Jan van Huysum holland festő ismert művészcsaládból származott. Nagyapja, Jan Huysum I. szintén festő volt, és ajtókereteket és vázákat is díszített. Apja Justus van Huysum, testvére Jacob csendélet- és tájképfestők voltak. Az öccse, Justus van Huysum II. híres és tehetséges csatajelenetek festője volt. Azonban 22 éves korában meghalt. Jan van Huysum apja tanonca lett, de hamarosan felülmúlta apja képességeit. Nagyon sokoldalú festő volt, és számos témában kipróbálta magát, például tájképek, csatajelenetek, portrék és csendéletek festésében. Jan van Huysum lánya, Francina Margaretha a csendéletek és különösen a virágok festője lett, akárcsak ő maga. Állítólag később is segített neki néhány művében.
Van Huysum ma kiállított festményeinek csaknem fele tájkép. Sok festménye nagyrészt a képzeletéből született. Ennek megfelelően nagyon egydimenziósnak és élettelennek tűntek, és nem voltak olyan népszerűek, mint a virágokat és gyümölcsöket ábrázoló festményei. Végül is apja csendéletfestőnek képezte ki. Van Huysum erősen kiemelkedett a többi holland csendéletfestő közül. Ő volt az egyik első művész, aki világos hátteret választott műveihez. Ragaszkodott ahhoz is, hogy mindent, amit festményein ábrázolt, kizárólag közvetlen megfigyelés alapján fessen meg. A részletek iránti megszállottsága odáig fajult, hogy egy ügyfelének azt mondta, hogy egy évet kell várnia a festményére. A késedelmet azzal indokolta, hogy a festményhez szükséges sárga rózsa most nem állt rendelkezésre. Van Huysum minden évszakból származó virágot, színváltozatokat, virágzási és hervadási állapotokat használt műveiben. Gyakran néhány rovart is festett a képre, hogy még természetesebbnek tűnjön.
Van Huysum műveivel nem csupán szórakoztatni és gyönyörködtetni akarta a szemet, hanem hitre hívni a nézőt. Kortársai körében Van Huysumot nagyra becsülték, és a virágfestők főnixének nevezték. Azon kevés festők közé tartozott, akik még életében magas összegeket tudtak elnyerni műveikért. A szerelmesek gyakran fizettek ezer guldent és többet is egy-egy festményéért. Van Huysumot az ország határain túl is ismerték, és egyes nemesek és királyi családok is megrendelték. Későbbi éveiben azonban Van Huysum tehetsége fokozatosan csökkenni látszott, és művei már nem voltak olyan finoman kidolgozottak, ezért kevésbé voltak keresettek. 66 éves korában, szülővárosában, Amszterdamban halt meg, és családjára egy tekintélyes, mintegy 20 000 guldenes vagyont hagyott. Van Huysum nem volt hagyományos tanár, de még a 19. században is nyomot hagyott a művészeti életben. Sok művész, mint például Jan van Os, ARTISTREPLEPLACE2 vagy ARTISTREPLEPLACE3, van Huysum műveiből merített, és megpróbálta utánozni a stílusát.
Jan van Huysum holland festő ismert művészcsaládból származott. Nagyapja, Jan Huysum I. szintén festő volt, és ajtókereteket és vázákat is díszített. Apja Justus van Huysum, testvére Jacob csendélet- és tájképfestők voltak. Az öccse, Justus van Huysum II. híres és tehetséges csatajelenetek festője volt. Azonban 22 éves korában meghalt. Jan van Huysum apja tanonca lett, de hamarosan felülmúlta apja képességeit. Nagyon sokoldalú festő volt, és számos témában kipróbálta magát, például tájképek, csatajelenetek, portrék és csendéletek festésében. Jan van Huysum lánya, Francina Margaretha a csendéletek és különösen a virágok festője lett, akárcsak ő maga. Állítólag később is segített neki néhány művében.
Van Huysum ma kiállított festményeinek csaknem fele tájkép. Sok festménye nagyrészt a képzeletéből született. Ennek megfelelően nagyon egydimenziósnak és élettelennek tűntek, és nem voltak olyan népszerűek, mint a virágokat és gyümölcsöket ábrázoló festményei. Végül is apja csendéletfestőnek képezte ki. Van Huysum erősen kiemelkedett a többi holland csendéletfestő közül. Ő volt az egyik első művész, aki világos hátteret választott műveihez. Ragaszkodott ahhoz is, hogy mindent, amit festményein ábrázolt, kizárólag közvetlen megfigyelés alapján fessen meg. A részletek iránti megszállottsága odáig fajult, hogy egy ügyfelének azt mondta, hogy egy évet kell várnia a festményére. A késedelmet azzal indokolta, hogy a festményhez szükséges sárga rózsa most nem állt rendelkezésre. Van Huysum minden évszakból származó virágot, színváltozatokat, virágzási és hervadási állapotokat használt műveiben. Gyakran néhány rovart is festett a képre, hogy még természetesebbnek tűnjön.
Van Huysum műveivel nem csupán szórakoztatni és gyönyörködtetni akarta a szemet, hanem hitre hívni a nézőt. Kortársai körében Van Huysumot nagyra becsülték, és a virágfestők főnixének nevezték. Azon kevés festők közé tartozott, akik még életében magas összegeket tudtak elnyerni műveikért. A szerelmesek gyakran fizettek ezer guldent és többet is egy-egy festményéért. Van Huysumot az ország határain túl is ismerték, és egyes nemesek és királyi családok is megrendelték. Későbbi éveiben azonban Van Huysum tehetsége fokozatosan csökkenni látszott, és művei már nem voltak olyan finoman kidolgozottak, ezért kevésbé voltak keresettek. 66 éves korában, szülővárosában, Amszterdamban halt meg, és családjára egy tekintélyes, mintegy 20 000 guldenes vagyont hagyott. Van Huysum nem volt hagyományos tanár, de még a 19. században is nyomot hagyott a művészeti életben. Sok művész, mint például Jan van Os, ARTISTREPLEPLACE2 vagy ARTISTREPLEPLACE3, van Huysum műveiből merített, és megpróbálta utánozni a stílusát.
Oldal 1 / 1