Johann Peter Krafft művészi ambíciókkal teli családban nevelkedett, és 1799-ben, 19 évesen kezdte meg tanulmányait a bécsi Képzőművészeti Akadémia történelemfestészeti tanszékén, miután fiatalon sikeresen járt rajziskolába. Ezt követően München, Strasbourg és Párizs művészeti központjaiban folytatta tanulmányait. A romantikus festészet iránt elkötelezett útitársa, a romantikus festészet iránt elkötelezett MŰVÉSZTÁRS0 hatására, valamint a klasszicista udvari festő inspirációjára Krafft hazatérése után egyre inkább a jövedelmező portréfestészet felé fordult. A korabeli klasszikus irányzatok bűvöletében mitológiai és történelmi jeleneteket ábrázoló falfestményeket készített I. Ferenc császár felesége számára, majd a honoráriumból finanszírozta római tartózkodását.
Az ezt követő években lenyűgöző karrierre és teljes önéletrajzra tekinthetett vissza. Többek között 1813-ban a Képzőművészeti Akadémia, két évvel később pedig a Hanaui Rajzakadémia tagja lett. 1817-ben nagyméretű festményekkel látta el a bécsi Invalidenházat, 1823-ban pedig az Akadémia korrektorává és a történeti festészet professzorává nevezték ki. Itt eltávolodott az antik utánzástól, és a természet realisztikusabb megfigyelése felé fordult. A bécsi udvar megbízta őt a császári kancelláriaszárny audienciatermének díszítésével, és kinevezte a császári képtár igazgatójává. Mint a palota hivatalos igazgatója, családjával együtt a palota egyik szárnyában lévő munkahelyére költözött, és elvégezte a galéria átalakítását és a súlyosan elhanyagolt Belvedere-kert helyreállítását. Restaurálással és műemlékvédelemmel is foglalkozott, például a schönbrunni Nagy Galéria és a jezsuita templom freskóinak restaurálásával, valamint a Karlstein-kastély műemlékvédelmi szakvéleményeinek elkészítésével.
A bécsi udvar számára végzett kiterjedt tevékenysége mellett meglepő, hogy Krafft egyáltalán talált időt arra, hogy művészi tevékenységet folytasson. Mindazonáltal nagy hatással volt az osztrák festészetre, nem utolsósorban a biedermeier korszakra utaló Der Abschied des Landwehrmannes (1813) és Die Heimkehr des Landwehrmannes (1820) című festményei révén. Életművében I. Ferenc császár, II. Ferdinánd császár, II. Rudolf császár, a hadsereg és a nemesség magas rangú tagjai, valamint hölgyek portréi, keleti ábrázolások, korabeli háborús jelenetek, modern eseményfestmények, bibliai témájú tanulmányok, görög mondák, zsánerképek és klasszicista építészeti tanulmányok szerepelnek. Johann Peter Krafft 1856-ban bekövetkezett haláláig a Belvedere lakója maradt, majd a bécsi központi temetőben méltó sírba temették, és posztumusz a bécsi Leopoldstadtban (2. kerület) a Krafftgasse elnevezéssel tisztelegtek előtte.
Johann Peter Krafft művészi ambíciókkal teli családban nevelkedett, és 1799-ben, 19 évesen kezdte meg tanulmányait a bécsi Képzőművészeti Akadémia történelemfestészeti tanszékén, miután fiatalon sikeresen járt rajziskolába. Ezt követően München, Strasbourg és Párizs művészeti központjaiban folytatta tanulmányait. A romantikus festészet iránt elkötelezett útitársa, a romantikus festészet iránt elkötelezett MŰVÉSZTÁRS0 hatására, valamint a klasszicista udvari festő inspirációjára Krafft hazatérése után egyre inkább a jövedelmező portréfestészet felé fordult. A korabeli klasszikus irányzatok bűvöletében mitológiai és történelmi jeleneteket ábrázoló falfestményeket készített I. Ferenc császár felesége számára, majd a honoráriumból finanszírozta római tartózkodását.
Az ezt követő években lenyűgöző karrierre és teljes önéletrajzra tekinthetett vissza. Többek között 1813-ban a Képzőművészeti Akadémia, két évvel később pedig a Hanaui Rajzakadémia tagja lett. 1817-ben nagyméretű festményekkel látta el a bécsi Invalidenházat, 1823-ban pedig az Akadémia korrektorává és a történeti festészet professzorává nevezték ki. Itt eltávolodott az antik utánzástól, és a természet realisztikusabb megfigyelése felé fordult. A bécsi udvar megbízta őt a császári kancelláriaszárny audienciatermének díszítésével, és kinevezte a császári képtár igazgatójává. Mint a palota hivatalos igazgatója, családjával együtt a palota egyik szárnyában lévő munkahelyére költözött, és elvégezte a galéria átalakítását és a súlyosan elhanyagolt Belvedere-kert helyreállítását. Restaurálással és műemlékvédelemmel is foglalkozott, például a schönbrunni Nagy Galéria és a jezsuita templom freskóinak restaurálásával, valamint a Karlstein-kastély műemlékvédelmi szakvéleményeinek elkészítésével.
A bécsi udvar számára végzett kiterjedt tevékenysége mellett meglepő, hogy Krafft egyáltalán talált időt arra, hogy művészi tevékenységet folytasson. Mindazonáltal nagy hatással volt az osztrák festészetre, nem utolsósorban a biedermeier korszakra utaló Der Abschied des Landwehrmannes (1813) és Die Heimkehr des Landwehrmannes (1820) című festményei révén. Életművében I. Ferenc császár, II. Ferdinánd császár, II. Rudolf császár, a hadsereg és a nemesség magas rangú tagjai, valamint hölgyek portréi, keleti ábrázolások, korabeli háborús jelenetek, modern eseményfestmények, bibliai témájú tanulmányok, görög mondák, zsánerképek és klasszicista építészeti tanulmányok szerepelnek. Johann Peter Krafft 1856-ban bekövetkezett haláláig a Belvedere lakója maradt, majd a bécsi központi temetőben méltó sírba temették, és posztumusz a bécsi Leopoldstadtban (2. kerület) a Krafftgasse elnevezéssel tisztelegtek előtte.
Oldal 1 / 3