Jules Ernest Renoux fiatalon Párizsba költözött édesanyjával. Apja elhagyta a családot, és 1870-ben önkéntesként jelentkezett a francia-porosz háborúba. A tehetséges rajzoló a párizsi Képzőművészeti Akadémián tanult festészetet Jean-Léon Gérôme és Alfred Philippe Roll mellett. A fiatal Renoux első jelentős sikerét azzal a megbízással ünnepelte, hogy megfestette a Belle Epoque egyik ismert személyiségének, de Zogheb grófnak a portréját. A gróf el volt ragadtatva a műtől, és később Renoux számos más festményét is megvásárolta. Ezzel a festő két rendet is kiérdemelt, a Medzsidieh császári rendet és a Portugál Katonai Krisztus Lovagrend lovagkeresztjét. Renoux fontos mecénása volt Auguste Magnère iparmágnás, aki amatőr művészként próbálkozott, és Renoux-tól tanulta meg a festészeti technikákat.
Renoux szerette megfesteni az emberi alakot. Családtagjait gyakran használta színészként, különösen feleségét, Berthe Madeleine-t, akit 1895-ben vett feleségül, és fiát, Marcelt, aki számos festményen látható. De számos önarckép is jellemzi munkásságát. Renoux különösen Párizsban gyakran festett utcai jeleneteket, amelyeken a sárga-narancs és az okker színei dominálnak. Renoux rendkívül félénknek számított. Utcaképeihez ezért gyakran keresett olyan homályos zugokat, ahonnan zavartalanul rajzolhatott. Ez a visszavonultság érdekes és szokatlan perspektívákhoz vezetett, és ez magyarázza számos festményének különlegességét. A londoni Times azt írta róla, hogy a szó legtágabb értelmében impresszionistának nevezhető, mivel a kültéri hatások foglalkoztatták, és különös örömét lelte az árnyas sugárutakon megcsillanó napfényben. Festményeit a perspektivikus pontosság jellemzi, és az a különleges képessége, hogy a vázlatos alakokat a nézőtől különböző távolságban helyezi el.
Miután Renoux-nak 1928-ban fel kellett adnia párizsi műtermét, visszaköltözött szülőhelyére, Romeny-sur-Marne-ba, egy Párizs melletti kisvárosba. Ma egy múzeumot szenteltek életének és munkásságának: a Maison Renoux-t. A múzeum része a festő műterme. Egy kert közepén helyezkedik el, amely későbbi munkásságában különösen fontos szerepet kapott. Renoux tíz festménye jelenleg a párizsi Petit Palais, Musée des Beaux Arts de la ville de Paris tulajdonában van. Renoux napernyője, zsámolya, festődoboza és befejezetlen műveinek szállítótáskája 2009-ben az Albertina impresszionista kiállításán szerepelt, és most a Petit Palais-ban is látható.
Jules Ernest Renoux fiatalon Párizsba költözött édesanyjával. Apja elhagyta a családot, és 1870-ben önkéntesként jelentkezett a francia-porosz háborúba. A tehetséges rajzoló a párizsi Képzőművészeti Akadémián tanult festészetet Jean-Léon Gérôme és Alfred Philippe Roll mellett. A fiatal Renoux első jelentős sikerét azzal a megbízással ünnepelte, hogy megfestette a Belle Epoque egyik ismert személyiségének, de Zogheb grófnak a portréját. A gróf el volt ragadtatva a műtől, és később Renoux számos más festményét is megvásárolta. Ezzel a festő két rendet is kiérdemelt, a Medzsidieh császári rendet és a Portugál Katonai Krisztus Lovagrend lovagkeresztjét. Renoux fontos mecénása volt Auguste Magnère iparmágnás, aki amatőr művészként próbálkozott, és Renoux-tól tanulta meg a festészeti technikákat.
Renoux szerette megfesteni az emberi alakot. Családtagjait gyakran használta színészként, különösen feleségét, Berthe Madeleine-t, akit 1895-ben vett feleségül, és fiát, Marcelt, aki számos festményen látható. De számos önarckép is jellemzi munkásságát. Renoux különösen Párizsban gyakran festett utcai jeleneteket, amelyeken a sárga-narancs és az okker színei dominálnak. Renoux rendkívül félénknek számított. Utcaképeihez ezért gyakran keresett olyan homályos zugokat, ahonnan zavartalanul rajzolhatott. Ez a visszavonultság érdekes és szokatlan perspektívákhoz vezetett, és ez magyarázza számos festményének különlegességét. A londoni Times azt írta róla, hogy a szó legtágabb értelmében impresszionistának nevezhető, mivel a kültéri hatások foglalkoztatták, és különös örömét lelte az árnyas sugárutakon megcsillanó napfényben. Festményeit a perspektivikus pontosság jellemzi, és az a különleges képessége, hogy a vázlatos alakokat a nézőtől különböző távolságban helyezi el.
Miután Renoux-nak 1928-ban fel kellett adnia párizsi műtermét, visszaköltözött szülőhelyére, Romeny-sur-Marne-ba, egy Párizs melletti kisvárosba. Ma egy múzeumot szenteltek életének és munkásságának: a Maison Renoux-t. A múzeum része a festő műterme. Egy kert közepén helyezkedik el, amely későbbi munkásságában különösen fontos szerepet kapott. Renoux tíz festménye jelenleg a párizsi Petit Palais, Musée des Beaux Arts de la ville de Paris tulajdonában van. Renoux napernyője, zsámolya, festődoboza és befejezetlen műveinek szállítótáskája 2009-ben az Albertina impresszionista kiállításán szerepelt, és most a Petit Palais-ban is látható.
Oldal 1 / 1