A párizsi Cour du commerce-t eredetileg csak egy kis összekötő utcának szánták, amely hamarosan átjárók hálózatává fejlődött, és ma, mint bevásárló mérföld, még mindig lélegzik egy kicsit a francia forradalom szelleméből. Danton itt élt, akárcsak az otthon meggyilkolt Marat. Guillotin doktor itt fejlesztette ki kivégzőgépének szerkezetét. Két évvel a forradalom kitörése előtt egy festő, aki ekkor már 33 éves volt, és már elismert művész, szintén ott telepedett le egy időre. Hogy őt magát mennyire inspirálták az ötleteik, azt a közönség csak később tudta meg. Jean-Baptiste Regnault Párizsban született, de tízéves korában apja és családja Amerikába költözött. Ezután neki magának öt évre a tengerre kellett mennie, mire édesanyja, aki megözvegyült, visszatért Párizsba. Ez a gyermek- és ifjúkori életrajz nem hagyott jelentős nyomokat további életében.
Művészi tehetségét viszont már korán felismerték. Hazatérve művészeti órákat vett, és tanárával, Jean Bardinnal Rómába vitte képezni magát. Talán ott alakult ki az antikvitás mitológiai témái iránti vonzódása, de művészileg mindenképpen abba a korszakba tartozott, amelyet később klasszicizmusnak neveztek. Mindenesetre tanúsítható, hogy ábrázolásaiban a téma iránti határozottságát tanúsítja, ami akkoriban korántsem volt magától értetődő. A párizsi művészvilág első próbatételét jelesre vizsgázott: Nagy Sándor és a filozófus Diogenésznél tett látogatása című festménye 1776-ban elnyerte az Akadémia (akkor még Royal) Prix de Rome díját, amely ösztöndíjat jelentett egy római tanulmányi tartózkodásra az Akadémia függő intézményében, a Villa Médicisben. 1783-ban végül felvették tagnak. A belépőjegye Achilles ábrázolása volt, amint a kentaur Chiron nevelése alatt áll. A tagság feljogosította arra, hogy kiállítson a Párizsi Szalonban. Mitológiai, ritkán vallási témájú képeket fest, és néha-néha portrékat, köztük a sajátját is.
Majd három évvel a Cour de Commerce-ban való tartózkodása után és a forradalom első évében a forradalom értékei melletti művészi elkötelezettség: az emberi jogok allegorikus meghirdetése, majd öt évvel később a "La Libertè ou la Mort": a racionális ember szabadságot választó lehetőségét szimbolizálja, kezében jakobinus sapkát tartva. Alternatívaként a halál a Kaszásként leselkedik ránk. E félreérthetetlen álláspontok ellenére a restauráció idején nem okozott gondot, és feleségével és három fiával együtt jól meg tudott élni az állami tanítói állásokból. Élete végén még a bárói méltóságot is megkapta. Regnault-t a Père-Lachaise-ben helyezték örök nyugalomra. Danton és Marat feledésbe merült. Csak Guillotin sírja van ott is.
A párizsi Cour du commerce-t eredetileg csak egy kis összekötő utcának szánták, amely hamarosan átjárók hálózatává fejlődött, és ma, mint bevásárló mérföld, még mindig lélegzik egy kicsit a francia forradalom szelleméből. Danton itt élt, akárcsak az otthon meggyilkolt Marat. Guillotin doktor itt fejlesztette ki kivégzőgépének szerkezetét. Két évvel a forradalom kitörése előtt egy festő, aki ekkor már 33 éves volt, és már elismert művész, szintén ott telepedett le egy időre. Hogy őt magát mennyire inspirálták az ötleteik, azt a közönség csak később tudta meg. Jean-Baptiste Regnault Párizsban született, de tízéves korában apja és családja Amerikába költözött. Ezután neki magának öt évre a tengerre kellett mennie, mire édesanyja, aki megözvegyült, visszatért Párizsba. Ez a gyermek- és ifjúkori életrajz nem hagyott jelentős nyomokat további életében.
Művészi tehetségét viszont már korán felismerték. Hazatérve művészeti órákat vett, és tanárával, Jean Bardinnal Rómába vitte képezni magát. Talán ott alakult ki az antikvitás mitológiai témái iránti vonzódása, de művészileg mindenképpen abba a korszakba tartozott, amelyet később klasszicizmusnak neveztek. Mindenesetre tanúsítható, hogy ábrázolásaiban a téma iránti határozottságát tanúsítja, ami akkoriban korántsem volt magától értetődő. A párizsi művészvilág első próbatételét jelesre vizsgázott: Nagy Sándor és a filozófus Diogenésznél tett látogatása című festménye 1776-ban elnyerte az Akadémia (akkor még Royal) Prix de Rome díját, amely ösztöndíjat jelentett egy római tanulmányi tartózkodásra az Akadémia függő intézményében, a Villa Médicisben. 1783-ban végül felvették tagnak. A belépőjegye Achilles ábrázolása volt, amint a kentaur Chiron nevelése alatt áll. A tagság feljogosította arra, hogy kiállítson a Párizsi Szalonban. Mitológiai, ritkán vallási témájú képeket fest, és néha-néha portrékat, köztük a sajátját is.
Majd három évvel a Cour de Commerce-ban való tartózkodása után és a forradalom első évében a forradalom értékei melletti művészi elkötelezettség: az emberi jogok allegorikus meghirdetése, majd öt évvel később a "La Libertè ou la Mort": a racionális ember szabadságot választó lehetőségét szimbolizálja, kezében jakobinus sapkát tartva. Alternatívaként a halál a Kaszásként leselkedik ránk. E félreérthetetlen álláspontok ellenére a restauráció idején nem okozott gondot, és feleségével és három fiával együtt jól meg tudott élni az állami tanítói állásokból. Élete végén még a bárói méltóságot is megkapta. Regnault-t a Père-Lachaise-ben helyezték örök nyugalomra. Danton és Marat feledésbe merült. Csak Guillotin sírja van ott is.
Oldal 1 / 1