Azt az időszakot, amikor Viktória királynő irányította Anglia sorsát, viktoriánus korszaknak nevezik. Ez a korszak a fejlődő iparosítás korának tekinthető, és a technológia meghódította a gyártást. A világból való kiábrándulás kísérte a fejlődést. A művészek az idő ellenpólusát alkotják. Itt az ideje, hogy a tündérmeséket képekké alakítsuk, és lehetővé tegyük az álmokat. Az egyik legtermékenyebb művész Sir John Gilbert volt. Autodidakta tanonckodásban sajátította el az ábrázolás különböző eszközeit. Rajzolt, illusztrációkat készített, és a brit művészeti szcénában kezdett felfigyelni rá. Varázslatosan dolgozott az akvarellfestékekkel, és úgy elsajátította a pigmentekben lévő vizet, mint kevés más brit.
A könyvnyomtatás engedett az ipari hatásoknak. John Gilbert itt érezte magát otthon. Képeket adott Robin Hood meséinek. Shakespeare világa arcokat kapott. Gilbert pedig Charles Dickens meséihez készített díszleteket. Gilbert nagy boldogságot érzett a fametszetek és akvarellek készítésében. Ez az érzés egyértelműen megmutatkozott műveiben. John Gilbert festőművész abban a megtiszteltetésben részesült, hogy kiállíthatott a londoni nagy iskolákban. Ez újdonság volt, hiszen ő maga nem futott be akadémiai karriert, és a londoni művészeti élet elit köre volt. Gilbert képei képesek történetet mesélni. Ezek különösen erőteljes és szemléltető erejűek. Gilbert elmenekül a valóság elől, és magával viszi nézőit is. Ez a tehetség különösen keresett volt a viktoriánus korszakban. Gilbert erőteljes, mégis érzékeny finomsággal készített illusztrációkat mesékhez és számos gyermekkönyvhöz.
Tehetsége és művészi élete Sir John Gilbertet a Királyi Akvarell Társaság elnökévé emelte. Az Akadémia az akvarellfestészet elismertségének növelésére törekedett a művészetekben. Az akvarell, amely gyakran gömbölyű volt, nehezen tudott versenyezni az olajfestészettel. Gilbert mindkét technikát tanulmányozta, és az akvarell előnyeit ajánlotta. John Gilbert tudása miatt akadémiai diplomát kapott. Annak ellenére, hogy Gilbert Viktória királynő idejében nagy hírnévre tett szert, a hírnév nem tudott átragadni a modern időkbe. Sir John Gilbert olyan festők árnyékában áll, mint Leighton, Watts vagy John Everett Millais. A művészeket az köti össze, hogy olyan világot teremtettek, ahol az emberek menedéket találtak egy olyan korban, amikor a gyárkémények sötét világot rajzoltak. A társadalom visszavonult, és élvezte a tündérek és a természetszellemek világát. Míg ugyanebben az időben Franciaországban a francia festők megörökítették az ipar okozta változásokat, és örömmel fogadták azokat, addig az angolok romantikus világokba és meseszerű képekbe vonultak vissza.
Azt az időszakot, amikor Viktória királynő irányította Anglia sorsát, viktoriánus korszaknak nevezik. Ez a korszak a fejlődő iparosítás korának tekinthető, és a technológia meghódította a gyártást. A világból való kiábrándulás kísérte a fejlődést. A művészek az idő ellenpólusát alkotják. Itt az ideje, hogy a tündérmeséket képekké alakítsuk, és lehetővé tegyük az álmokat. Az egyik legtermékenyebb művész Sir John Gilbert volt. Autodidakta tanonckodásban sajátította el az ábrázolás különböző eszközeit. Rajzolt, illusztrációkat készített, és a brit művészeti szcénában kezdett felfigyelni rá. Varázslatosan dolgozott az akvarellfestékekkel, és úgy elsajátította a pigmentekben lévő vizet, mint kevés más brit.
A könyvnyomtatás engedett az ipari hatásoknak. John Gilbert itt érezte magát otthon. Képeket adott Robin Hood meséinek. Shakespeare világa arcokat kapott. Gilbert pedig Charles Dickens meséihez készített díszleteket. Gilbert nagy boldogságot érzett a fametszetek és akvarellek készítésében. Ez az érzés egyértelműen megmutatkozott műveiben. John Gilbert festőművész abban a megtiszteltetésben részesült, hogy kiállíthatott a londoni nagy iskolákban. Ez újdonság volt, hiszen ő maga nem futott be akadémiai karriert, és a londoni művészeti élet elit köre volt. Gilbert képei képesek történetet mesélni. Ezek különösen erőteljes és szemléltető erejűek. Gilbert elmenekül a valóság elől, és magával viszi nézőit is. Ez a tehetség különösen keresett volt a viktoriánus korszakban. Gilbert erőteljes, mégis érzékeny finomsággal készített illusztrációkat mesékhez és számos gyermekkönyvhöz.
Tehetsége és művészi élete Sir John Gilbertet a Királyi Akvarell Társaság elnökévé emelte. Az Akadémia az akvarellfestészet elismertségének növelésére törekedett a művészetekben. Az akvarell, amely gyakran gömbölyű volt, nehezen tudott versenyezni az olajfestészettel. Gilbert mindkét technikát tanulmányozta, és az akvarell előnyeit ajánlotta. John Gilbert tudása miatt akadémiai diplomát kapott. Annak ellenére, hogy Gilbert Viktória királynő idejében nagy hírnévre tett szert, a hírnév nem tudott átragadni a modern időkbe. Sir John Gilbert olyan festők árnyékában áll, mint Leighton, Watts vagy John Everett Millais. A művészeket az köti össze, hogy olyan világot teremtettek, ahol az emberek menedéket találtak egy olyan korban, amikor a gyárkémények sötét világot rajzoltak. A társadalom visszavonult, és élvezte a tündérek és a természetszellemek világát. Míg ugyanebben az időben Franciaországban a francia festők megörökítették az ipar okozta változásokat, és örömmel fogadták azokat, addig az angolok romantikus világokba és meseszerű képekbe vonultak vissza.
Oldal 1 / 5