Joseph Maria Olbrich 1867. december 22-én született Troppauban, a bécsi szecesszió neves osztrák építésze és tervezője volt. Az építészet iránti érdeklődését apja, egy gazdag cukrászmester és viaszgyáros már korán felkeltette. Egy kőműves tanonc és egy építőipari vállalatnál végzett rajzolói munka után a bécsi állami kereskedelmi iskola építészeti osztályába került. Itt Julius Deininger és Camillo Sitte tanította, és kitüntetéssel diplomázott.
Olbrich 1893-ban csatlakozott az Otto Wagner irodához, amely nagyra becsülte őt. 1896-ban jelentős szerepet játszott a Bécsi Szecesszió, a Bécsi Művészházból kivált művészcsoport megalapításában. Olbrich első nagy megbízása a Szecesszió épületének megtervezése volt. Számos lakóházat is tervezett Bécsben és környékén, köztük Hermann Bahr házát. 1899-ben Ernst Ludwig hesseni és rajnai nagyherceg ösztönzésére Olbrich Darmstadtba költözött, hogy segítsen megalapítani a Mathildenhöhe-n lévő Darmstadti Művésztelepet. Itt szabadon kibontakoztathatta művészi tehetségét, és hamarosan a kolónia nem hivatalos vezetőjévé vált. Ő tervezte a főépületet, az Ernst Ludwig-házat, valamint számos lakóházat és ideiglenes kiállítási épületet. Emellett kerámiaedényeket, bútordarabokat és hangszereket tervezett.
Olbrich munkássága nemzetközi elismerést szerzett. Az 1904-es St. Louis-i világkiállításon nagy benyomást tett, és az Amerikai Építészeti Intézet levelező tagja lett. Utolsó és legnagyobb megbízását 1906-ban kapta a düsseldorfi Tietz áruházak' megtervezésére. Lenyűgöző karrierje és a művészethez és az építészethez való hozzájárulása ellenére Olbrich életének tragikusan véget vetett a leukémia. Mindössze 40 éves korában halt meg Düsseldorfban. Munkássága azonban építészeti épületek és művészi grafikák formájában a modern építészet és formatervezés történetének központi része maradt.
Joseph Maria Olbrich 1867. december 22-én született Troppauban, a bécsi szecesszió neves osztrák építésze és tervezője volt. Az építészet iránti érdeklődését apja, egy gazdag cukrászmester és viaszgyáros már korán felkeltette. Egy kőműves tanonc és egy építőipari vállalatnál végzett rajzolói munka után a bécsi állami kereskedelmi iskola építészeti osztályába került. Itt Julius Deininger és Camillo Sitte tanította, és kitüntetéssel diplomázott.
Olbrich 1893-ban csatlakozott az Otto Wagner irodához, amely nagyra becsülte őt. 1896-ban jelentős szerepet játszott a Bécsi Szecesszió, a Bécsi Művészházból kivált művészcsoport megalapításában. Olbrich első nagy megbízása a Szecesszió épületének megtervezése volt. Számos lakóházat is tervezett Bécsben és környékén, köztük Hermann Bahr házát. 1899-ben Ernst Ludwig hesseni és rajnai nagyherceg ösztönzésére Olbrich Darmstadtba költözött, hogy segítsen megalapítani a Mathildenhöhe-n lévő Darmstadti Művésztelepet. Itt szabadon kibontakoztathatta művészi tehetségét, és hamarosan a kolónia nem hivatalos vezetőjévé vált. Ő tervezte a főépületet, az Ernst Ludwig-házat, valamint számos lakóházat és ideiglenes kiállítási épületet. Emellett kerámiaedényeket, bútordarabokat és hangszereket tervezett.
Olbrich munkássága nemzetközi elismerést szerzett. Az 1904-es St. Louis-i világkiállításon nagy benyomást tett, és az Amerikai Építészeti Intézet levelező tagja lett. Utolsó és legnagyobb megbízását 1906-ban kapta a düsseldorfi Tietz áruházak' megtervezésére. Lenyűgöző karrierje és a művészethez és az építészethez való hozzájárulása ellenére Olbrich életének tragikusan véget vetett a leukémia. Mindössze 40 éves korában halt meg Düsseldorfban. Munkássága azonban építészeti épületek és művészi grafikák formájában a modern építészet és formatervezés történetének központi része maradt.
Oldal 1 / 1