John Tenniel angol rajzoló, könyvillusztrátor, humorista és politikai karikaturista volt. Londonban született, és öt testvére volt. Apja vívó- és tánctanár volt. Amikor Tenniel húszéves volt, tragikus esemény történt: apjával gyakorolta vívótudását, amikor a jobb szemén súlyos sérülést szenvedett az utóbbi vívófegyverétől, amelynek hegyéről észrevétlenül leesett a védőburkolat. A következő néhány év során Tenniel fokozatosan elvesztette látását erre a szemére. Sérülésének súlyosságát eltitkolta apja elől, hogy ne terhelje tovább. Mintegy két évvel e baleset után Tenniel felvételt nyert a Királyi Művészeti Akadémiára, de az ottani tanítási módszerek hosszú távon nem feleltek meg neki, ezért főleg autodidakta módon folytatta tanulmányait. E célból gyakran rajzolta a londoni múzeumok ókori szobrait, valamint a színházak jelmezes színészeit és az állatkertek különböző állatait. Ezek a gyakorlatok segítettek neki abban, hogy fejlessze a részletekre való odafigyelését. Fotografikus memóriája is volt, és gyakran pusztán emlékekből merített.
Tenniel a Punch magazin karikaturistájaként vált ismertté. Szatirikus illusztrációival befolyásolta a kor politikai és társadalmi reformjait. Bár több ezer politikai karikatúrát rajzolt (köztük a híres, Otto von Bismarckot ábrázoló "Ejtőernyő" című művét), Tenniel ma talán Lewis Carroll "Alice Csodaországban" és "Alice a tükrök mögött" című könyveinek illusztrációiról ismert leginkább. Tenniel összesen 92 rajzot készített a világirodalom e klasszikusaihoz. Lewis Carroll eredetileg maga próbálta illusztrálni könyveit, de hamarosan művészi képességeinek határaihoz érkezett. Mivel Carroll lelkes olvasója volt a Punch magazinnak, jól ismerte Tenniel munkásságát. Mielőtt Tenniel 1865-ben elkészítette volna az első rajzokat, a két férfi hosszasan beszélgetett egymással. Az illusztrált kiadások bestsellerek lettek, és jelentősen növelték Tenniel hírnevét. Mindazonáltal e különleges projekt után nagyrészt felhagyott a könyvillusztrálással.
Tenniel 73 éves korában különösen nagy megtiszteltetésben részesült: Viktória királynő különleges szolgálataiért lovaggá ütötte. Ez volt az első alkalom, hogy ezt a megtisztelő címet illusztrátornak vagy karikaturistának adományozták. Tenniel lovaggá ütése javította a fekete-fehér illusztrátorok társadalmi státuszát, és új elismerést hozott ennek a meglehetősen alantas szakmának. Amikor Tenniel nyugdíjba vonult, ünnepélyes bankettel tisztelték meg. Ebből az alkalomból a későbbi miniszterelnök, Lord Balfour "nagyszerű művésznek és nagyszerű úriembernek" nevezte őt. Nem sokkal az első világháború kitörése előtt, 93 éves korában halt meg.
John Tenniel angol rajzoló, könyvillusztrátor, humorista és politikai karikaturista volt. Londonban született, és öt testvére volt. Apja vívó- és tánctanár volt. Amikor Tenniel húszéves volt, tragikus esemény történt: apjával gyakorolta vívótudását, amikor a jobb szemén súlyos sérülést szenvedett az utóbbi vívófegyverétől, amelynek hegyéről észrevétlenül leesett a védőburkolat. A következő néhány év során Tenniel fokozatosan elvesztette látását erre a szemére. Sérülésének súlyosságát eltitkolta apja elől, hogy ne terhelje tovább. Mintegy két évvel e baleset után Tenniel felvételt nyert a Királyi Művészeti Akadémiára, de az ottani tanítási módszerek hosszú távon nem feleltek meg neki, ezért főleg autodidakta módon folytatta tanulmányait. E célból gyakran rajzolta a londoni múzeumok ókori szobrait, valamint a színházak jelmezes színészeit és az állatkertek különböző állatait. Ezek a gyakorlatok segítettek neki abban, hogy fejlessze a részletekre való odafigyelését. Fotografikus memóriája is volt, és gyakran pusztán emlékekből merített.
Tenniel a Punch magazin karikaturistájaként vált ismertté. Szatirikus illusztrációival befolyásolta a kor politikai és társadalmi reformjait. Bár több ezer politikai karikatúrát rajzolt (köztük a híres, Otto von Bismarckot ábrázoló "Ejtőernyő" című művét), Tenniel ma talán Lewis Carroll "Alice Csodaországban" és "Alice a tükrök mögött" című könyveinek illusztrációiról ismert leginkább. Tenniel összesen 92 rajzot készített a világirodalom e klasszikusaihoz. Lewis Carroll eredetileg maga próbálta illusztrálni könyveit, de hamarosan művészi képességeinek határaihoz érkezett. Mivel Carroll lelkes olvasója volt a Punch magazinnak, jól ismerte Tenniel munkásságát. Mielőtt Tenniel 1865-ben elkészítette volna az első rajzokat, a két férfi hosszasan beszélgetett egymással. Az illusztrált kiadások bestsellerek lettek, és jelentősen növelték Tenniel hírnevét. Mindazonáltal e különleges projekt után nagyrészt felhagyott a könyvillusztrálással.
Tenniel 73 éves korában különösen nagy megtiszteltetésben részesült: Viktória királynő különleges szolgálataiért lovaggá ütötte. Ez volt az első alkalom, hogy ezt a megtisztelő címet illusztrátornak vagy karikaturistának adományozták. Tenniel lovaggá ütése javította a fekete-fehér illusztrátorok társadalmi státuszát, és új elismerést hozott ennek a meglehetősen alantas szakmának. Amikor Tenniel nyugdíjba vonult, ünnepélyes bankettel tisztelték meg. Ebből az alkalomból a későbbi miniszterelnök, Lord Balfour "nagyszerű művésznek és nagyszerű úriembernek" nevezte őt. Nem sokkal az első világháború kitörése előtt, 93 éves korában halt meg.
Oldal 1 / 5