Képei világhírűek. Bélyegeket és plakátokat díszítenek, sokan másolták őket, és Andy Warholnak köszönhetően még a pop artban is helyet kaptak. Joseph Karl Stieler a 19. század egyik legelismertebb portréfestője volt. Motívumai között szerepel Goethe, Humboldt és Beethoven. Európa-szerte megfestette a költőket és gondolkodókat, a nemességet és a felsőbb köröket. Bárki, aki akkoriban bármit is gondolt magáról, megörökítette magát általa. Joseph Stieler rendelkezett azzal az egyedülálló tehetséggel, hogy modelljeit a közmondásosan helyes megvilágításba helyezze. Ideális képet alkotott róluk, és mindig a legjobb oldalukról mutatta be őket, de anélkül, hogy elidegenítette volna őket. Az ilyen kedvező portrékra óriási volt a kereslet: mára mintegy 500 portré maradt fenn tőle, többnyire ismert személyiségekről. Stieler sikeréhez azonban nem csupán briliáns művészi képességei járultak hozzá: ügyesen mozgott a "nagyvilágban", és tapintatos modorával pontosan a megfelelő hangot ütötte meg, hogy illusztris ügyfelei körében pontot szerezzen. Az olvasott és muzikális festő könnyen teremtett kapcsolatokat. Elit körökben szívesen látott vendég volt, és társasági kedvével sok estélyt megörvendeztetett.
Joseph Stieler olyan művészcsaládból származott, amelynek nagy hagyománya volt a heraldikai metszetek és metszetek készítésében. Apja a mainzi választófejedelemség udvari éremművésze volt, és már korán megtanította fiait rajzolni. Amikor apja meghalt, a mindössze nyolcéves Stieler önállóan kezdte el művészi képességeinek fejlesztését. Néhány évvel később családtagjairól portrékat festett. Anyja és húga miniatűrjének ábrázolása olyan remekül sikerül neki, hogy még tizenévesen megkapja első megrendeléseit. Hamarosan elég pénze volt ahhoz, hogy folytassa tanulmányait. Stieler Johann Christoph Fese festőnél végzett tanonckodást, majd a bécsi Művészeti Akadémián Heinrich Füger mellett tanult. Tanulmányai befejezése után megnyílt előtte a világ. Ajánlólevelekkel felszerelkezve Joseph Stieler beutazza Európát. Ajánlói nemesi házak ajtaját nyitják meg előtte, és töltik meg a megrendelőkönyvét.
A művész rendkívüli tehetsége a bajor királyi család előtt sem marad észrevétlen: Stielert udvari festőnek nevezik ki. Ott maradt 35 éven át, három régens alatt szolgált. Számos, a királyi családot ábrázoló festménye mellett ebben az időszakban többek között Goethe és Beethoven műveit is megalkotta. I. Lajosnak különleges megbízása volt a festő számára: München női szépségeiről készült képgyűjteményt akart. Így került sor 38 elegáns hölgy kiválasztására, akiket Joseph Stieler festett meg. Köztük volt Ludwig szeretője, a táncosnő Lola Montez, akinek viszonya a királlyal a lemondását idézte elő. A Szépséggaléria több mint két évtizeden át foglalkoztatta Stielert, és az egyik leghíresebb műve. A festő 73 éves korában jól megérdemelt nyugdíjas éveibe vonult, és három évvel később tüdőgyulladásban meghalt. Joseph Karl Stieler posztumusz feledésbe merült, de őt soha nem felejtették el. Legkésőbb emléknapokon - például Beethoven 250. születésnapján, amikor Stieler festménye mindenütt jelen volt a világon - a tehetséges portréfestő felidézi magát a művészvilág emlékezetében.
Képei világhírűek. Bélyegeket és plakátokat díszítenek, sokan másolták őket, és Andy Warholnak köszönhetően még a pop artban is helyet kaptak. Joseph Karl Stieler a 19. század egyik legelismertebb portréfestője volt. Motívumai között szerepel Goethe, Humboldt és Beethoven. Európa-szerte megfestette a költőket és gondolkodókat, a nemességet és a felsőbb köröket. Bárki, aki akkoriban bármit is gondolt magáról, megörökítette magát általa. Joseph Stieler rendelkezett azzal az egyedülálló tehetséggel, hogy modelljeit a közmondásosan helyes megvilágításba helyezze. Ideális képet alkotott róluk, és mindig a legjobb oldalukról mutatta be őket, de anélkül, hogy elidegenítette volna őket. Az ilyen kedvező portrékra óriási volt a kereslet: mára mintegy 500 portré maradt fenn tőle, többnyire ismert személyiségekről. Stieler sikeréhez azonban nem csupán briliáns művészi képességei járultak hozzá: ügyesen mozgott a "nagyvilágban", és tapintatos modorával pontosan a megfelelő hangot ütötte meg, hogy illusztris ügyfelei körében pontot szerezzen. Az olvasott és muzikális festő könnyen teremtett kapcsolatokat. Elit körökben szívesen látott vendég volt, és társasági kedvével sok estélyt megörvendeztetett.
Joseph Stieler olyan művészcsaládból származott, amelynek nagy hagyománya volt a heraldikai metszetek és metszetek készítésében. Apja a mainzi választófejedelemség udvari éremművésze volt, és már korán megtanította fiait rajzolni. Amikor apja meghalt, a mindössze nyolcéves Stieler önállóan kezdte el művészi képességeinek fejlesztését. Néhány évvel később családtagjairól portrékat festett. Anyja és húga miniatűrjének ábrázolása olyan remekül sikerül neki, hogy még tizenévesen megkapja első megrendeléseit. Hamarosan elég pénze volt ahhoz, hogy folytassa tanulmányait. Stieler Johann Christoph Fese festőnél végzett tanonckodást, majd a bécsi Művészeti Akadémián Heinrich Füger mellett tanult. Tanulmányai befejezése után megnyílt előtte a világ. Ajánlólevelekkel felszerelkezve Joseph Stieler beutazza Európát. Ajánlói nemesi házak ajtaját nyitják meg előtte, és töltik meg a megrendelőkönyvét.
A művész rendkívüli tehetsége a bajor királyi család előtt sem marad észrevétlen: Stielert udvari festőnek nevezik ki. Ott maradt 35 éven át, három régens alatt szolgált. Számos, a királyi családot ábrázoló festménye mellett ebben az időszakban többek között Goethe és Beethoven műveit is megalkotta. I. Lajosnak különleges megbízása volt a festő számára: München női szépségeiről készült képgyűjteményt akart. Így került sor 38 elegáns hölgy kiválasztására, akiket Joseph Stieler festett meg. Köztük volt Ludwig szeretője, a táncosnő Lola Montez, akinek viszonya a királlyal a lemondását idézte elő. A Szépséggaléria több mint két évtizeden át foglalkoztatta Stielert, és az egyik leghíresebb műve. A festő 73 éves korában jól megérdemelt nyugdíjas éveibe vonult, és három évvel később tüdőgyulladásban meghalt. Joseph Karl Stieler posztumusz feledésbe merült, de őt soha nem felejtették el. Legkésőbb emléknapokon - például Beethoven 250. születésnapján, amikor Stieler festménye mindenütt jelen volt a világon - a tehetséges portréfestő felidézi magát a művészvilág emlékezetében.
Oldal 1 / 1