Juli Julijevics Klever a romantikus stílus egyik legjelentősebb festője volt a korban, a "Paysage intime" stílus úttörője és megalapítója Oroszországban. Tájképeit a műértők körében páratlan műalkotásoknak tartották. Az akkor orosz egyetemi város, Dorpat, a mai Tartu (Észtország) szülötte, Klever az egykori Szovjetunió megalakulása után szinte feledésbe merült hazájában. A cári család kedvenc festőjévé vált, ezért valószínűleg nem volt elfogadható a kommunista társadalom akkori alapítói számára. Gyakran nevezték szalonművésznek. Csak később fedezték fel újra.
Juli Julievics Klever édesapja, a dorpataki egyetem német származású professzora korán felismerte fia tehetségét. Így tett a dorpati gimnázium rajztanára, Konstantin von Kügelgen is, aki bátorította őt. A fiatal tehetség kezdetben egy évig Dorpatban tanult. 20 éves korában Juli Julievich Klever megkapta első díjait a "Dorpatról" és a "Carskoje Selóról" című festményvázlataiért. Későbbi tanulmányait nem fejezte be a szentpétervári Császári Művészeti Akadémia tájképfestő osztályában, hanem a festészetre koncentrált. Észtországot, Oroszországot és Németországot bejárva elegendő tapasztalatot szerzett, és egy évig Németországban tanult.
Közben Juli Julijevics Klever legfontosabb mecénásai közé tartozott a Romanov cári család. A "Dzsungel Nargen szigetén" című festményéért, amelyet Pavel Tretyakov műértő szerzett meg, a festő 1981-ben a szentpétervári Császári Művészeti Akadémia professzori címét kapta meg. Ezt követően országos kiállítások következtek Szentpéterváron, valamint nemzetközi kiállítások Philadelphiában, Berlinben, Münchenben és Párizsban. Ezt követően megrendelésre készült művek is születtek. A gazdag földbirtokos, A. G. Kuznyecov számára például 15 képet festett a krími Forosban lévő villájának és parkjának kialakításához.
A művész pazarul élt, és szerencsejáték-függőségbe esett. Alkotói munkája megbénult. Miután a festő tanúként botrányba keveredett, 1908-ban Németországba költözött feleségével, a cárszkoje szelói császári palotai gyógyszertár vezetőjének lányával és négy gyermekükkel. Ott próbálta megvetni a lábát Berlinben. De úgy érezte, hogy nem vették eléggé észre. 1915-ben visszatért hazájába. Rigában tanított diákokat, majd a Baltikumban, Fehéroroszországban, Szmolenszk tartományban és Szentpéterváron élt, ahol a művész 1924-ben meghalt.
A nagy tájképfestő festményei ma az összes jelentős orosz múzeumban megtekinthetők. Néhány zseniális tájképfestménye: "Tél", "A mezőn", "Este", "Piroska", "Az Erlking", "A tengerparton Ahlbeckben" vagy "Séta a Balti-tenger partján".
Juli Julijevics Klever a romantikus stílus egyik legjelentősebb festője volt a korban, a "Paysage intime" stílus úttörője és megalapítója Oroszországban. Tájképeit a műértők körében páratlan műalkotásoknak tartották. Az akkor orosz egyetemi város, Dorpat, a mai Tartu (Észtország) szülötte, Klever az egykori Szovjetunió megalakulása után szinte feledésbe merült hazájában. A cári család kedvenc festőjévé vált, ezért valószínűleg nem volt elfogadható a kommunista társadalom akkori alapítói számára. Gyakran nevezték szalonművésznek. Csak később fedezték fel újra.
Juli Julievics Klever édesapja, a dorpataki egyetem német származású professzora korán felismerte fia tehetségét. Így tett a dorpati gimnázium rajztanára, Konstantin von Kügelgen is, aki bátorította őt. A fiatal tehetség kezdetben egy évig Dorpatban tanult. 20 éves korában Juli Julievich Klever megkapta első díjait a "Dorpatról" és a "Carskoje Selóról" című festményvázlataiért. Későbbi tanulmányait nem fejezte be a szentpétervári Császári Művészeti Akadémia tájképfestő osztályában, hanem a festészetre koncentrált. Észtországot, Oroszországot és Németországot bejárva elegendő tapasztalatot szerzett, és egy évig Németországban tanult.
Közben Juli Julijevics Klever legfontosabb mecénásai közé tartozott a Romanov cári család. A "Dzsungel Nargen szigetén" című festményéért, amelyet Pavel Tretyakov műértő szerzett meg, a festő 1981-ben a szentpétervári Császári Művészeti Akadémia professzori címét kapta meg. Ezt követően országos kiállítások következtek Szentpéterváron, valamint nemzetközi kiállítások Philadelphiában, Berlinben, Münchenben és Párizsban. Ezt követően megrendelésre készült művek is születtek. A gazdag földbirtokos, A. G. Kuznyecov számára például 15 képet festett a krími Forosban lévő villájának és parkjának kialakításához.
A művész pazarul élt, és szerencsejáték-függőségbe esett. Alkotói munkája megbénult. Miután a festő tanúként botrányba keveredett, 1908-ban Németországba költözött feleségével, a cárszkoje szelói császári palotai gyógyszertár vezetőjének lányával és négy gyermekükkel. Ott próbálta megvetni a lábát Berlinben. De úgy érezte, hogy nem vették eléggé észre. 1915-ben visszatért hazájába. Rigában tanított diákokat, majd a Baltikumban, Fehéroroszországban, Szmolenszk tartományban és Szentpéterváron élt, ahol a művész 1924-ben meghalt.
A nagy tájképfestő festményei ma az összes jelentős orosz múzeumban megtekinthetők. Néhány zseniális tájképfestménye: "Tél", "A mezőn", "Este", "Piroska", "Az Erlking", "A tengerparton Ahlbeckben" vagy "Séta a Balti-tenger partján".
Oldal 1 / 1