Jules Breton (1827-1906) francia realista festő műveire nagy hatással van a francia táj, a hagyományok szeretete és az egyszerű vidéki élet. Maga Breton ugyanis egy kis Pas-de-Calais-i faluban született. Egy házban élt apjával, nagyanyjával, öccsével, Émile-lal és Bonifác nagybátyjával. Mivel édesanyja meghalt, amikor Breton négyéves volt, neveléséért elsősorban édesapja volt felelős. Breton kezdetben egy szülővárosához közeli kollégiumban tanult. Amikor 1842-ben találkozott a belga festővel, Félix De Vigne-nel, az lelkesedett a fiatal breton tehetségéért. De Vigne-nek sikerült meggyőznie a családot, hogy engedjék művészeti tanulmányokat folytatni. A következő évben Breton Gentbe ment, és megkezdte képzését a Képzőművészeti Akadémián. Itt tanította Hendrik Van Der Haert és De Vigne, aki később apósa lett.
A genti képzés és az antwerpeni Gustaaf Wappers-ban a flamand mesterek tanulmányozása után Breton 1847-ben Párizsba került. Ott, az Ecole des Beaux-Arts-on akarta fejleszteni technikáját és stílusát. Párizsban találkozott és összebarátkozott a realizmus számos más jelentős festőjével, mint például a MŰVÉSZ1 és a MŰVÉSZ2. Párizsban töltött első éveiben Breton történelmi motívumokkal próbálkozott, később pedig - az 1848-as forradalom hatására - politikai motívumokkal is. Bretonnak azonban rá kellett jönnie, hogy végső soron jobban vonzódik a szülőföldjéről ismert tájképi motívumokhoz. Így legfontosabb művei között olyan motívumok szerepelnek, mint "A tiszteletbeli olvasók visszatérése", "A nemi erőszakot szitáló lány" és "A mezők áldása".
Breton az Vincent van Gogh kortársa volt. De ellentétben Van Gogh-gal, aki életében szegényesen élt, Breton nagyon sikeres volt életében. Számos művét közvetlenül múzeumoknak, műkereskedőknek vagy gyűjtőknek tudta eladni. Ezért megengedhette magának, hogy több hónapig dolgozzon egy művön. Van Gogh állítólag csodálta Bretont, de nem merte meglátogatni. Breton 79 éves korában halt meg. Lánya, Virginie Demont-Breton szintén festő lett, és az egyik tanítványa volt.
Jules Breton (1827-1906) francia realista festő műveire nagy hatással van a francia táj, a hagyományok szeretete és az egyszerű vidéki élet. Maga Breton ugyanis egy kis Pas-de-Calais-i faluban született. Egy házban élt apjával, nagyanyjával, öccsével, Émile-lal és Bonifác nagybátyjával. Mivel édesanyja meghalt, amikor Breton négyéves volt, neveléséért elsősorban édesapja volt felelős. Breton kezdetben egy szülővárosához közeli kollégiumban tanult. Amikor 1842-ben találkozott a belga festővel, Félix De Vigne-nel, az lelkesedett a fiatal breton tehetségéért. De Vigne-nek sikerült meggyőznie a családot, hogy engedjék művészeti tanulmányokat folytatni. A következő évben Breton Gentbe ment, és megkezdte képzését a Képzőművészeti Akadémián. Itt tanította Hendrik Van Der Haert és De Vigne, aki később apósa lett.
A genti képzés és az antwerpeni Gustaaf Wappers-ban a flamand mesterek tanulmányozása után Breton 1847-ben Párizsba került. Ott, az Ecole des Beaux-Arts-on akarta fejleszteni technikáját és stílusát. Párizsban találkozott és összebarátkozott a realizmus számos más jelentős festőjével, mint például a MŰVÉSZ1 és a MŰVÉSZ2. Párizsban töltött első éveiben Breton történelmi motívumokkal próbálkozott, később pedig - az 1848-as forradalom hatására - politikai motívumokkal is. Bretonnak azonban rá kellett jönnie, hogy végső soron jobban vonzódik a szülőföldjéről ismert tájképi motívumokhoz. Így legfontosabb művei között olyan motívumok szerepelnek, mint "A tiszteletbeli olvasók visszatérése", "A nemi erőszakot szitáló lány" és "A mezők áldása".
Breton az Vincent van Gogh kortársa volt. De ellentétben Van Gogh-gal, aki életében szegényesen élt, Breton nagyon sikeres volt életében. Számos művét közvetlenül múzeumoknak, műkereskedőknek vagy gyűjtőknek tudta eladni. Ezért megengedhette magának, hogy több hónapig dolgozzon egy művön. Van Gogh állítólag csodálta Bretont, de nem merte meglátogatni. Breton 79 éves korában halt meg. Lánya, Virginie Demont-Breton szintén festő lett, és az egyik tanítványa volt.
Oldal 1 / 1