Joseph Farquharson skót festőművész havas tájképeiért ma is nagyra becsülik. Ezeket hangulatosan ábrázolta a meleg reggeli vagy esti fényben. Gyakran választotta szülőhelye környékét festményei motívumául. A művész Skócia északkeleti részén, egy idilli vidéki környezetben nőtt fel, családja vidéki birtokán. Apja orvos és Finzean Laird of Finzean volt. Skót földbirtokosként a feudális jogokkal rendelkező földesurak közé tartozott. A földbirtok és a nemesi címek később fiára, Joseph Farquharsonra szálltak. Joseph időnként a skót tájképfestőtől, Peter Graham-tól kapott útmutatást. Ez utóbbi régi barátja lett. Graham művei Joseph Farquharson egész művészi pályafutása során inspirálták. Edinburgh Trustees Academy és a Royal Academy of Arts Life School of the Royal Academy of Arts alatt fontos festészeti és rajztechnikákat sajátított el, és művészi témákat fedezett fel. 1873-ban itt rendezték meg első nagy kiállítását. 1915-ben a Királyi Művészeti Akadémia tagja lett.
Főleg olajfestményeket és akvarelleket festett. Szándékosan választotta Londont művészi munkája helyszínéül. Azt remélte, hogy műveivel szélesebb közönséghez juthat el. Művei különleges esztétikával rendelkeznek, anélkül, hogy lemondana a feszültségről és a realizmusról. A tökéletes szépségű tájképeket az a vidéki környezet ihlette, amelyben felnőtt. A hójelenetek különleges fényhangulatban mutatják be az idilli tájat. A művész mestere volt annak, hogy a meleg és kellemes fényhangulatokat teljes gazdagságukban vászonra vigye. Gyakran dolgozott a szabadban. Így akadálytalan rálátása volt a képmotívumra és az egyes fényhangulatokra. A zord skót éghajlat miatt a kinti munka kihívást jelentett. De Farquharsonnak támadt egy ötlete, és épített egy kis festőkunyhót kerekeken. A nagy üvegablakon keresztül egyenesen az otthona körüli festői tájra nézett.
1800 körül Párizsban tanult Charles Auguste Émile Durand művésztársánál. Az ott töltött idő megváltoztatta Farquharson stílusát. Durand arra tanította tanítványait, hogy a formákban és a színekben gondolkodjanak. Ettől kezdve Farquharson műveiben a színek nagyobb változatossága volt tapasztalható. A művész 1885-től kezdve nyolc évet töltött Észak-Afrikában. Ez idő alatt kiemelkedő műveket készített észak-afrikai sivatagi látképekkel, amelyek azonban mára sajnos kissé feledésbe merültek. A művész Milton, Burns vagy Shakespeare verseiből választotta műveinek címét. Családja birtokán 1935-ben halt meg. Festményei ma számos múzeumban láthatók. Egyik festménye csak 2008-ban került elő. Egy háztulajdonos 1450 fontért vásárolta meg a művész 1901-ben készült művét. A tulajdonos úgy döntött, hogy eladja a házat. Az új otthonban nem volt hely a festménynek, ezért eladták egy művészeti aukción. A festményért 70 000 fontot fizettek.
Joseph Farquharson skót festőművész havas tájképeiért ma is nagyra becsülik. Ezeket hangulatosan ábrázolta a meleg reggeli vagy esti fényben. Gyakran választotta szülőhelye környékét festményei motívumául. A művész Skócia északkeleti részén, egy idilli vidéki környezetben nőtt fel, családja vidéki birtokán. Apja orvos és Finzean Laird of Finzean volt. Skót földbirtokosként a feudális jogokkal rendelkező földesurak közé tartozott. A földbirtok és a nemesi címek később fiára, Joseph Farquharsonra szálltak. Joseph időnként a skót tájképfestőtől, Peter Graham-tól kapott útmutatást. Ez utóbbi régi barátja lett. Graham művei Joseph Farquharson egész művészi pályafutása során inspirálták. Edinburgh Trustees Academy és a Royal Academy of Arts Life School of the Royal Academy of Arts alatt fontos festészeti és rajztechnikákat sajátított el, és művészi témákat fedezett fel. 1873-ban itt rendezték meg első nagy kiállítását. 1915-ben a Királyi Művészeti Akadémia tagja lett.
Főleg olajfestményeket és akvarelleket festett. Szándékosan választotta Londont művészi munkája helyszínéül. Azt remélte, hogy műveivel szélesebb közönséghez juthat el. Művei különleges esztétikával rendelkeznek, anélkül, hogy lemondana a feszültségről és a realizmusról. A tökéletes szépségű tájképeket az a vidéki környezet ihlette, amelyben felnőtt. A hójelenetek különleges fényhangulatban mutatják be az idilli tájat. A művész mestere volt annak, hogy a meleg és kellemes fényhangulatokat teljes gazdagságukban vászonra vigye. Gyakran dolgozott a szabadban. Így akadálytalan rálátása volt a képmotívumra és az egyes fényhangulatokra. A zord skót éghajlat miatt a kinti munka kihívást jelentett. De Farquharsonnak támadt egy ötlete, és épített egy kis festőkunyhót kerekeken. A nagy üvegablakon keresztül egyenesen az otthona körüli festői tájra nézett.
1800 körül Párizsban tanult Charles Auguste Émile Durand művésztársánál. Az ott töltött idő megváltoztatta Farquharson stílusát. Durand arra tanította tanítványait, hogy a formákban és a színekben gondolkodjanak. Ettől kezdve Farquharson műveiben a színek nagyobb változatossága volt tapasztalható. A művész 1885-től kezdve nyolc évet töltött Észak-Afrikában. Ez idő alatt kiemelkedő műveket készített észak-afrikai sivatagi látképekkel, amelyek azonban mára sajnos kissé feledésbe merültek. A művész Milton, Burns vagy Shakespeare verseiből választotta műveinek címét. Családja birtokán 1935-ben halt meg. Festményei ma számos múzeumban láthatók. Egyik festménye csak 2008-ban került elő. Egy háztulajdonos 1450 fontért vásárolta meg a művész 1901-ben készült művét. A tulajdonos úgy döntött, hogy eladja a házat. Az új otthonban nem volt hely a festménynek, ezért eladták egy művészeti aukción. A festményért 70 000 fontot fizettek.
Oldal 1 / 1