Az idősebb Jan van Kessel vagy I. Jan van Kessel nagy festődinasztiából származott. Apai ágon Hiernonymus van Kessel leszármazottja volt, anyja pedig az idősebb Jan Brueghel lánya. Ezzel Pieter Brueghel dédunokája, ifjabb Jan Brueghel unokaöccse és ifjabb David Teniers unokaöccse is lett. A család 9 éves korában Simon de Voshoz küldte tanoncnak. A továbbtanulás ezután nagyrészt a családon belül történt.
Van Kessel nagyon sokoldalú művész volt, aki sokféle műfajban tevékenykedett. Csendéleteket, állatképeket, allegorikus jeleneteket, de különböző tájképi motívumokat is festett. Nagyapjától, az idősebb Jan Bruegheltől és más flamand festőktől, például Daniel Seghers-től, Joris Hoefnageltől és Frans Snyders-től vette a példát. A füzérfestészet műfajában is igen aktív volt, amelyet többek között nagyapja, Jan Brueghel is megalapozott. Nagybátyjával, David Teniersszel együtt dolgozott például a "Szappanbuborékok" című festményen, amelyen a portré körüli díszes virágfüzéreket festette. Virágfestőként 1644-ben hivatalosan is felvették az antwerpeni Szent Lukács céhbe. Két évvel később feleségül vette Maria van Apshovent, akitől 13 gyermeke született. Gyermekei közül két fia, az ifjabb Jan van Kessel és Ferdinand van Kessel szintén sikeres festők lettek, akiket személyesen ő képzett ki. Van Kessel életében tehát összesen három azonos nevű festő volt. Ez később némi zavart okozott, amikor a művek kiosztására került sor. Jan fián kívül volt még egy ugyanilyen nevű flamand festő. Ezzel azonban nem volt semmilyen kapcsolat. Egy másik nehézség az volt, hogy van Kessel különböző aláírásokat használt. Gyakran festett nagyon kicsi képeket, amelyeken nem tudta volna elhelyezni az egyébként oly díszes aláírását. Így az eltérő aláírások miatt sokáig azt feltételezték, hogy különböző művészekről van szó. Művei ma már biztonsággal besorolhatók az 1648 és 1676 közötti időszakra.
Van Kessel a részletek megszállottja volt. Különösen csendéletei és állatmotívumai, köztük a különböző rovartanulmányok, mint például a "Rovarok csendélete egy rozmaringágon", szinte tudományos pontossággal készültek. Ez tette műveit Európa-szerte nagyon népszerűvé. Van Kessel jó árakat tudott elérni, és sok festményt eladott. Ez lehetővé tette számára és családjának, hogy jó és biztonságos életet éljen. Felesége 1678-ban bekövetkezett halála után azonban anyagi helyzete egyre inkább romlott. Van Kessel túl öreg és túl beteg volt ahhoz, hogy festeni tudjon. Végül zálogba kellett adnia a házát. 53 éves korában halt meg, adóssághegyeket hagyva maga után.
Az idősebb Jan van Kessel vagy I. Jan van Kessel nagy festődinasztiából származott. Apai ágon Hiernonymus van Kessel leszármazottja volt, anyja pedig az idősebb Jan Brueghel lánya. Ezzel Pieter Brueghel dédunokája, ifjabb Jan Brueghel unokaöccse és ifjabb David Teniers unokaöccse is lett. A család 9 éves korában Simon de Voshoz küldte tanoncnak. A továbbtanulás ezután nagyrészt a családon belül történt.
Van Kessel nagyon sokoldalú művész volt, aki sokféle műfajban tevékenykedett. Csendéleteket, állatképeket, allegorikus jeleneteket, de különböző tájképi motívumokat is festett. Nagyapjától, az idősebb Jan Bruegheltől és más flamand festőktől, például Daniel Seghers-től, Joris Hoefnageltől és Frans Snyders-től vette a példát. A füzérfestészet műfajában is igen aktív volt, amelyet többek között nagyapja, Jan Brueghel is megalapozott. Nagybátyjával, David Teniersszel együtt dolgozott például a "Szappanbuborékok" című festményen, amelyen a portré körüli díszes virágfüzéreket festette. Virágfestőként 1644-ben hivatalosan is felvették az antwerpeni Szent Lukács céhbe. Két évvel később feleségül vette Maria van Apshovent, akitől 13 gyermeke született. Gyermekei közül két fia, az ifjabb Jan van Kessel és Ferdinand van Kessel szintén sikeres festők lettek, akiket személyesen ő képzett ki. Van Kessel életében tehát összesen három azonos nevű festő volt. Ez később némi zavart okozott, amikor a művek kiosztására került sor. Jan fián kívül volt még egy ugyanilyen nevű flamand festő. Ezzel azonban nem volt semmilyen kapcsolat. Egy másik nehézség az volt, hogy van Kessel különböző aláírásokat használt. Gyakran festett nagyon kicsi képeket, amelyeken nem tudta volna elhelyezni az egyébként oly díszes aláírását. Így az eltérő aláírások miatt sokáig azt feltételezték, hogy különböző művészekről van szó. Művei ma már biztonsággal besorolhatók az 1648 és 1676 közötti időszakra.
Van Kessel a részletek megszállottja volt. Különösen csendéletei és állatmotívumai, köztük a különböző rovartanulmányok, mint például a "Rovarok csendélete egy rozmaringágon", szinte tudományos pontossággal készültek. Ez tette műveit Európa-szerte nagyon népszerűvé. Van Kessel jó árakat tudott elérni, és sok festményt eladott. Ez lehetővé tette számára és családjának, hogy jó és biztonságos életet éljen. Felesége 1678-ban bekövetkezett halála után azonban anyagi helyzete egyre inkább romlott. Van Kessel túl öreg és túl beteg volt ahhoz, hogy festeni tudjon. Végül zálogba kellett adnia a házát. 53 éves korában halt meg, adóssághegyeket hagyva maga után.
Oldal 1 / 1