Jean-Baptiste Perronneau korának 3 legjobb pasztell portréfestője közé tartozott. A 18. század elején ez a fajta portré volt "en vogue". Mindenki megfestette az arcképét, akinek volt önbecsülése és megengedhette magának - a gazdag polgárságtól a főnemességig. Jean-Baptist már tinédzserként megalapozta későbbi pályafutását: Laurent Cars rézkarcoló és rézmetsző tanoncaként dolgozott. Hamarosan azonban a vésőszerszámokat ecsetekre, olajfestékekre és mindenekelőtt pasztellkrétákra cserélte. Ezekkel néhány év alatt nagy művészi teljesítményt ért el. Lehetséges, hogy Charles-Joseph Natoire-tól vagy François-Hubert Drouais portréfestőtől vett órákat. Mindenesetre 1746-ban egy pasztellportréval ünnepelte szalonbemutatkozását. Lelkesen fogadták, és számos megbízást kapott, különösen a polgárságtól. Ügyfelei között voltak Jean-Michel Chevotet és Robert Soyer építészek, valamint Thomas-Aignan Desfriches gyűjtő. Egykori tanára, Laurent Cars is Jean-Baptiste Perronneau-val festette magát, és olyan kollégái is felkeresték, mint a rajzoló és metsző Gabriel Huquier. Jean-Baptiste Perronneau legnagyobb vetélytársai közé tartozott a már befutott és valamivel idősebb festő, Maurice Quentin de La Tour. A művészi párbaj végül 1750-ben a párizsi Szalonban csúcsosodott ki. Perronneau ott állította ki ellenfele pasztellportréját. Megdöbbenve tapasztalta azonban, hogy a lövés visszafelé sült el. A kiállításon ugyanis de La Tour egy önarcképet is bemutatott, így minden szemlélődő közvetlenül összehasonlíthatta a két portrét. Az összehasonlítást de La Tour nyerte. Lenyűgözően bizonyította technikai fölényét.
Jean-Baptiste Perronneau tehát bármennyire is igyekezett kilépni versenytársa árnyékából, a francia fővárosban nem tudott sikerrel járni. Ehelyett inkább a tartományokban és külföldön kereste a klientúráját. Portréi ma már arról árulkodnak, hogy számos ügyfele volt szerte Európában. Torinótól Rómáig, Hamburgtól Moszkváig, Amszterdamtól Varsóig portréfestőként dolgozott. Felesége, Louis Aubert miniatűrfestő lánya gyakran elkísérte őt utazásai során. Az angliai tartózkodás során Jean-Baptist Perronneau-nak kétszer kellett megjelennie a bíróságon, hogy tanúskodjon barátja, a svájci festő, Théodore Gardelle nevében egy híres büntetőperben, és jóhiszeműségéért kezeskedjen. Ez azonban nem használt. Gardelle-t 1760-ban bűnösnek találták házinénje, Anne King meggyilkolásában, és Haymarketben kivégezték.
Jean-Baptiste Perronneau művei ma számos múzeumban és magángyűjteményben vannak jelen Európában, de Amerikában is. A két legfontosabb gyűjtemény a párizsi Louvre-ban és az orléans-i Musée des Beaux-Arts-ban található. Az, hogy Maurice Quentin de La Tour művei is megtalálhatók ott, nem tetszett volna Jean-Baptiste Perronneau-nak, de a nézők számára így is izgalmas a riválisok összehasonlítása.
Jean-Baptiste Perronneau korának 3 legjobb pasztell portréfestője közé tartozott. A 18. század elején ez a fajta portré volt "en vogue". Mindenki megfestette az arcképét, akinek volt önbecsülése és megengedhette magának - a gazdag polgárságtól a főnemességig. Jean-Baptist már tinédzserként megalapozta későbbi pályafutását: Laurent Cars rézkarcoló és rézmetsző tanoncaként dolgozott. Hamarosan azonban a vésőszerszámokat ecsetekre, olajfestékekre és mindenekelőtt pasztellkrétákra cserélte. Ezekkel néhány év alatt nagy művészi teljesítményt ért el. Lehetséges, hogy Charles-Joseph Natoire-tól vagy François-Hubert Drouais portréfestőtől vett órákat. Mindenesetre 1746-ban egy pasztellportréval ünnepelte szalonbemutatkozását. Lelkesen fogadták, és számos megbízást kapott, különösen a polgárságtól. Ügyfelei között voltak Jean-Michel Chevotet és Robert Soyer építészek, valamint Thomas-Aignan Desfriches gyűjtő. Egykori tanára, Laurent Cars is Jean-Baptiste Perronneau-val festette magát, és olyan kollégái is felkeresték, mint a rajzoló és metsző Gabriel Huquier. Jean-Baptiste Perronneau legnagyobb vetélytársai közé tartozott a már befutott és valamivel idősebb festő, Maurice Quentin de La Tour. A művészi párbaj végül 1750-ben a párizsi Szalonban csúcsosodott ki. Perronneau ott állította ki ellenfele pasztellportréját. Megdöbbenve tapasztalta azonban, hogy a lövés visszafelé sült el. A kiállításon ugyanis de La Tour egy önarcképet is bemutatott, így minden szemlélődő közvetlenül összehasonlíthatta a két portrét. Az összehasonlítást de La Tour nyerte. Lenyűgözően bizonyította technikai fölényét.
Jean-Baptiste Perronneau tehát bármennyire is igyekezett kilépni versenytársa árnyékából, a francia fővárosban nem tudott sikerrel járni. Ehelyett inkább a tartományokban és külföldön kereste a klientúráját. Portréi ma már arról árulkodnak, hogy számos ügyfele volt szerte Európában. Torinótól Rómáig, Hamburgtól Moszkváig, Amszterdamtól Varsóig portréfestőként dolgozott. Felesége, Louis Aubert miniatűrfestő lánya gyakran elkísérte őt utazásai során. Az angliai tartózkodás során Jean-Baptist Perronneau-nak kétszer kellett megjelennie a bíróságon, hogy tanúskodjon barátja, a svájci festő, Théodore Gardelle nevében egy híres büntetőperben, és jóhiszeműségéért kezeskedjen. Ez azonban nem használt. Gardelle-t 1760-ban bűnösnek találták házinénje, Anne King meggyilkolásában, és Haymarketben kivégezték.
Jean-Baptiste Perronneau művei ma számos múzeumban és magángyűjteményben vannak jelen Európában, de Amerikában is. A két legfontosabb gyűjtemény a párizsi Louvre-ban és az orléans-i Musée des Beaux-Arts-ban található. Az, hogy Maurice Quentin de La Tour művei is megtalálhatók ott, nem tetszett volna Jean-Baptiste Perronneau-nak, de a nézők számára így is izgalmas a riválisok összehasonlítása.
Oldal 1 / 1