A középkori udvari festőnek annyi követelménynek kellett megfelelnie - a portrék készítésén kívül a ruhák tervezése vagy a pajzsok festése is ide tartozott -, hogy gyakran kevés hely maradt a saját elképzelések szerinti kreatív művészi kibontakozásra. Az uralkodókról készült képeknek mindig kedvezőnek kellett lenniük, a falfestményeknek pedig szűken meghatározott témakört kellett feldolgozniuk, különösen a vallási motívumokat. Jan van Eyck, aki 1425-től III. Fülöp burgundi udvarában dolgozott, szintén szembesült ezekkel a korlátozásokkal.
Van Eyck azonban udvari pozícióját arra használta fel, hogy művészetét továbbfejlessze, és így a régi holland festészet egyik legjelentősebb képviselőjévé vált. Tudta, hogyan kell műveinek naturalista, eleven hangulatot kölcsönözni, ami biztosította, hogy az illusztrációk valósághűbbek legyenek, mint azt korábban a művészetből ismerték. Ennek érdekében van Eyck sokat kísérletezett a színekkel és a technikákkal. Ő volt az, aki népszerűsítette az olajfestészetet. Műveinek intenzívebb színei is hozzájárultak ahhoz, hogy a néző közelebb kerüljön a műalkotáshoz, ezért a kortársak néha a "festők királyaként" emlegették. Van Eyck leghíresebb műve a genti Szent Bavo székesegyház szárnyas oltára, amely 1435-ben készült el.
A középkori udvari festőnek annyi követelménynek kellett megfelelnie - a portrék készítésén kívül a ruhák tervezése vagy a pajzsok festése is ide tartozott -, hogy gyakran kevés hely maradt a saját elképzelések szerinti kreatív művészi kibontakozásra. Az uralkodókról készült képeknek mindig kedvezőnek kellett lenniük, a falfestményeknek pedig szűken meghatározott témakört kellett feldolgozniuk, különösen a vallási motívumokat. Jan van Eyck, aki 1425-től III. Fülöp burgundi udvarában dolgozott, szintén szembesült ezekkel a korlátozásokkal.
Van Eyck azonban udvari pozícióját arra használta fel, hogy művészetét továbbfejlessze, és így a régi holland festészet egyik legjelentősebb képviselőjévé vált. Tudta, hogyan kell műveinek naturalista, eleven hangulatot kölcsönözni, ami biztosította, hogy az illusztrációk valósághűbbek legyenek, mint azt korábban a művészetből ismerték. Ennek érdekében van Eyck sokat kísérletezett a színekkel és a technikákkal. Ő volt az, aki népszerűsítette az olajfestészetet. Műveinek intenzívebb színei is hozzájárultak ahhoz, hogy a néző közelebb kerüljön a műalkotáshoz, ezért a kortársak néha a "festők királyaként" emlegették. Van Eyck leghíresebb műve a genti Szent Bavo székesegyház szárnyas oltára, amely 1435-ben készült el.
Oldal 1 / 2