely később a híres moszkvai festészeti, szobrászati és építészeti iskola lett. Konsztantyin Egorovics Makovszkij a család, a barátok és a mecénások megbecsült személyisége is lett. A család számos ismerőse között volt Karl Brüllov és Vaszilij Tropinin. Konsztantyin Egorovics Makovszkij testvérei, akárcsak hasonlóan híres bátyja, Vlagyimir, szintén ismert festők lettek. Nagyra értékelték vállalkozó kedvű apjuk támogatását, amiért olyan népszerű és sikeres művészekké váltak, mint amilyenek voltak.
1851-ben a fiatal Makovszkij belépett apja moszkvai festészeti, szobrászati és építészeti iskolájába. Ott az egyik legjobb diáknak tartották, és minden díjat könnyedén elnyert magának. A moszkvai intenzív tanítás után Makovszkij a szentpétervári Császári Művészeti Akadémia hallgatója lett. 1860-tól kezdve számos csoportos kiállításon vett részt a rangos akadémián. Az ott kiállított egyik nevezetes olajfestménye a "Vakok gyógyítása" volt. Mivel Makovszkij hevesen elutasította, hogy a többi tizenhárom diákkal együtt részt vegyen az Akadémia nagy aranyérméért folyó versenyben, mert nem fogadta el a skandináv mitológia meghatározott témáját, a makacs művész idő előtt és hivatalos diploma nélkül hagyta el az Akadémiát.
Makovszkij nem sokáig vacakolt ezzel, és tagja lett az Ivan Kramskoi festőművész által vezetett művészszövetkezetnek, amely honfitársai mindennapi életéről készített festményeket. Ekkor készültek Makovszkij 1865-ös "Özvegy" című művei, majd két évvel később a "Heringárus" című olajfestménye. Pályafutásának másik mérföldköve az "Utazási Művészeti Társaság" megalapítása volt. Művésztársaival együtt utazásokat és számos kiállítást szervezett, amelyek nagy tetszést arattak a művészeti életben. A termékeny festő eközben folytatta az egyszerű orosz mindennapi életnek szentelt festmények készítését.
Miután az 1870-es évek közepén kiterjedt egyiptomi és szerbiai utazásokat tett, Makovszkij nagymértékben megváltoztatta festészeti stílusát. Ha korai műveiben az orosz társadalom társadalmi és pszichológiai problémáit ábrázolta, későbbi munkáiban a szín és a forma festői problémái iránt érdeklődött. Az 1889-es párizsi világkiállításon az immár nagy sikerű Makovszkijt a Nagy Aranyéremmel tüntették ki a Rettegett Iván halála című festményéért. 1915-ben Makovszkij lovaskocsiját elütötte egy villamos. A művész Szentpéterváron halt meg a közlekedési baleset következtében.
Oldal 1 / 2