Mielőtt az angol növényfestő Jane Loudon (született Jane Webb) felfedezte volna a botanika iránti szeretetét, sikeres író volt. Miután szülei halála miatt korán magára maradt, kezdetben írói tehetségét használta fel a megélhetés érdekében. Húszévesen jelentette meg "A múmia!" című, egyiptomi múmiákról szóló fiktív regényét. A sci-fi irodalom úttörő művének tartják. Ebben Loudon leírta Kheopsz fáraó múmiájának feltámasztását a 22. században. A feltámadt fáraó léghajón utazik Egyiptomból Angliába, és beavatkozik az ottani politikai ügyekbe. A társadalmi fejlődés mellett a technológiai fejlődés is megkönnyíti az életet a regényben. A leveleket például ágyúgolyókkal kézbesítik. A mezőgazdaságban a gőzzel hajtott eke megkönnyíti a munkát. A regény akkoriban nagy figyelmet keltett. Így tett a kiváló író, John Claudius Loudon is, aki a mezőgazdaságról és kertészetről szóló könyveiről volt ismert.
John Loudon felvette a kapcsolatot a regényíróval, és meglepődött, hogy egy nőt talált - korábban férfi álnéven publikált. Loudon érdeklődése nem korlátozódott a regényre. Mindössze hét hónappal az első találkozásuk után összeházasodtak. Saját bevallása szerint a kertészkedés és a botanika addig teljesen idegen volt Jane Loudon számára. De hamar osztotta férje érdeklődését, és kezdetben támogatta őt a publikációiban. Rá kellett azonban jönnie, hogy a témával foglalkozó könyvek többsége akkoriban a sok szakkifejezéssel együtt aligha volt érthető a laikusok, és így akkoriban különösen a nők számára. Loudon gyorsan tanult, és hamarosan saját kertészeti könyvet adott ki "Kertészkedés hölgyeknek" címmel. A könnyen érthető, lelkesen és szakszerűen megírt mű nagy sikert aratott, több mint 200 000 példányban kelt el. További könyvek következtek, mind a viktoriánus kertészettel kapcsolatos szabványművek. A könyvek országszerte inspirálták a nőket, és a kertészkedés jelentős hobbivá vált. A technikai ismeretek elsajátítása mellett Loudon autodidakta módon képezte magát növényfestőnek, és maga illusztrálta könyveit.
Loudon a motívumokhoz virágokat rendezett csokrokba. A népszerű mintákat gyakran lemásolták, és tálcákat, asztalokat és lámpaernyőket díszítettek. Loudonékat nagy tisztelet övezte, és olyan irodalmi nagyságokkal mozogtak megfelelő körökben, mint Charles Dickens. Fénykoruknak azonban vége szakadt, miután férje egyik nagyszabású projektje kudarcot vallott, és ő elvesztette szerkesztői állását. Ráadásul a könyvei már nem fogytak a konkurens irodalom miatt. Sokkal idősebb férje halála után egyedül kellett gondoskodnia a lányukról. Elszegényedve halt meg 51 éves korában. Loudon botanikai illusztrációkkal ellátott műveit ma is nagyra értékelik. A londoni National Art Library számos művét őrzi.
Mielőtt az angol növényfestő Jane Loudon (született Jane Webb) felfedezte volna a botanika iránti szeretetét, sikeres író volt. Miután szülei halála miatt korán magára maradt, kezdetben írói tehetségét használta fel a megélhetés érdekében. Húszévesen jelentette meg "A múmia!" című, egyiptomi múmiákról szóló fiktív regényét. A sci-fi irodalom úttörő művének tartják. Ebben Loudon leírta Kheopsz fáraó múmiájának feltámasztását a 22. században. A feltámadt fáraó léghajón utazik Egyiptomból Angliába, és beavatkozik az ottani politikai ügyekbe. A társadalmi fejlődés mellett a technológiai fejlődés is megkönnyíti az életet a regényben. A leveleket például ágyúgolyókkal kézbesítik. A mezőgazdaságban a gőzzel hajtott eke megkönnyíti a munkát. A regény akkoriban nagy figyelmet keltett. Így tett a kiváló író, John Claudius Loudon is, aki a mezőgazdaságról és kertészetről szóló könyveiről volt ismert.
John Loudon felvette a kapcsolatot a regényíróval, és meglepődött, hogy egy nőt talált - korábban férfi álnéven publikált. Loudon érdeklődése nem korlátozódott a regényre. Mindössze hét hónappal az első találkozásuk után összeházasodtak. Saját bevallása szerint a kertészkedés és a botanika addig teljesen idegen volt Jane Loudon számára. De hamar osztotta férje érdeklődését, és kezdetben támogatta őt a publikációiban. Rá kellett azonban jönnie, hogy a témával foglalkozó könyvek többsége akkoriban a sok szakkifejezéssel együtt aligha volt érthető a laikusok, és így akkoriban különösen a nők számára. Loudon gyorsan tanult, és hamarosan saját kertészeti könyvet adott ki "Kertészkedés hölgyeknek" címmel. A könnyen érthető, lelkesen és szakszerűen megírt mű nagy sikert aratott, több mint 200 000 példányban kelt el. További könyvek következtek, mind a viktoriánus kertészettel kapcsolatos szabványművek. A könyvek országszerte inspirálták a nőket, és a kertészkedés jelentős hobbivá vált. A technikai ismeretek elsajátítása mellett Loudon autodidakta módon képezte magát növényfestőnek, és maga illusztrálta könyveit.
Loudon a motívumokhoz virágokat rendezett csokrokba. A népszerű mintákat gyakran lemásolták, és tálcákat, asztalokat és lámpaernyőket díszítettek. Loudonékat nagy tisztelet övezte, és olyan irodalmi nagyságokkal mozogtak megfelelő körökben, mint Charles Dickens. Fénykoruknak azonban vége szakadt, miután férje egyik nagyszabású projektje kudarcot vallott, és ő elvesztette szerkesztői állását. Ráadásul a könyvei már nem fogytak a konkurens irodalom miatt. Sokkal idősebb férje halála után egyedül kellett gondoskodnia a lányukról. Elszegényedve halt meg 51 éves korában. Loudon botanikai illusztrációkkal ellátott műveit ma is nagyra értékelik. A londoni National Art Library számos művét őrzi.
Oldal 1 / 1