John Callcott Horsley 19. századi angol festő volt, aki elsősorban történelmi jelenetekben, valamint a helyi környezet és az emberek életmódjának ábrázolásában jeleskedett. Bár karriert futott be a Királyi Akadémián, két nagyon különböző botrányt okozott.
Először is, 1843-ban Sir Henry Cole, egy köztisztviselő, aki többszörösen kitüntette magát újítóként, javaslatára megalkotta az első ismert karácsonyi üdvözlőlapot. A kártya közepén egy vidám asztaltársaság, valószínűleg egy család: egy idős házaspár, két fiatalabb pár és több gyermek. Majdnem mindegyikük kezében pohár van, és az előtérben, közvetlenül a füzérszerű díszítő kendő mögött a "BOLDOG KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNNAK! TE", egy kislány szívesen kortyol a neki nyújtott vörösboros pohárból. A szegényebb rétegek életéből vett mellékjelenetek elhalványulnak ehhez képest. A puritán mérsékletű társaság "teetotalistái" azonban hatalmas tiltakozást váltottak ki ez ellen a szerintük minden idők karácsonyán a mértéktelen italozásra való ösztönzés ellen.
Másrészt John Callcott Horsley semmiképpen sem volt forradalmár, de maga is erkölcsös úriember volt. Az Académie des Beaux-Arts párizsi szalonjának hatására a 19. század utolsó évtizedeiben az Egyesült Királyságban ismét divatba jöttek az aktok. Horsley a Királyi Akadémia rektoraként és kincstárnokaként minden tekintélyével megpróbálta megakadályozni, hogy meztelen modellekről, hús-vér emberekről fessenek. Élesen tiltakozott ez ellen az újítás ellen. A festőtárs Albert Joseph Moore női aktja, amelyet szokásához híven a virágdíszítés, egy fehér hortenzia után címmel látott el, egy kiállításon karcolással megrongálódott. A gyanú Horsleyra terelődött. Azzal is megvádolták, hogy ő a felelős az Akadémia hallgatóinak aktfotóinak eltűnéséért. Ami valószínűleg biztos, az az, hogy "British Matron" álnéven a The Timesban megjelentetett egy levelet a szerkesztőnek, amelynek az "Egy nő könyörgése" címet adta. Ez ismét az erkölcsök hanyatlásának vádja volt az aktfestésen keresztül. Mindez arra késztette a "Punch" szatirikus magazint, hogy a jól nevelt témák festőjét "Mr. J.C(lothes) Horsley"-nek nevezze el, ami szójáték, és "ruhás lovat" jelent.
John Callcott Horsley azonban, akinek családi kapcsolatai voltak a kor számos brit hírességével, elismert művész volt, akinek festményei gyakran a holland festészet fénykorát idéző, régimódi minőséget képviselnek. Egy versenyt megnyerve öt másik festővel együtt részt vett a Westminster-palota díszítésében. Itt, a Lordok termében hat allegorikus freskót készített, amelyek a vallás, a lovagiasság és a jog témáit szimbolizálják. Eközben Horsley átvette a vallás ábrázolását. A kétszeres házas művész, akinek számos gyermeke közül többen is jelentőset alkottak szakmájukban, 1903-ban, 86 éves korában halt meg Londonban.
John Callcott Horsley 19. századi angol festő volt, aki elsősorban történelmi jelenetekben, valamint a helyi környezet és az emberek életmódjának ábrázolásában jeleskedett. Bár karriert futott be a Királyi Akadémián, két nagyon különböző botrányt okozott.
Először is, 1843-ban Sir Henry Cole, egy köztisztviselő, aki többszörösen kitüntette magát újítóként, javaslatára megalkotta az első ismert karácsonyi üdvözlőlapot. A kártya közepén egy vidám asztaltársaság, valószínűleg egy család: egy idős házaspár, két fiatalabb pár és több gyermek. Majdnem mindegyikük kezében pohár van, és az előtérben, közvetlenül a füzérszerű díszítő kendő mögött a "BOLDOG KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNNAK! TE", egy kislány szívesen kortyol a neki nyújtott vörösboros pohárból. A szegényebb rétegek életéből vett mellékjelenetek elhalványulnak ehhez képest. A puritán mérsékletű társaság "teetotalistái" azonban hatalmas tiltakozást váltottak ki ez ellen a szerintük minden idők karácsonyán a mértéktelen italozásra való ösztönzés ellen.
Másrészt John Callcott Horsley semmiképpen sem volt forradalmár, de maga is erkölcsös úriember volt. Az Académie des Beaux-Arts párizsi szalonjának hatására a 19. század utolsó évtizedeiben az Egyesült Királyságban ismét divatba jöttek az aktok. Horsley a Királyi Akadémia rektoraként és kincstárnokaként minden tekintélyével megpróbálta megakadályozni, hogy meztelen modellekről, hús-vér emberekről fessenek. Élesen tiltakozott ez ellen az újítás ellen. A festőtárs Albert Joseph Moore női aktja, amelyet szokásához híven a virágdíszítés, egy fehér hortenzia után címmel látott el, egy kiállításon karcolással megrongálódott. A gyanú Horsleyra terelődött. Azzal is megvádolták, hogy ő a felelős az Akadémia hallgatóinak aktfotóinak eltűnéséért. Ami valószínűleg biztos, az az, hogy "British Matron" álnéven a The Timesban megjelentetett egy levelet a szerkesztőnek, amelynek az "Egy nő könyörgése" címet adta. Ez ismét az erkölcsök hanyatlásának vádja volt az aktfestésen keresztül. Mindez arra késztette a "Punch" szatirikus magazint, hogy a jól nevelt témák festőjét "Mr. J.C(lothes) Horsley"-nek nevezze el, ami szójáték, és "ruhás lovat" jelent.
John Callcott Horsley azonban, akinek családi kapcsolatai voltak a kor számos brit hírességével, elismert művész volt, akinek festményei gyakran a holland festészet fénykorát idéző, régimódi minőséget képviselnek. Egy versenyt megnyerve öt másik festővel együtt részt vett a Westminster-palota díszítésében. Itt, a Lordok termében hat allegorikus freskót készített, amelyek a vallás, a lovagiasság és a jog témáit szimbolizálják. Eközben Horsley átvette a vallás ábrázolását. A kétszeres házas művész, akinek számos gyermeke közül többen is jelentőset alkottak szakmájukban, 1903-ban, 86 éves korában halt meg Londonban.
Oldal 1 / 1